Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1971-10-01 / 1. szám

*— Tudom, öregem . .. De Kát abban a borban van, mért ne különcködjön egy kicsit. . . Ha ember lesz belőle, majd kinövi, ba meg nem lesz. akkor meg úgyis mindegy. Az ő korában, én puskával kerestem a kenyerem”. És azt hiszem, az én apám is szívesebben látta volna tizenyolc éves fiát febér-gamáslis giggerliként öltözve, mint a hadviselt őrmester mundérjában . . .

Bár minden generáció úgy gondolja, hogy különb volt, mint az utána következő, de én azt hiszem, hogy mi valóban különbek voltunk . . . Ennél az itteninén biztosan . . .

A különbséget nem abban látom, hogy a fiúk lányoknak, a lányok meg fiúknak néznek ki, és így is viselkednek. Nem is abban, hogy mi jobban hittünk a szappan és a víz szükségességében. És abban sem, hogy mi még tiszteletteljes szeretettel felnéztünk szüléinkre, és tanulni akartunk tőlük, mert tudtuk, hogy élettapasztalat adta bölcsességük felér bármilyen frissen szerzett diplomával.

Az igazi különbség azt hiszem, ott van köztünk, hogy mi cinikusoknak mutattuk magunkat, de idealisták voltunk. Ők idealistáknak mondják magukat. de cinikusok . . .

Forgalmi akadály lehetett valahol a közelben, mert a furcsa temetési menet megállt. Odasétáltam hozzájuk, mert cifra motorjaik úgy vonzottak, mint egy tolvaj szarkát a csillogó ezüstpénz.

Mindegyik bicikli külön tanulmány volt. A lé- Iek-buvároknak biztos elmondták gazdáik Telki berendezését. Nekem azonban csak olyan érdekesség volt, mint amikor gyerekkoromban, girhes lovaikkal egy cigánykaraván kocogott végig falunkon.

így hát megcsodáltam a speciális vázakat, megnyúitoit bajtókarokat, a fölösleges lámpákat, széles kerekeket, a bivalkodón erőltetett krómozást, a magas háttámlás üléseket, a 150 köbcentis vázakra szerelt 500-as motorokat. . .

Majdnem mindegyik vezető mögött ott ült a hölgye, vagy ahogy ők mondják "az öreg lány”. Hasonló öltözékben és, ba lehet, még ápolatlanabbal. Bár, talán csak azért tűnt így, mert a testi elhanvagoltsáu a nőknél mindig feltűnőbb. Nem is beszélve a lelkiről . . .

Az egyik "pokol lovasa” megkérdezte tőlem, szereim-e a motorokat, hogy ilyen érdeklődéssel nézelődöm.

»— Nem szeretem. Talán mert nekem soha nem volt. és szeretni csak azt tudja az ember, akit vagy amit ismer . . ,

—i Furcsa, hogy ilyen őszinte . . .

>— Miért furcsa . .. ?

i— Mert tőlünk mindenki fél verekedős hírünk miatt. . .

— Én nem félek. Nem azért, mert bátor vagyok, hanem mert az életemben sokkal komolyabb dolgokon mentem keresztül, mint, hogy azon aggódjam ki ver meg és mikor . . . Mellesleg gyáva sem vagyok . . .

—< Á . . . egy szögletes filozófus ...>—> mondta a hátsó ülésen kapaszkodó lány.

Kuss ...<—< szólt bátra harag nélkül a fiú. r— Rendes szivarnak néz ki, minek sértegetni . . .

A barátjuk néztem a koporsó felé.

/— Az . . . Igazi ember volt... a legjobb, Iegkülönb köztünk . . .

«— Hogy történt a baj?

Vasárnap késő délután hazafelé jöttünk. Talán kicsit fáradt volt a bosszú vikend után, így nem vette észre azt a hülye nőt, aki jelzés nélkül kifordult a melléktcából . . .

Mindjárt meghalt?

— Nem . . . vagy húsz percet még élt. . . Nagyon szenvedhetett, mert rémesen össze volt törve... De nem panaszkodott, még ő vigasztalt bennünket . . .

!—• Egyedül ült a motoron . . . ?

<—i Szerencsére az öreg-lányát már bazavitte. . .

^ Ilyen az élet. . . bólintottam, csak hogy mondjak valamit.

<—* Ilyen ... de miért? r— nézett rám kérdőn.

Ő volt közöttünk a Iegkülönb . . . Békés természetű, sosem verekedett. . . segített, akin csak tudott. . . Tizenöt éves kora óta dolgozott, mert az apja korán meghalt és még bárom kistestvére van otthon . . . Most léptették elő a munkahelyén, és jövő hónapban lett volna az esküvője . . . Hát mondja, miért ő . . . mért pont ő ...?<— és hangja furcsán rekedt lett.

^ Nem tudom ... ^ és szívemben tehetetlen szomorúságot éreztem.

És tudja, mit kért tőlünk az utolsó perceiben? . . . Hogy mondjuk azt a rendőröknek, az ő hibája volt a baleset, mert túl gyorsan hajtott. . . Pedig jóval a megengedett sebesség alatt mentünk . .. De két kis gyerek is volt a nővel a kocsiban, és biztos nem akarta, hogy anya nélkül maradjanak . . . Mondja, miért éppen ö ... ? <— és ahogy rám nézett, szinte meglepve láttam, hogy kemény, hideg szemeiben könny csillog.

Vigasztalón rátettem kezem a vállára és pár pillanatig csak álltam. Aztán az órámra pillantva azt mondtam:

18