Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1971-10-01 / 1. szám
Takáts Sándor: Rovatvezető: Somogyi Sarolta NAGYASSZONYAINKRÓL IV. GAZDÁLKODÁS A XVI . és XVII. században főasszonyaink nem Ids örömöt találtak a halászatban és a madarászásban. Még az ilyen mulatságra is meghívták az ismerősöket. Azokban a századokban egyetlen uradalmunkban sem hiányoztak a halastavak. A pisztránghalászatra még Nádasdy Tamás is hazarándult Bécsből s övéivel együtt főzték tejben a frissen fogott pisztrángot. A madarászatot éppoly örömmel és kedvvel űzték. Főasszonyaink hálókkal, sólymokkal, karvalyokkat stb. madarászgattak s a zsákmányból ismerőseiknek is küldtek. Amik or az idő melegebbre fordult, megkezdődött a kertészkedés. Mindegyik azon törte magát, hogy minél előbb legyen spárgája, borsója, gyümölcse és dinnyéje. Ezen a téren valóságos versengés folyt közöttük s boldog volt az a főasszony, aki a pálmát elnyerte. Tudjuk, hogy Nádasdyné, Batthyány Ferenc bánné, Forgách Zsuzsanna, Thurzó Györgyné nádorispánné még a káposztát is maguk ültették. Mivel abban az időben a leányok virágkoszorút, a férfiak (még a csatában is) virágbokrétát hordtak, a virágültetésre is nagy gondot fordítottak. A kertészkedés a XVI. században nálunk olyan magas fokon állt, hogy a bécsi udvarnál mindig a magyar asszonyok nyerték el a pálmát részint korai és szép zöldséggel, részint gyümölccsel. S milyen boldog volt az a főasszony, aki elsőnek tudott borsót, káposztát, dinnyét, vagy valami jóféle gyümölcsöt küldeni a királyi családnak. I. Ferdinánd és Miksa király idejében a gyümölcscsel és a korai zöldséggel mindig magyar asszonyok nyerték el a pálmát. Nádasdy Tamás nádorispán írja 1560-ban Pernezich György nevű komájának: Továbbá azt értem, hogy komádasszony (t.i. Nádasdyné) elvette az pályát az cseresnyével királyné asszony előtt. De ha kegyelmed reá nem gondol, még az borsóval is elveszi; mert hogy otthon valék, még akkor virágzik vala az ő borsója. De ha azt akarja, hogy kegyelmed nyerje az pályát, hát hadd meg az kertésznek, hogy mihelyt megérik, azonnal vigyék kegyelmednek és úgy küldje kegyelmed komádasszonynak, hogy királyné asszonynak küldje.” Nádasdy Tamás halála után 1567-ben Szentgyörgyi Gábor jelentette az özvegy nádorispánné nak: “Az nagyságod levelire mind járást felvivém császárné asszonynak az dinnyét, ki jó és kegyelmes néven vön, köszönvén nagyságodnak. Mondá Molart uram, hogy kegyelmed nyerte az úiság pá lyáját (wysagh pallyayat), mert ennél többet még az idén császárné asszony nem látott. Mindjárást császárnak küldé az komornyiktól.” Nemcsak Bécsbe, hanem külföldre is küldözgetnek magyar gyümölcsöt és oltóágakat. Batthyány Ferencné például Brüsszelbe küldözgeti pompás telelő gyümölcsét Mária királyné asztalára. Az 1566. évi táborozáskor a hozzánk jött külföldi fejedelmek, hercegek s maga Miksa király is elragadtatva szemlélték a nádorispánnétól küldött pompás gyümölcsöt. Ádám deák aki a gyümölcsöt Győrbe vitte <—• megírta asszonyának, hogy a ferrarai herceg a maga részét mindjárt elvitte. A király “az gyümölcsnek felét ününmaga bevitte házában, úgy nézte s dicsérte, hogy szép gyümölcs!’’ Harrach gróf meg elragadtatással mondta, “hogy sem Magyarországból, sem másnemű országból nem kél olyan feles gyümölcs, mint te 41
