Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1971-10-01 / 1. szám
Duna hatalmas vízvonallal zár le, Kárpát-medence istenáldotta éléskamrája a Bácska. Területe sík alföld, melyet a Telecskai dombvonulatnak nevezett enyhe terephullám tesz változatossá. Emberek már a történelem előtti korban éltek itt. Szabadkán és egyes vidékeken kő- és bronzkorszakbeli leletekkel gazdagodnak a múzeumok. A Pannóniát és Dáciát összekötő területen Titel római erősség, Ófutak átkelőhely volt. Az Ázsiából az Osztrák Alpokig terjedt avar birodalomba beletartozott a Bácska is. A Nagy Károly császár által a VIII. században megsemmisített avar birodalom nyomába a hunok királya, Rua vonult hadaival. Fia, Attila valószínű a Bácskában épült királyi székhelyéről kormányozta roppant birodalmát. A honfoglaló magyarok, legyőzve a bolgárokat, betelepítették magyar családokkal a Bácskát is. Szent István király idejében már népes vidék lehetett, mert a király Bodrog és Bács székhellyel két várispánságot alapított e vidékem. E két várispánságból egyesült később Bács-Bodrog vármegye, Nagy-Magyarországnak nagyságban hatodik megyéje. A lakosság Ielkigondozására több szerzetesrend települt itt az Árpádházi királyok idején. Kolostorok, templomok épültek. A szapora magyarság nyugat felé átlépte a Dunát és a Dráva-Száva- Duna között virágzó magyar falvakat épített a Szerémségben. Kiheverte e nép a kunok dúlását, a tatárjárást és fejlődött, szaporodott, a dúsan termő földet művelve. Községek százai mellett virágzó városok éltek melyeknek népe 1456-ban ezrével sorakozott Hunyadi János és Kapisztrán zászlai alá, mikor azok Nándorfeh érvár védelmére indultak. Mohács után a török legázolta a Bácskát felégette falvait, városait, rombadöntötte templomait, kolostorait, elhurcolta a népét. A 150 éves török uralom után sivár pusztasággá válva szabadult fel a Bácska. A bécsi udvar itt is visszaszorította a települni akaró másvidéki magyarságot. Nagy telepítési akció folyt. A telepesek megkaptak minden segítséget, hogy gazdálkodni kezdhessenek. A visszaszivárgó magyarok szegényen kezdték az életet, de elszaporodtak s sok esetben ha kisebb volt is birtokuk a vezető gazdák között láttuk őket. A németeken kívül a Balkán nyugati feléből a nagyrészt katolikus bunyevácok és sokácok jöttek, felnyomulva Szabadka, Baja vonaláig és átlépve a Dunántúl déli szögébe, Mohács környékére is. A Dunán átszorított, de a Balkánon még sokáig uralkodó török elől Csernovics Arzén szerb-görögkeletipátriárka 30^-40 ezer menekülő szerb családdal kért és kapott bebocsájtást. Zömük a Bácskában települt le, de került belőlük Szent Endre szigetére is .. . Bácska felvirágzott. A kitűnő talaj meghálálta a művelést. Búza, rengeteg kukorica, cukorrépa, burgonya, mellettük ipari növények, len, kender, stb. díszlik. Kitünően megteremnek a gyümölcsfélék és sok helyen a szőlő is. A Bácska gabonafeleslege főképpen vízi utón ment és megy Budapesten át nyugatra. Apatinból és egyéb kikötőkből a gőzhajózás előtt lovakkal vontatták a gabonáshajókat <—> a burcsellákat <— a hatalmas győri raktárakhoz. A Bácskában nem mocsarak levezetésére, hanem azért ástak csatornákat, hogy megkönnyítsék a termésfelesleg hajón történő elszállítását. Ezt a célt szolgálja a Dunát és a Tiszát összekötő Ferenc-csatorna és a belőle kiágazó Ferenc-József csatorna. A Bácska állattenyésztése híres volt. Különösen sok sertést hizlaltak, amit az óriási kukoricatermés tett lehetővé. Sok helyen épültek mezőgazdasági ipartelepek, cukor-, kender-, és lengyárak, majd gyümölcsfeldolgozók és húsipari üzemek. A magyarság békében élt a nemzetiségekkel. Azok megőrizték nyelvüket, szokásaikat. A németség kultúrközpontja Üjverbász volt, ahol német középiskola és kül önféle kultúrszervek működtek. A bunyevác és sokác lakosság hűséges volt. A szerbséget külföldi agitátorok 1848-ban a magyarság ellen izgatták és véres lázadás tört ki ekkor a Délvidéken. Kegyetlenül megöltek sok ártatlan magyart. Zentán a Szent-Háromság szobrot levágott magyar fejekkel rakták körül a szerb lázadók. Damjanics tábornok és hős honvédfiai verték le ezt a lázadást. 1920-ban Trianonban Jugoszláviának adták a Bácska legnagyobb részét, csak a kis északi szegélyt hagyták meg Magyarországnak. Gazdag községek, virágzó városok kerültek Jugoszlávia birtokába, így Szabadka, Zombor, Zenta, Újvidék és mások. 1941-ben, mikor Horvátország kikiáltotta Jugoszláviától való elszakadását. A honvédség megszállta Bácskát egészen a déli Duna-vonalig. 1944-ben a délről is előretörő orosz csapatok gázoltak át e vidéken is. A nyomukban előretörő szerb partizánok különösen a bácskai németséget bántalmazták; le nem írható embertelenségeik folytán igen sokan elpusztultak. Aki tehette nyugatra menekült. Az ottmaradtak koldusbotra jutottak. 53
