Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1972-05-01 / 2. szám
hogyan teli helyezkedni, nehogy csak morzsák, hanem egész kenyerek hulljanak le számukra a mindenkori társadalom asztaláról. A tömeg pedig, ahová bevallom, szüleid is tartoznak, hamar belefárad mind a keresésbe mind a tülekedésbe és megelégszik a helfvel, ahova a véletlen beíeejti őket. Belőlünk válnak a jó mérnökök, orvosok, munkások, adminisztrátorok: a történelem drámájának mi vagyunk a nyersanyaga, de ugyanakkor a lassan erjedő tömege is, melyen minden haladás alapszik. Névtelen senkik? Nem, csak szerepvállalók egy darabban, amit nem mi írunk. A darab írója maga a Törvén^, amint ellenállhatatlanul viszi az életet magasabb és magasabb formák felé. A tudomány kutatja az élet törvényeit és elájnít Benneteket eredményeivel. Technikánk hegyeket mozdít el, sivatagot termőfölddé varázsol; orvostudományunk évtizedekkel hosszabbra meg életünket; biokémiánk behatol a reprodukció, az öröklődés titkaiba. A Törvény pedig mosolyogva nézi, mint szennyezi be technikánk a levegőt, az óceánokat; mint nem tudja az ember, mit kezdjen meghosszabított öregkorával; a Törvénv várja, milyen szörnyeteget fogunk mi emberek elővarázsolni, amikor az öröklődést kezdjük majd manipulálni. A mi perspektívánk csak érezteti velünk, hogy valami változik, de hogy ez a változás évezredes távlatokban hová fog vezetni, azt csak a Törvény tudja. Irigyellek Téged, amiért a Törvény játékát az emberrel nálunk egy generációval tovább fogod figyelhetni és kívánom Neked, bár tartoznál ama kevés kiválasztott közé, akiket meghív kinyilatkoztatásaira. ‘Törvénnyel törődni próféták, költők, és hasonló éhenkórászok dolga”. A művésszel a Törvény megsejtett önmagát és rajta keresztül emberi formát, alakot ölt. Megszól I-atta az élet szimfóniáját egyegy zeneműben, könwben, festményben, szoborban, katedrákéban. Kiválasztottait maga meké, a szabályok mindennapi szövevényén túl helyezi, de magas árat kér érte: a mindenkori kifejezés >—> zene, festészet, stb. technikájának, unalmas, de tökéletes elsajátítását, amit csak önfegyelemmel és vasszorgalommal lehet elérni. A megfogant szikrát papírra vetni, kőbe vésni ismét rettenetes önfegyelmet kívánó, unalmas munka, amiért a legtöbb esetben megnemértés, és legföljebb halál utáni hírnév jár. Nagyon sok fiatal érzi magában ezt az elhivatottságot, de rövid úton, sarkon vásárolt mámorral, a ma divatos kábítószerekkel igyekszik a Törvény közelébe juttii. Tetszik neki az elhivatottak szabá- Ivon kívüli helyezése, de vonakodik azt önfegve- Iemmel helyettesíteni. Tényleg kábítószer kell ahhoz, ami elhitesse vele, hogy amit egy-egy “trip”en érez. a Törvény kinyilatkoztatásának boldogsága. “Gyümölcseiről fogiátok őket megismerni”: nézd meg a tíz évvel ezelőtt a rövid utat választott titánokat, hová jutottak ma? Alkottak-e valami maradandót, vagy egyáltalán léteznek-e még? És ne hidd. hogy aki ma választja ezt az utat, tíz év múlva nem jut ugyanoda, ahova elő dei. Mind özek után: ki a Törvény, aki burko Itan él, hat, emberek előtt járó lidércfény, itt-ott zsenit gyújtogatva, de mindenkit magaslatok felé csalogatva? Szt. János evangéliumát görögül írta. Mindjárt az első mondatban a “logos” szót használta és azt Szt. Jeromos a latin “verbum”-mal fordította. Tgy lett belőle angolban “word”, németben “Wort”, magyarban “ige”. Holott a görög szó magában fogíaba a “rend”, “értelem”, a mi “Törvény -ünk fogalmait is: “biológia” az “élet rendie , pszichológia” a “lélekjelenségek rendie”, stb., stb. tgy véve Szt. János evangéliumának kezdete >—< kivonatolva »—< így hangzana: “Kezdetben vala a Törvény, és a Törvénv Istennél vala, és Isten vala maga a Törvénv . . . Nélküle semmi sem keletkezett, minden Ö általa lett . . . Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága ... A világban vala, a világ általa lett, de a v;Iág nem ismeré meg Őt. . . ak’k pedig befogadók Őt, hatalmat ada nekik, hogy Isten fiaivá váhanak, azok. ak:k az Ő nevében hisznek ... és a Törvénv testté lön és miköztünk Iakozék . . . F;am, hosszú vargabetűt írtam le, mielőtt viszszaérkez^em a templomnak, az imának az értelméhez. A Törvénv leplezetlen arca: a Te gyermekkorod Krisztusa. Krisztusban az ember a testet öltött Törvény, mely szerint élnünk ke4, Tmgy a teremtés intenciói beteljesedhessenek. Knsztus a világtörténelem nagy drámáiénak írója, és Vele egy új embertípus született, akik a Törvényt Krisztuson keresztül szemtől-szembe nézik és szabad akaratból névtelen szerepet vállalnak az Élet színpadán. Ez az új típus nem áll iránytalanul a világ útvesztőiben: mindenütt, műiden viszonylatban elítéli embertársak gyűlöletét és szeretetet hirdet ember és ember között, egy korlátozással: “szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”, de ne jobban 11
