Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1970-05-01 / 1. szám

pedig annyira megerősödni, hogy a magyar Erdély s a magyar Felvidék magyar vérrel és verejtékkel meghódított s ezer éven át megtartott földjét a liberális gazdasági rendszer adottságainak ügyes kihasználásával egyszerűen felvásárolhatták? (4)

Európát félrevezették és tudatosan megtévesztették. Elterelték figyelmét a valódi veszélyről, amely a cári Oroszország összeomlásával, a brest-Iitovski külön-hékével (4) amúgy is tovatűntnek látszott. A félrevezetések és megtévesztések hólabdái azonban ekkorra már lavinákká növekedtek. Oroszország és a cárizmus nélkül is összezúztak mindent, ami útjukba került. A külön- béke-k ísérletek sorra meghiúsultak. (5) Az amerikai elnök és az angol miniszterelnök némi jóindulatával szemben a németgyú- Iölő francia miniszterelnök véleménye lett döntővé s ezzel Magyarország sorsa is megpecsételődött. A pánszláv célok mecvalósításáról a Magyarországon bekövetkezett események is gondoskodtak. Amikor Károlyi Mihály gróf kormánya leszereltette az egész magyar haderőt: a cseh, román és szerb csapatok előtt minden Magyarországra vezető út megnyílt. Amikor pedig a kormányhatalom a forradalmi Oroszországban kommunistává kiképzett Kán Béla népbiztosainak kezébe került, Európa a bolsevizmus veszélyétől való félelmében indokoltnak látta Magyarország megszállását és feldarabolását.

Ilyen előzmények után a trianoni békeparancs könynyedén rombolhatta le Európa ezeréves védőbástyáját. A nagy eurázsiai szteppe hullámai elől eltűnt a Kárpátok medencéjének politikai, világnézeti, katonai, gazdasági és kultúrális egységében jelentkező gát, amely védelmet nyújthatott volna — mint az előző évezreden át —• a keresztény műveltségű Nyugat-Európának. Anthony Eden joggal állapíthatta meg, hogy “az osztrák-magyar birodalom összeomlása nagy szerencsétlenség volt Európa békéje szempontjából”. Robert Lansing viszont már 1928- ban előre látta, hogy Trianon a háborúk egész sorának magvát vetette el.

Az események nem sokáig várattak magukra. A germán és szláv néptenger hullámai rövidesen összecsaptak. És Csehország, Lengyelország, Románia, Szerbia egymást követően lettek a német “Drang nach Osten” áldozatai, vagy eszközei, aztán Szovjet-Oroszország csatlósai, vagy gyarmatai. Csak természetes, hogy Magyarország sem kerülhette el sorsát, tragédiájának beteljesülését, amikor 1956-ban hősi szabadságharcának brutális leverését nemcsak Nyugat-Európa, hanem az egész szabad világ is tétlenül és tehetetlenül nézte végig.

Korábban Berlin, Lengyel- és Kelet-Németország, legutóbb pedig Csehszlovákia példája és a magyar tragédia a trianoni békeparancs 50. évfordulóján már világosan mutatja, hogy Trianon az egész Európa tragédiája. Mert a keresztény Nyugat spirituális civilizációját megsemmi-Márai Sándor:

A HATTYÚDAL

A tavasz gőzökkel és ártalmas párákkal érkezett: március közepe felé sokan elhaltak mérges lázban, ismeretlen betegségekben. Nem múlt el hét, hogy John Ward, a szigorú pap ne kísért volna koporsót Stratford utcáin. A dögvész leselkedett az édes, illatos levegőben: az Avon partján megteltek virággal és lombokkal a fák, a földek a gyümölcsoltó ünnep napjára zölden virítottak, de a levegőben az erjedés félelmes és mégis vonzó, tikkadt és langyos, különösen ingerlő és baljósán ismerős illata úszott. Egy délután a gyertyamártók céhmesterét kísérték a temetőbe; az ötvenéves embert három nap alatt vitte el a láz, fiatal özvegye támolyogva ment a koporsó után: két asszony barátnői, Shakespearenek, a város leggazdagabb polgárának leányai, Zsuzsánna és Júlia támogatták az özvegyet a visszaúton.

Shakespeare a menet végén bandukolt a pappal, a halottra gondolt és emlékeit kereste. Ismerte ezt az embert, gyermekkorából, amikor együtt jártak vadorzó vadászatokra a charlecoti békebíró erdejébe. Utolsó évben alig tette ki lábát a házból; de a gyermekkori játszótárs halálhírére elment a temetőbe. Lassan jártak a fülledt, bodzaszagú koratavaszi hőségben; a pap oldalról nézegette kísérőit, vizsla pillantással, ravasz és okos oldalnézésekkel.

<—« Ritkán látunk, William mester mondta és köhintett.

Fáradt vagyok •—> mondta rosszkedvűen.

—• Ezek a lázak mondta a pap. — Az Avon partján alattomos a tavasz.

Mindenütt alattomos —< mondta Shakespeare csendesen.

A piactéren megálltak és meghajlással búcsúztak. A pap, az egyetlen ember a városban, aki tudott valamit róla — Jakab király kiűzte a városból a színészeket, s

sítéssel fenyegető materiális szovjet-orosz nagyhatalom Trianon egyenes következménye gyanánt került Európa szívéig. És ez a tragédia az 50 év tanulságainak levonása nélkül a következő félévszázadon át az egész világra is könnyen végzetessé válhatik.

(1) Reader’s Digest Great World Atlas. Pleasantville (1963), pp. 34-35. Relief Map of Europe

(2) Cholnoky Jenő: Hazánk és népünk egy ezredéven át. Budapest, Somló Béla könyvkiatdó, 3. oldal.

(3) Somogyi Ferenc: “Jön az orosz!" Spittal/Drau; Vagyunk, 1949, 3-22 oldal.

(4) Tokaji László: Eladó ország. Kolozsvár, 1910.

(4) 1918. március 3-án írták alá.

(5) Málnási Ödön: Országveszejtés, München, I960, 5-6 oldal.

6