Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-03-01 / 2. szám
KÉT LEVÉL Irta: Erdődy Mihály I. Drága Erzsikéin! Jóformán még ki sem aludtam magam, szempillám minden szó után, amelyet papirosra vetek, leragad . . most... is . . . kérlek .. . ásítottam egy nagyot, bocsáss meg . . . Hát igen, hajnalban öt órakor értünk haza és most déli tizenkét óra van. Fejemben zúg még a tánczene taktusa ... a betűk mintha foxtrottot járnának ... és mintha az alany az állítmánnyal tangót lejtene . . . Látod, mégis csak hűséges barátnőd vagyok, még fel se keltem az ágyból és máris írok neked. Szétvet a boldogság és a szívem a torkomban ver, ha erre az áttáncolt éjszakára gondolok. Derekamat mintha még mindig Jenő forró karja perzselné, érzem a tenyerét, ahogy átsüt ruhám vékony selymén és ahogy előírásszerű pontossággal magához von a bolondító tangó ütemére . . . Sokszor, mint akit rajtakapnak, szinte ijedt pillantást vetettem a mama felé. Igaz ugyan, hogy Jenő egyetlen árnyalattal sem volt hevesebb, mint ahogyan azt a tánc szabályai megengedték ... de mégis . . . Hogy jut ahhoz egy fiatalember, akit életemben még sohase láttam . . . akit pont féltízkor mutattak be nekem, mondom, hogyan formálhat jogot egy vadidegen férfi ahhoz, tíz óra öt perckor szorosan magához öleljen? Mert, tudod, drága Erzsikéin, tangó ide, tangó oda, mégis csak furcsa hogy egy olyan szolid fiú, mint ez a Jenő, csak úgy minden bevezetés nélkül izmos karjára fűzzön egy ilyen kifogástalan úrihölgyet, mint amilyen én vagyok. Tudod, édes Erzsikém, ha engem egy férfi nem érdekel, akkor az ördög se bánja, üsse kő, szorítson ahogy jól esik neki, törődöm is vele, de kérlek szépen, az csak mégse járja, hogy ez a Jenő a tangó ürügye alatt átölelve tartson és a fülemhez hajolva, egészen közömbös dolgokat suttogjon. .. Ezek a divatos táncok, tudod, Erzsikém, valóságos flörtök és ha az ember csak egy kicsit is szerelmes, bosszantja az ilyen “szabályszerű” tolakodás. Ezek az egymáshoz súrlódó mozdulatok valahogy kizökkentik az embert a szemérmes védekezés illúziójából, abból a fokról-fokra való belemelegedésből, ami egy jólnevelt úrileány számára külön gyönyörűséget jelent. Visszautasítani, de egyben bátorítani a fiút, ez mindennek a teteje. De ezek a mai táncok csak a bátorításra vannak berendezve . . . Szerintem az a férfi, akit január 19-én este féltízkor bemutatnak egy tizenhét éves lánynak, az a férfi tíz óra öt perckor még nem érintheti meg minden ellenkezés nélkül a derekát . . . ez olyan természetellenes, ez úgy hat, mint egy érdekházasság, Neked csak kipanaszolhatom a szívemet, annál is inkább, mert ha már átölelve tartott úgyszólván hajnali öt óráig, akkor legalább tette volna jóvá a hibát és kérte volna meg a kezemet, nem igaz? Csakhogy Jenőnek esze ágában se volt és még csak célzást se tett rá a szemtelen . . . Mármost aztán, látod, pirulnom kell magam előtt, hogy flörtöltem egy férfival, akibe ráadásul még szerelmes is vagyok .. . Számításom szerint ez a flört csak nyáron, július 19-én lett volna esedékes, mert ahhoz legalább is bat hónap kell, hogy egy ilyen bizalmas közeledést és egymásbafonódást, mint amilyent például ez a tangó előír, megengedhessek egy férfinak, aki tetszik nekem. Hát igazán ne csodálkozzanak a mamák, hogy leányaikat nem tudják férjhez adni . . . Nekik könnyű volt, az ő idejükben még nem divatoztak ezek a nyilvánossági joggal felruházott flörtök, amiket modern táncnak neveznek azok, akiknek nincs érzékük felismerni a nüánszokat. Jaj, édes Erzsikém, talán untatlak is már ezzel a nagyképűsködéssel, de tudod, ha legalább csúnya fiú lett volna ez a Jenő, akkor fel sem veszem az egészet és talán meg se írom neked ilyen részletesen. De ez a Jenő, ez egy olyan fess fiú, tudod, egy svéd szépség, kék szemekkel és olyan keskeny szájjal, ami már szinte nem is férfias. Állítólag Stockholmban született, az apja New- Yorkban bankár. Képzelheted, micsoda partil . . . Táncosnőnek jó voltam neki, de hogy feleségül vegyen, eszébe se jutott. Pedig hát a mama felelősségére, a legszebb kilátásokkal kecsegtettem, beszéltem neki a papa autójáról, amit a múlt héten vettünk és a birtokunkról, a villánkról Budán, ahol nyaralni szoktunk. . . De mindezek fölött Jenő fölényesen napirendre tért. Egyszerűen nem érdekelte őt. Hát tudod. Erzsikém, ezt még csak meg lehet bocsátani neki... de azt, hogy esti féltíztől hajnali öt óráig egy árva szóval sem említette, hogy tetszem neki . . . hogy szerelmes belém . .. hogy lábaim elé dobja az életét. . . hogy meghal értem. . . hát, tudod, azt már nem lehet elnézni egy férfinak, aki a karján szorongat kivilágos virradatig, határtalan szemtelenség. Csókol szeretettel barátnőd: Erna. Igaz is, most jut az eszembe, Róza néni húgától kértem kölcsön egy szép, divatos báliruhát és a Pali bácsi felesége ideadta egy éjszakára a gyöngynyak éket a hamis briliánssal . . . Mert minek azt Jenőnek tudni, hogy a papa tönkrement, autóját már régen eladta és a birtokunk a holdban van . . . Ami pedig a budai villát illeti, hát ott szoktunk nyaralni, de csak albérletben . .. Ha Jenő ezt tudná! II. Kedves Barátom! Miután megfogadtam, hogy életem minden különösebb eseményéről értesítlek, sietek beszámolni legfrissebb élményemről, amely Karnevál herceg szeszélyéből felejthetetlen emlékem marad. Még itt cseng fülemben a tangó vérforraló üteme és behúnyt szemem előtt lázas, kigyúlt vonalakkal rajzolom Erna alakját, akit egy báli éjszaka 34
