Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1971-10-01 / 1. szám
METTERNICH ÉS SZÉCHENYI Közismert dolog, mennyire nem volt barátja Metternich a magyaroknak. Azt is tudjuk a történelemből, bogy a “legnagyobb magyar” éppen Kozzá fordult bizalommal, aki császárjáért bármikor készen állott arra, hogy a magyar nemzetet legázolja. Van azonban Széchenyi Metternichhez intézett utolsó emlékiraténak néhány olyan kevésbé ismert részlete is, amely szembetűnően magyarázza meg, miért fordult a nagy magyar, hazája érdekében Metternich herceghez. Széchenyi 1825-ben azt látta, hogy a magyar sorsa annak lelki és szellemi átalakulásától függ és hogy a törvényes intézmények átalakítását ennek a szellemi reformációnak meg kell előznie. Ekkor villant meg agyában az a gondolat, hogy az osztrák kancellárt irányunkban jóindulatra hangolja és ezt a barátságot a magyar nemzet céljaira, a reformtörekvésekre felhasználja. Első találkozása a herceggel Sopronban történt. A gróf feljegyzései szerint a talákozás eredménytelen volt. Metternich így szólt hozzá: — Gyűlölöm az oppozíciót. Gondoljon arra, mik következhetnek holnap. Ne kényszerítsenek bennünket, hogy embereket felakasztassunk. Ily előzmények után írta meg Széchenvi híres utolsó emlékiratát 1825-ben, amelvnek általában kevésbé ismert egyes részlete így hangzik: sokan elleneznék, hogy e gyónásomat Önnek megtegyem . . . De azt hiszem, ki egész nyíltan közeledem, inkább megnyerem Önt részemre .. . Helyes volt feltárnom a magyar bánatot. . . Halálos ellensége vagyok a felforgatásnak . . . Barátja vagyok a hasznos javításoknak és a törvény előtti egyenlőségnek. Az emberi boldogság a civilizáción alapul. A nemzetiséget sohasem lehet elég magasra emelni . . . Bármily rosszul gondolkozik is Őfelsége felőlem, éppen annyira elösmemé hűségemet, veszély idejében . . . Ha Hercegséged azt hiszi, hogy e nézeteimmel használhat hazámnak és földieim boldogságának, úgy boldog lennék . . . Csak nagysokára, 1835 táján lett Metternich megértőbb Széchenvi iránt, aki eddig is idegőrlő munkával, elszigetelten minden politikai párton kívül dolgozott nemzete javára. Nőül vette Metternich sógornőjét, Seilern Crescentia grófnőt, kit szintén eszméje megvalósításának szolgálatába állított. Az ő közbenjárásával igyekezett Metternich segítségét elnyerni. VIKING TEMETÉS Viking temetés: tudod-e, milyen az ? Ha kiűzik a lángoló ősi hajót... A vitorla kitárva és elvonul holttal, a másik, az alkonyi Tűzig. Néz partról a nemzete, s halkan eloszlik imába . .. Élő vele senki. Halotti hajó a vikingnek kijár, ha Odín odatúlra-hívón neki intett. Szél űzi. Nyugatra tűnik, s körülötte világol, ég, sistereg mind, mi övé volt: kincsei, pajzsa, gerelyje (a dal, aki védte, szerette) egy régi honából. És úszva, hanyatló rőt Nap fele tartja kezében a kürtöt, a hasztalan annyiszor fújtat. .. Már éj feketül, kit az ő vörös üszke befuttat.. . Már mind magasabbra lobog az a fáklya-hajó: csak Odín Valküri lesik, de szikrázik a fárosz. Vércsíkkal útját meghúzza a holt suhanó. Elérve a Norna-kimérte világi határhoz, a nagy Zomotor sustorogva merül, hideg űr: nyomot elnyel . . . Viking temetés, tudod, ez. Nincs más, csak az Éj meg a Tenger . . . Búfdosó Bálint Norna = Párka az ős-skandinávnál. Zomotor (Jókai, Juhász Gyula ősmagyar szava) = gyásztor az ősmagyaroknál. Sajnos, ez eleinte, főleg mesterségesen szított intrikák miatt, nem sikerült. De mindezek ellenére, Széchenyi gróf mégis elérte azt, hogy 1844-ben a herceg meleghangú, most már a magyar kibontakozás esélyeit is mérlegelő levelet intézett hozzá, amelyre a gróf újból felajánlotta barátságát és szolgálatait neki. Ki tudja, nem lehetett volna-e a későbbi évek borzalmait elkerülni, ha Széchenyinek híres utolsó emlékirataiban kifejezésre juttatott politikája győzött volna. 39
