Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Pohárnok Jenő: Mert a sírban, amelyet nappal halottnak ástak, éj­jelre élő feküdt és amit éjjel élőnek ástak, annak nappal már halottja volt. Amikor a császár látta, hogy mennyi és milyen nagy veszedelembe jutott, levelet küldött Endre királyhoz és Béla herceghez, és örökös békét kért tőlük. Azt üzente ugyanis, hogyha Endre király biztonságban visszatérni engedi öt, és éhségtől kin­­zott seregének eleséget ajándékoz, ő maga többé sohasem lesz ellensége Endre királynak és utódai­nak. És sohasem fog ezután a magyar királyoknak szóval, tettel, i—* vagy szándékkal való megsértésére vetemedni. De még ha utódai közül ragadna is va­laki fegyvert Magyarország meghódítására, az a mindenható Isten haragját vonja magára és annak örök átka sújtsa. Azonkívül Zsóf ia nevű leányát, akit már előbb erős esküvel a francia király fiának ígért, a béke-szövetség hathatósabb megerősítésére odaadja feleségül Endre király fiának, Salamon­nak. És hogy mindezt híven meg fogja tartani, szent esküvel erősítette meg. Endre király és Béla herceg, akik inká bb békeszeretök. mint viszálytkeltök akartak lenni, békét kötöttek a császárral. A császár pedig sze­mélyes esküvel erősítette meg, hogy mindent, amit mondott, hűségesen meg fog tenni. Erre Endre ki­rály a magyarok szokott bőkezűségével küldött a császárnak ötven nagy vizát, kétezer szalonnát, ezer jókora bikát, kenyeret pedig többet, mint amennyit magukkal vihettek volna; és borból is bőséges mennyiséget. Tgen sokan a németek közül oly mértéktelenül falták az ételeket és a lerészege­­désig annyira teleitták magukat, hogy belehaltak. A többiek pedig a magyarok irgalmából megsza­badulván a halál torkából, otthagyták sátraikat, pajzsaikat és minden poggyászukat eldobálván, sietve futottak vissza Németországba. Ezen eseményről azt a helyet, ahonnan a né­metek oly csúfosan megalázva és vértjeiket eldo­bálva megfutottak, mai napig Vértes begynek ne vezik. A KORONA ÉS A KARD Endre megnősült s házasságából fiú gyermek született, Salamon, akit Bélának adott szava elle­nére már öt éves korában királlyá koronáztatott. Ebbe Béla is beleegyezett. Később azonban rossz akaratú emberek sugdosódni kezdtek a királynak, hogy Salamon csak akkor uralkodbatik majd bé­kén, ha valami módon elveszti Béla herceget, mert Béla a korona után vágyik. Endre, hogy testvérét kisértésbe hozza, egyszer FÖLDRAJZI SÉTÁK PEST-PILIS-SOLT-KISKÜN VARMEGYE A Duna királynőjének, Budapestnek, az ország fővárosának méltó keretet adva, terül el a Duna- Tisza közén, átnyúlva Buda mögött a Dunántúlra is, a négy ősi vármegyéből egyesített Pest-Pilis- Solt-Kisk ún vármegye. Felülete Bácska határától északnak tartva a kúnhalmokkal változatos alföldi táj. A kiskúnság kalásztringató, szélmalmos, gé­­meskútakkal teleszórt síkságán át észrevétlenül emelkedik, majd északon elhatol a Cserhát alföld­be lejtő domboldalaira és keskeny szegéllyé szo­rulva ér véget Nógrád vármegye Dunára futó ha­tárainál. Buda háttere a Dunazug-Pilis hegység vidéke magához öleli az ősi Zsámbék községet is és úgy tér déli határvonalával Érdnél a Dunához. Ezen a hatalmas területen 1930-ban 1.336.500 lé­lek élt, szinte egyensúlyt adva a milliós főváros Iélekszámának. Pest vármegye a korábbi évszázadokban még nem főváros Pestet vette körül. Pilis megye ettől keletre, a Tisza felé húzódott. Pilis község ma is áll, Budapest és Cegléd között. Solt bizonyára Árpád fia Soltról kapta nevét s e nevet több község neve őrzi (Solt, Soltvadkert, stb.) A legnagyobb és legdélibb terület a külön kiváltságokat élvezett kis­magához hivatta várkonyi várába és egy biborszö­­nyeget téríttetett a trón elé, amelyen bársony pár­nára a korona és egy kard volt letéve. <—' Válassz, r— mondá testvérének a király. A korona a királyság, a kard a hercegség jelképe: amelyiket választod, legyen a tied, a másik ma­radjon a fiamnak. Mielőtt azonban Béla a terembe lépett, Miklós ispán nagy hirtelen megsúgta neki: — Ha életed kedves, válaszd a kardot. Béla tehát a kardot választotta. A választás Béla életébe kerülhetett volna, mert a trón háta mögött fegyveresek voltak elrejtve, akiknek Bélát, ha a koronához nyúlna, meg kellett volna ölniök. Béla herceg, mihelyt megtudta, hogy bátyja éle­tére tört, sereggel fordult ellene. Endre is sereget gyűjtött, de a hadiszerencse Bélának kedvezett és Endrét a csatából futó lovak gázolták agyon. 5!

Next

/
Thumbnails
Contents