Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1971-10-01 / 1. szám
VALAKI ÚJRA EPITNI KEZD Szemétdombon visz át az út, sohasem vívtál háborút az élet Iába sárba ért gyűlölnek tisztaságodért mocsok üvegcserepek a házak előtt szétszórtan fekszenek, viharfelhők fekete szeme ' ha nem futnál szemedbe tekintene Építés, menekülés, lázadás mind haszontalan, a földön ez a törvény: mindent belep a szenny, a gyom, fehér virágaidra száll a korom, a falak leomlanak, elszáradnak a bokrok és a fák, a levelek színe mint csontodé r— sárga lesz, besüpped és megnyílik a föld de tavasszal ' a romokon *— valaki újra építni kezd. május 24 Az erek útja fölött ülsz sötét kút peremén, a mélyben nem látsz holdat sem napot csak belső csillag-lámpám fénye lobban szemedbe néha s ilyenkor vágyad vágyammal egyesül hogy magosba törjünk s körüldaloljuk a felkelő napot. május 25 VELE DALOLOK A tücsök dalától hangos a kert e dal egyszerre vidám borús és monoton én is vele dalolok és dalomból a jókedv integet pedig múltam már régen elveszett, és nem tudom lesz-e, és milyen lesz holnapom? május 25 FÖL-FÖLLOBBANÖ LÁNGGAL A versnek nincs kora, öregen is vad hegyek orma vonzza, tomboló lázban szökik egyre följebb, lázadó ifjúság hajtja a magosba. Mit ér, ha fiatalon fáradtan kúsznak és csúcsra nem érnek a sorok? Mit ér, ha nem újulsz meg, s ágad csak fonnyadó levelet hajt, virágot soha? A versnek nincs kora, a szélben megfeszül a sok, erős vitorla, evezők versenyeznek, lobognak, tűzben égnek a sorok, a fából, a földből versek nőnek, föl-föllobbanó lánggal, ne félj! >-> öregen is fölszállsz a tündöklő magosba, május 26 KÍSÉRŐM: A TÜCSÖK Fülemben zengsz éjjel az ágyban s a nappali utcán i— mint a nyárillatú Millstone Ridge-i kertben <—> kis tücsök Utamra kisérsz, el nem hagysz soha, bennem élsz — mint anyám és apám emléke *— kis tücsök. Az újságokra, a könyvekre, zajra egyképpen zengesz egyhangú dallamod követ végig a napon követ végig a napon s dalod nem zavarja a tömeg kiáltozása, gyerek-kacagás, vagy sziréna-sikoly 35
