Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1972-05-01 / 2. szám

ban gyártott parókák más anyagból készülnek, mint a régebbiek. Az elura modacrylic” elnevezésű anyagból gyártott parókával már a bajszárító alá lebet ülni. A villany bajgöndörítő használatának sincs akadálya. A “cordelon М-И” és a “venice- Ion anyagokból készült parókák moshatók és tet­szés szerint alakíthatók. A “dynel” és “kanekalon” anyagok alkalmazása természetes baj benyomását kelti, de bőellenállást nem biztosít. A legújabb készítmények a fésülést bármily irányban lehetővé teszik. A szakértők szerint a parókák nagy válasz­téka és kitűnő műanyagok felhasználásával törté­nő gyártása igen megkönnyíti a nők ízléses, vá­lasztékos, divatos hajviseletét, a természetes haj előnyeit azonban semmi sem pótolja. A hajviselet változásai A hajviselet története egyidős az emberiség tör­ténetével. A nők a legújabb időkig általában min­dig hosszú hajat hordtak, de frizurájuk ezernyi úton-módon változott. Minden kornak megvolt a jellegzetes hajviselete. A hosszú haj viselése azon­ban egyáltalán nem volt kizárólag a nők szokása. Keleten egyes népek férfiai nemcsak nyírták, ha­nem beretválták is a fejüket, Nyugaton azonban csak az angol VIII. Henrik király (1491-1547) volt az első, aki elrendelte, hogy a férfiak mind rövid hajat viseljenek. Érdekes, hogy ugyanakkor a hosz­­szú szakáll viselését megengedte. A hosszú bajúsz kipödrésének sem volt akadálya. I. Jakab angol ki­rály korában (1603-1625) megint visszatért a fér­fiak hosszú haja, amely ettől kezdve a divat szerint változott. Az által ánosan kötelező rövid férfi- haj­viselet csak a XIX. század óta ismeretes. Ezt mege­lőzően, XIV. és XV. Lajos francia királyok korában (1638-1770) a férfi ak is hosszabb-rövidebb hajú, rizsporral fehérített parókát hordtak. Borból yok már az ókorban voltak, mert a civi­lizált népek, m:nt a szumírok, egyiptomiak, görögök és rómaiak férfiai már rövidre vágott hajat viseltek. A középkori keresztény kolostorokban is külön szakember nyírta a szerzetesek haját és alakította ki a szerzetesi tonzúrát, amelynek viselése kötelező volt számukra. Az apácák haját az örök fogadalom letételekor rövidre vágták. Ez azt jelképezte, hogy az apáca minden földi hiúságról örökre lemondott. A szülőképesség korhatára Régi megfigyelés, hogy nincsen szabály kivétel nélkül. Ezt igazolja az a hír is, amelyet dr. Lindsay Curtis a közelmúltban közölt az egyik lapban. Eszerint a délafrikai Johannesburgban 1969 július 17-én, egy 58 éves asszony egészséges leánygyer­meknek adott életet. Az általánosan elfogadott or­vosi megfigyelés szerint 50 éven túl a teherbeesés nem lehetséges. Az előbbi eset azonban ezt a meg­figyelést nem teszi 100%-ig bizonyossá. Curtis dr. azt is elárulja, hogy a délafrikai asszony esete nem egyedülálló. 1956-ban Mrs. Ruth Kister 57 éves korában szült gyermeket. Az ilyesmi azonban igen ritkán, egész kivételesen fordul elő. Szokatlanságát mutatja, hogy a délafrikai Mrs. Joanna Du Plessis esetében sem maga az asszony, sem orvosai nem is gondoltak arra, hogy terhes lehet. Pedig az asz­­szonynak 8 élő gyermeke és 10 unokája van. Or­vosai 8 hónapon keresztül gyomorfájással kezelték. Az egyik szakorvos gyomorrákra gyanakodott. Rá­diumkezelésben akarta részesíteni az asszonyt, aki azonban ezt nem engedte meg, bár maga is csak a szülés előtt három órával jött rá, hogy szülési fáj­dalmai vannak. Orvost hívott és 5 fontos kislányt hozott a világra. A baba-kelengyét egyik unokájá­tól kérte kölcsön. Legidősebb gyermeke 39 éves. Amikor túl volt a nehezén, megkérdezték tőle, hogy érzi magát. Azt válaszolta: “Hirtelen megint fiatal vagyok.” Magyarul egész biztosan azt mondta vol­na: Öreg asszony nem vénasszony. Az óvatosság sosem árt Az élei miszereket és gyógyszereket ellenőrző szö­vetségi szervezet (a Food and Drug Administra­tion) a közelmúltban 600.000 orvosnak postázott értesítőben számolt be azokról a kísérletekről, ame­lyek a csecsemők fürdetéséhez használt szappanról megállapították, hogy az annak gyártásához hasz­nált hexachlorophene” az agy működésének rend­ellenességeit idézheti elő. A kísérletek folyamán <—> Mead В. William közlése szerint <—< a kérdéses anyag oldatát naponta bemosták újszülött majmok vérébe. Ennek eredményeként azok agyában káros következmények álltak be. Hasonlóan végződött a patkányokon végrehajtott kísérlet is. A kis maimo­­kat és patkányokat megölték és agyuk tanulmá­nyozása útján a káros következményeket kétség­telenül megállapították. A kísérletet 50 újszülött gyermeken is végrehajtották, de azokon semmi vál­tozást sem tudtak megfigyelni. Ennek ellenére a Food and Drug Administration a szappant előál­lító céget arra kötelezte, hogy gyártmányaihoz csa­toljon figyelmeztetést: “Az egész test fürösztéséhez nem használható. Használat után alaposan le kell öblíteni.” A szappan gyártásához a jövőben 3%­­nál több hexachlorophene-t használni nem szabad. 45

Next

/
Thumbnails
Contents