Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-04-01 / 2. szám
KÖNYVES KÁLMÁN enyhült sereg azután könnyű szerrel verte szét a szomjúságtól gyötört kunokat. A forrásokat máig Szent László forrásainak nevezi a hagyomány. SALAMON ÁRMÁNYKODÁSA Salamon nyughatatlan természete Szent Lászlónak is sok gondot okozott. Német segítséggel szerette volna visszaszerezni elvesztett trónját. A koronájától megfosztott Salamon idegen hadakat gyűjtött és ezekkel támadta meg Lászlót. <— Szent László legyőzte Salamont, aki bocsánatért esedezett. László megbocsátott neki, de midőn az élete ellen kezdett fondorkodni, elfogatta és a visegrádi vár egyik tornyában őriztette. E torony ma is meg van s azt Salamon tornyának nevezik. Salamon elfogatása után néhány évre történt, hogy a római pápa Magyarország első királyát, ,—■ Istvánt, szentté avatta. Amikor a Pápa ezt kihirdette, László az ország első püspökeit és föurait összehívta Székesfehérvárra, ahol István király teteme feküdt. Három napi böjtölés után a szent király tetemét a sírból föl akarták vinni a templomba, hogy az emberek láthassák. De amikor a koporsó födelét föl akarták emelni, nagy megütközéssel tapasztalták, hogy nem lehet, r— Újra böjtöltek és imádkoztak az egybegyült föurak, de a sirt takaró kö minden erőfeszítés dacára megmozdíthatatlan maradt. A jelenség hire gyors szárnyakon az egész orságban elterjedt. Ekkor megjelent László előtt egy Caritas nevű szentéletü apáca. Mint égi kinyilatkoztatást jelenté ez a királynak, hogy István koporsójának födelét addig nem lehet megmozdítani, amig a fogvatartott Salamon vissza nem kapja szabadságát. Azonnal követek mentek Visegrádra, Salamont Székesfehérvárra hozták, ahol László király Szent István sírja fölött kibékült rokonával. Ezután harmadnapra a követ minden nehészég nélkül levették a sírról, a koporsót fölvitték a templomba és nagy ünnepléssel tartották meg Szent István ünnepét. Salamon kibékülése nem volt őszinte. Az uralkodás vágya annyira elvakitotta öt, hogy a követ kezö évben ismét mindenfelé segítséget keresett László megbuktatására, előbb a német császárnál, majd a pogány kunoknál és később a besenyőknél. Egyszerre azonban nyomtalanul eltűnt. A hagyomány szerint megbánta az ország ellen elkövetett bűneit és mint ájtatos remete halt meg valahol a magyar tengerparton. Szent László halála után Gézának fia, Kálmán ült a trónra. Huszonöt éves lehetett, amikor fejére tették a koronát. Ekkor már olyan tudós hire volt, hogy a római pápa is mint nemcsak a világ tudományokban, hanem egyházi Írásokban is jártas, a szent kánonokban is kitűnő tudományu uralkodót köszönti. Szent László papnak szánta, papnak neveltette, de Kálmán a királyi hatalomra vágyott és László halála után magához ragadta a koronát, amelyet szent elődje Álmosnak, Kálmán öccsének szánt. Csakhogy Álmos sem tudott beletörődni abba, hogy az országban a második legyen. A testvérek udvarában most sem hiányoztak az ármánykodók. Annyit suttogtak Kálmán meg Álmos fülébe, hogy azok sereggel indultak egymás ellen. A Tisza partján, Várkony alatt találkozott a két magyar tábor. Magyar fegyver csillogott mindkét oldalon, magyar vérnek kellett folynia magyar kard csapására. Amire a hercegi ellenfelek nem gondoltak, hogy magyar fogja fogyasztani a magyart, s annál jobban bántotta a hadban lévő magyarokat. A farkasszemet néző seregek haditanácsában mind a két fél vezérei azt követelték uruktól, hogy kössenek fegyverszünetet, amig ök a teendőt közösen megbeszélik. — Megtámadjuk egymást és meghaljunk? — mondogatták, i— Arra a sorsra jussunk, amire apáink, akik egymást ölték? De miért? Semmi okunk! Ha a királynak és a hercegnek kedve van verekedni, ám harcoljanak meg ök maguk párharcban, mi meg ismerjük el királynak azt, aki győz. A pártos testvérek a Tisza szigetén mérték volna össze fegyverüket. Nem volt kétséges, hogy a daliás Álmos győz sánta és pupos ellenfelén. Amikor azonban kardját sujtásra emeli, karja egyszerre megmerevedik. — Döbbent rémülettel néz Kálmán királyra, lelke érzi a király fején ragyogó korona varázsát, ereje, bátorsága elhagyja. Térdre borul testvére előtt s úgy kér kegyelmet. De a király szivét is átmelegiti a csoda: magához öleli öccsét és Ígéri, hogv elfelejt mindent, amit az és hívei a fölkent király ellen tettek és terveitek. A nagyravágvást az első kudarc nem ölte ki Álmos szivéből. Egymás után kereste fel Kálmán király külső ellenségeit, hogy segítségükkel megszerezze a koronát. Hiába végződött minden próbálkozása kudarccal, a szégyen csak újabb kísérletekre ösztönözte. 48
