Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-04-01 / 2. szám

A magánossághoz című költeményből hiányzik talán a dal-elem legjobban. Az elegikus jelleg már megnyilatkozik benne a befejező sorokon keresztül :

Áldott magánossági te légy barátom,

Mik or csak a sír lesz örök sajátom.

Ez a költemény árulja el Csokonai költészetének ódaszerű zengését, amely mindig valami könnyed dallamossággal párosul, mint itt, különösen a következő versszakban:

O, kedves istenasszony, én is érted Gyakorta mint sóhajtozom,

Mert szívemet baráti módra érted,

Midőn veled gondolkozom.

Ártatlanul kecsegtetel magadba,

Nincs tettetés, sem csalfaság szavadba,

Hív vagy, nem úgy, mint a mai Színes világ barátai.

A lélek halhatatlansága” a magyar irodalomban mindmáig a legszebb bölcselő költemények közé tartozik.

Csillagok közt hordnak éteri szárnyaim,

De a sír partjára húznak ón lábaim;

Az ég s a föld között függök utoljára,

Én angyal meg állat, vagy csak por meg pára.

Te csuda valóság, belém szállott lélek!

Te igazgatója e pormachinának,

Teremtett istene e kis planétának,

Szállj magadba, nézd meg öntermészetedet: Meríts erőt abból s fejts meg lételedet.

Mint bevezetőmben mondtam, Csokonai főművéül <—> az említett sok szép költői alkotás ellenére —< Dorottya ’ című vígeposzát tekintjük. Ez a remekmű az angol Pope Alexander (1688-1744) és az olasz TasSoni Alessandro (1565-1655) néhány gondolatát is átveszi ugyan, de a maga egészében teljesen eredeti és idegen mintáinál sokkal különb is. A "Dorottya” kimondottan rokokó jeT!er(ű költői alkotás. Az egészet a keFem s az aránvok kicsisége jeli emzi. MíthoIógiá;a Miputi alakokból tevődik ö=sze. A pici ámorok például rajokban dongának Dorottya kökényszeme körük Eris, a viszáL/ istennője, olyan hintóbán ül, amelyet két k;s puli kutya húz. Eris maga a lakomán fánkba búvik és lenyeleti magát Dorottyával. A férfiak és nők köfő- és horgolótűkkel, kiskésekkel akariák megvívni komikus eposzi csatájukat, amelynek azonban Opor, a

férfi főhős cselvető házassági ajánlata elejét veszi.

Édes kotlós anyjok egy kotyogására Hogy fut a sok csirke egy szem gabonára: Minden kisasszonyok akként tódulának Legelső csókjára Opor orcájának.

Asztalt, széket, bogot, cimbalmot levertek. Tört a pohár, palack, tányér, tálca csörgött: Ugattak a pudlik; ajtó, ablak zörgött.

Ifjúként szaladtak még a vénlantok is.

Sem hadnagy, sem szadrom, sem rend.

Sőt magok is

A divánt emelő szüzek elfutának S keze, Iába kitört marsai Dorottyának.

Maró gúny ez, amely az akkor mindenáron férjhez menni akaró leányokat állítja tréfálkozó hangon ugyan pellengérre. A végző megoldás persze sokat enyhít ezen a pellengéren, mert Dorottya Venus jóvoltából megfiatalodik s Opor felesége lesz.

Végezetül arra szeretnék még rámutatni, hogy Csokonai költészete tipikusan átmeneti jellegű a rokokó és a preromantikus korszak között. A Lilladalok s a Dorottya, ez a "populáris és csupán mulattató eposz”, játékos könnyedségükkel még a rokokó-jelleget hangsúlyozzák, de a társadalommal meghasonlott remete mélabúja már egészen romantikus vonás”. Csokonai költészetének másik jellemzője az iskolázottság és a népiesség egyesítése. Ez annak tulajdonítható, hogy Csokonai ismeri korának minden neves íróját, költőjét. Nagy világirodalmi tájékozottsággal rendelkezik. Már a debreceni kollégiumban irodalmi kört szervez, amelynek az a hivatása, hogy tagjait egy-egy idegen modern nyelv megtanulására késztesse. Ö maga az olasz nyelvet választja. Ugyanakkor azonban éFandóan érintkezik a néppel is. Büszke “ázsiai” magyar fajtájára. Tanul tőle. Másokat is arra int, hogy necsak a külföldi írókat olvassák, hanem keressék fel a robotoló magyart is erdeiben és Scytha pusztáin, hallgassák figyelemmel a dan^ó falusi leányt és a jámbor puttonost ’, mert csak így lelik fel a nemzetnek ama mohos, de annál tiszteletesebb maradványait, amelyeket az olvaso 4 és utazott macskáknak társaságában haszontabe keresnének. Ezzel a nézetével megelőzi korát, kötészetével nedig méltó előfutára lesz Petőfi Sándornak. Azt hiszem, születésének kétszázadik évfordulóján érdemes volt ezt újból elmondani és emlékét aszszonyaink, leányaink előtt felidézni.

40