Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1971-10-01 / 1. szám
BOGYÓ, BOGYÓ, SZÖLÖBOGYÓ írta: Nehéz Ferenc A KALENDÁRIUM SZERINT jócskán ősz volt már, de tudnivaló, hogy Kaliforniában az időjárás fütyülni szokott a kalendáriumra. így volt ezúttal is. A felhőtlen égről dús kévékben hullt a napsugár s a levegőben rózsa- meg Iiliomillat csapongott. Hollywood felett, mint valami óriási legyezők, aranyzölden lengtek a pálmák s a Sunset Boulevardra rúgó hegyoldal bokraiban milliószám daloltak a madarak. — Gyere, igyunk egy pohár bort, — mondta a délceg, kesk enybajszú, deresedő-halántékú színművész. Bólintottam s betértünk a kicsi magyar vendéglőbe, amely a Sunset Strip mélyén, mint valami fecskefészek ragadt hozzá a hegy lábához. Ritkán találkoztunk, pedig jóbarátok voltunk. Én, az iró, munkásként dolgoztam egy los angelesi vasgyárban, ő pedig, a színművész, Hollywoodban álmodott arról, hogy deresedő halántékkal is karriert csinál még s az amerikai filmnek éppen olyan nagy sztárja lesz, mint amilyen a magyar filmé és színházé volt otthon. Az álomból, persze, semmi sem lett. Néhány nyúlfarknyi epizódszerepre méltatták csak s már hónapok óta nem hívta az ügynöke, hogy egyáltalán szerepre volna kilátás . . . Egy üveg magyar bort rendelt, aztán ezt mondta: <—i Elhatároztam, hogy egy estet rendezek, magyar közönségnek, a los angelesi Magyar Házban. Kiválasztottam egy egyfelvonásost, de nem találok * * Most innét, hosszú évek távlatából visszanézve azokra a lélek fényétől és az egymásratalálás ritka magyar boldogságától tündöklő Mécs estékre és más irodalmi és ifiúsági sereglésekre, főiskolás és munkás ifjúsági találkozókra, szabadegyetemi előadásokra, regősjárásokra és a faluból, az én falumból felszivárványozó bokréta mozgalomra, melyet a felvidéki tájon e sorok írója indított el. a krónikás lelkét különös varázs leni el. Ismeretlen erők, régi szépségek vernek tanyát benne és meggyőződéssel vallja: életének forrásozó öröme és büszkesége, hogy ennek a küzdelemnek vakmerő fiatalságának harsánv örömével és harcos kedvével mindvégig részese lehetett.” rá hivatásos színészeket. Gondoltam, műkedvelőkkel csinálom meg a dolgot. Azért hivattalak, hátha te is vállalnál egy szerepet a darabban. Ivott, aztán maga elé tette a poharát. Azt vártam, ecsetelni fogja, mik az elképzelései az előadással kapcsolatban, de nem szólt erről. Csak bámult, bele a poharába. Újra töltött, megint ivott, aztán megint csak a poharat nézte. Egyszeresek halkan dúdolni kezdte: Bogyó, bogyó, szőlőbogyó, Mért lett kadarka belőled . . . CSACSKA, semmi-kis csárdás volt. Valamikor Erdélyi Miska csinálta, aki matróz volt Horthy Miklós hajóján, a Novarán, aztán gondolt egyet s felcsapott színigazgatónak, de úgy, hogy egyszerre öt színházat is igazgatott Budapest külvárosaiban s mindegyikben a sajátgyártmányú operettjeit adta elő. Volt egy színház, a Városliget mellett, ahol nyaranként a legnagyobb pesti sztárok főszereplésével tartotta premierjeit. A nagy színházak előadásai szüneteltek, a sztárok vakációztak, de a vakáció közben kellemes és mulatságos szórakozást jelentett fellépni Erdélyi Miskánál, nemcsak azért, mert Erdélyi Miska mindenkinek haverje volt a Thököly-úton, a Tisza Kálmán-téren meg a Népszinház-utcában, tehát minden estére már eleve biztosítva volt a teltház, hanem azért is, mert Erdélyi Miska —' sokszor még a nagy színházak igazgatóinak gavallériáján is túlmenően — pompásan megfizetett a fellépésért. Nos, ő, a Nemzeti Szinház és a magyar film egyik legnépszerűbb művésze is fellépett egyszer az egyik Erdélyi Miska-operettben. Valami jópityókás mulatójelenetet rittyentett neki a volt Novarra-matróz s abban énekelte ezt a bogyó-bogyószőlőbogyós csárdást. Száz meg száz, sokkal szebb nótákat meg csárdásokat tudott. Mint a “Nem élhetek muzsikaszó nélkül”, “A bor”, a “Dankó Pista” meg még egy sereg más film főszereplője remek mulatójeleneteket játszott végig, mindig hatalmas sikerrel. Mégis csak ezt dúdolta most, ezt a vacak-kis Erdélyi Miska-csárdást: Bogyó, bogyó, szőlőbogyó, Mért lett kadarka belőled . . . Aztán hirtelen abbahagyta, rámnézett: r-i Emlékszel a dunaalmási szüretre? —> Emlékszem .. . Ilyenkor volt. <—> Ilyenkor . . . 15
