Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-01-01 / 1. szám

dehne. Istenhez tért nemzete feléd fordítja arcát. Becsüld meg méltóképpen! Isten azt akarja, hogy a lengyeleknek szánt koronát István követének add.

Másnap virradatkor érkezett meg Asztrik apát. Fényes követség élén őt küldötte István. Az apát odajáróit Krisztus földi helytartójához. így kezdte beszédét:

<—' Szent Atyám, engem Asztriknak hívnak. Vitéz magyarok között, Isten igéinek terjesztője vagyok. István fejedelem küldött hozzád. A magyar nemzetről szólok. Tegnap még pogány oltáron áldozta fehér lovát és ma Jézus Krisztus híve, a szent kereszténységben. Az Úristen kegyelme szállt rájuk. Fejedelmük kard helyett feszületet vett kezébe. A hős vezér így lett erős nemzetnek áldott apostola. Ismerem nemes cselekedeteit. Hallottam szavait. Csodáltam jóságát. Dicsértem türelmét. Apostolkirálynak mondható nézetem szerint. Azért kérlek, Szentséges Atyám vedd fel nyájadba István fejedelem népét! Küldj neki koronát is! Hadd legyen belőle keresztény népének keresztény királya! Adj földi koronát, égi koronát majd juttat neki az igazságos Isten.

Szilveszter pápa boldog arccal hallgatta a lelkes szavakat. Felállott fényes trónusából. Majd megszólalt atyai szavakkal:

> Nagy az én szívem öröme. Isten kezét látom

(Uradnak dolgában. Csináltattam a lengyel fejedelemnek színarany koronát. Ötvös keze olyat csak remekbe készít. Ezt a szent koronát küldöm Istvánnak, a magyar fejedelemnek. Küldök ezen kívül apostolkodása örök emlékéül egy keresztet is. Hadd vallja magát a te jámbor úrad az egész világ előtt apostoli királynak. Eljön az idő, amikor István népe a keresztnek nemcsak terjesztője, hanem védője is lesz. Ezerszer áldott lesz István neve s tetterös népének sziklavára lesz az Úristen!

Asztrik apát a szent koronát hazavitte. István fejedelem királlyá lett. Esztergomban koronázták meg. Hordta is olyan méltósággal, mint csak kévéén a világ királyai közül.

SZENT IMRE HERCEG

Szent Istvánnak fia, a f iatal keresztény Magyarország reménysége Imre herceg volt.

Édesapja a leggondosabb nevelésben részesítette rábízván nevelését a Szentföldre készülő, de isteni végzésből Magyarországon rekedt Szent Gel- Iértre. Szent Gellért, aki ennek a kornak egyik legképzettebb és Iegtudósabb embere volt, nyolc évig nevelte a kis herceget, s a kis Imre a tudomány minden ágában járatos lett. Legkedvesebb olvasmánya a Szentírás volt. Édesatyja a fiához intézett intelmeiben a hit, az uralkodás és az emberszeretet kötelességére oktatta a fiát.

Isten szeretetében annyira elmélyedt a kis herceg, hogy sokszor éjjeleit is imádságban töltötte. A királyi palotában mindenki pihent, csak Imre szobájából szűrődött ki fény. A király figyelmes lett a dologra s megleste, hogy mit csinál fia. Imre hangosan énekelt és imádkozott.

Nagy boldogság töltötte el a király szivét, amikor látta, hogy fia ennyire szereti az Istent. Maga előtt látta a boldog jövendőt, amikor országa e széplelkü fiú kormányzása alatt halad a boldogság utján.

Szent István, a Koppány fölötti győzelmének emlékére, Veszprémben püspökséget alapított, felesége ugyanott gyönyörű templomot építtetett. Ennek a templomnak legbuzgóbb látogatója Imre herceg volt. Egy ilyen alkalommal a veszprémi szent György templomban hosszasan imádkozva azt kutatta magában, hogy mit ajánlhatna fel, amit az Isten szívesen venne tőle. Ekkor egyszerre rendkívüli fény árasztotta el a templomnak az egész épületét és e fényben az isteni szózat ezeket mondotta: “A legkiválóbb erény a szüzesség; elmédnek és testednek szüzességét követelem tőled, ezt ajánld

47