Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Kogy a megszüntetett irgalmasnővérek leányiskolája és az Orsolyák tanítónőképzője helyébe egy állami óvónőképző főiskolát szerveztek. Burgenland ötvenedik évfordulója alkalmából az osztrákok a tartomány fővárosában: Kismartonban (Eisenstadt) nagy ünneplést rendeztek, amelyen a kommunista magyar kormány hivatalosan is képviseltette magát, mert az utóbbi időben nagy a barátkozás. Az osztrák szónokok és az ünnepséggel kapcsolatos írások egyöntetűen siratták Sopron elvesztését, amit Burgenland természetes fővárosának tartanak. Sajnos, a magyarországi hivatalos publikációk (legújabban Gulya Soós Katalin kommunista történész két könyve, amelyet az Akadémiai Kiadó jelentetett meg) a nyugatmagyarországi felkelésről, mint banda harcok -ról emlékeznek meg és a soproni népszavazást gyanús kommentárokkal kisérik. Nem csoda, hogy ez felbátorítja a soviniszta osztrák tudósokat és a Magyarországszágról kitelepített magyarellenes svábokat, hogy ismételten követeljék írásaikban >—> nemcsak Sopron városát, Kőszeget és Mosonmagyaróvárt, hanem az egész Bakonyvidéket is, le egészen a Balaton vonaláig, természetesen az ottlakó magyarság kitelepítésével. A pángermanizmusnak ezt az új arcát képviseli Ludwig Pfleger új könyve: Ödenburg, das verlorene Herz des Burgenland »— Sopron, Burgenland elvesztett szíve. Ebben a hírhedt könyvében a szerző többek között a következőket írja: “Bár Versailles és Trianon Burgenlandot a maga székhelyével, Sopronnal együtt a fiatal Osztrák Köztársaságnak ítélte oda, a magyar sovinizmusnak mégis sikerült csalárd népszavazással nemcsak Sopront, hanem Kőszén és Mosonmagyaróvár városokat is a környékükkel együtt Magyarországhoz, illetve Pozsonyt Csehszlovákiához csatoltatni.” S az 1920 óta folyó erőszakos magyarosítást és kitelepítést kárhoztatja és okolja azért, hogy Sopront ma már nemcsak történeti alapon, de még etnikai meggondolások miatt sem lehet követelni. Itt jegyezzük meg, hogy Sopron ősi németsége nem osztrák eredetű, hanem svájci és egyéb német nyelvterületek vallásüldözési menekültjei, akiket Sopron, az evangélikus szabad kir ályi város fogadott be falai közé s akiknek leszármazottai ma is ott élnek és hűséges magyar hazafiak az ott élő s a török elől menekült horvátokkal egyetemben (Fabricius, Hauer, Heckenast, Heimler, Hekler, Hell, Kubinszky, Lackner, Pinezicb, Reisch, Storno, Tbirring családok). * * * Sopron ma Magyarország egyik legszebb műemlék-városa, belföldi és külföldi turisták tízezrei látogatják évente. Ugyanis Sopronnak a múltja többezer évet ölel fel: a kelta Scarbantia városát a rómaiak hódították meg és fejlesztették tovább, mint a hadi és kereskedelmi útvonaluk, a Borostyánkő-út egyik fontos állomását. A népvándorlás zivatarai nyomán romváros maradt Scarbantia helyén. A korábban megdönthetetlennek hitt Ödenburg elnevezés nem Sopronra vonatkozik, csak a németek szeretik rá alkalmazni, történelmi jogaikra való hivatkozás céljából. A rövid avar uralom után a honfoglaló magyarság Suprun-nemzetsége foglalja el a Fertő-tó vidékével egyetemben és várat építenek a mai belváros helyén. A vár gyalogos íjászainak a nevét (Iövér, a tüzér szó mintájára) ma is őrzi Sopron egyik városnegyede. Sopron, közel két évtizedes mellőzés után, idegenforgalmi mintaváros lett és a kormányzat dédelgetett kedvence. Az új pályaudvar építését már megkezdték, legalább is a tervek már készen vannak rá. Modern szállodák, függővasút a Károlymagaslatra, Fertő-fürdő, a Bécs-Balaton közti műút, a nagycenki múzeum-vasút, a Széchenyi-vasútmúzeum <—< részben már megvalósult, részben tervezés alatt áll. Budapesttel már több gyorsvonat és két express-vonat (Arrabona-express és Ciklámenexpress) köti össze. Sajnos, Nyugat felé annál rosszabb a vasúti összeköttetése, mert például Bécsújhely és Bécs csak személyvonaton és átszállással érhető el; ugyanez a helyzet dél felé «—< Szombathely, Nagykanizsa és a Balaton irányába is. A közel 50.000 lakosú város, amely eddig is jelentős múzeális gyűjteményekkel rendelkezett, egy sereg magángyűjteménnyel gazdagodott (Storno, Fabricius), új múzeumi épületet kapott (Fábas-ház, Fabricius-báz) s megnyílt a Központi Bányászati Múzeum az Esterházy-család egykori palotájában. Sopron levéltára a budapesti Országos Levéltár és a pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár után a vidék legnagyobb levéltári gyűjteménye. Mindez azonban még mindig nem elég Sopronnak, egyik legfontosabb nyugati végvárunknak az erősítésére: újabb közigazgatási, kulturális, gazdasági és közlekedési intézményekkel s a régiek feltámasztásával újabb fejlődési lendületet kell adni a városnak. Ezeknek némelyike ugyan ma még nem időszerű, de nagyobb távlatokban kell gondolkodni, hogy adott esetben és az idők kedvezésével tudjunk valamit nyújtani a leghűségesebb városunknak. Ezeket az elgondolásokat, ba egyelőre utópisztikusnak látszanak is, belyi ismereteink alapján 12
