Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1971-03-01 / 2. szám

ALBA REGIA - К I RÁ L YFEHÉRVÁR

Irta: Dr. Heckenast Dezső

A mai SZÉKESFEHÉRVÁR — középkori nevén Alba Regia, azaz Királyfehérvár — öt évszázadig volt a magyar állami élet középpontja: a birodalom koronázó fővárosa, az országlátások és országgyűlések székhelye és a királyok temetkező helye. Szent István, aki körülbelül ezer évvel ezelőtt született Esztergom városában, ugyanitt rendezte be királyi székhelyét; de királlyá már Fehérvárt koronázták és ott is temették el. Joggal felmerül a kérdés, hogy ő alapította-e Fehérvár városát, vagy már atyja: Géza fejedelem; ki építette az első templomokat s kinek a nevéhez fűződik az állami lét, az állami berendezkedés megteremtése? A nagy évfordulókon a modern tudomány nem hagyatkozhatik kegyes legendákra, hanem bizonyítékokra és hűvös tárgyilagosságú régészeti és egyéb leletekre.

A mai püspöki palotával szemben, a város főterén, a Szent István-féle bazilika baloldali tornya helyén érdekes alma, Ohmann Béla szobrászművész alkotása. A helyén dal, jogarral, arany gyűrűvel és aranycsipkés ruhában, állott Püspökkút nevű emlékművet, Bory Jenő neves fehérvári szobrász-professzor művét az új pályaudvar előtti térre helyezték; a modern pályaudvar elé sehogysem illik ez a barokk szobor, amit a fehérváriak is elismernek. Az Országalma latin nyelvű körbefutó felirata: LIBERTATES CIVITATI ALBENSI AB REGE STEPHANO CONCESSAE i—> magyarul: Király fehérvár város szabad ságjogait István király adományozta.

A X. század első felében, amikor a magyar törzsek berendezkedtek Dunántúl, a mai Székesfehérvár területén a magyarral rokon avar törzsek településéről tudunk, akik viszont egy római postaállomás helyére települtek. Az avar uralmat a frankok döntötték meg, akik ezen a mocsarakkal jól védett területen egy kisebb templomot emeltek, amelynek szépen faragott oltárkorlátját a mai Nemzeti Bank területén meg is találták és ma az István Király Múzeumban őrzik. Géza fejedelem, hatalomrajutása idején (972 körül), lakóhelyül választotta ezt a Sárvíz mocsaraitól körülvett helyet és udvarházát egy kis dombon, a mai püspöki palota környékén építette fel. Templomot is emelt a közelben Szent Péter és Pál tiszteletére, ami a mai püspöki székesegyház területén állt, ahol az oklevelek tanúsága szerint ő maga és második felesége, a lengyel származású Adelhaid hercegnő van eltemetve. A mai székesegyház, amely IV. Béla korából származik, ma is őriz négy középkori gótikus ablakrészletet; ebben a templomban játszódtak le a királyi koronázások szertartásainak egyes részei: az Ítélkezés és a Iovaggáütés.

Az 1965-ben folytatott ásatások, amelyek a bazilikához csatlakozó temetkező kápolnákat hozták felszínre, kétségtelenné teszik, hogy Fehérvár alapjait és későbbi történeti szerepét a magyar államéletben Géza fejedelem, az első keresztény magyar uralkodó vetette meg. Amikor 30^-35 évvel később Szent István hozzákezdett nagyszabású szervező munkájához, Fehérvár már álló város és fontos szerepe van az új államban. Szent István király minden püspökségtől független prépostságot alapít a városban és nagyméretű bazilikát emeltet kiváló olasz és francia mesterekkel. Az állami feladatokat is ellátó királyi bazilikában őrizték az ország kincstárát, köztük a Szilveszter pápától kapott koronát, a koronázási kellékeket, a bazilika számára készített pazar miseruhát, ami a mai koronázási palásttal azonos, valamint az ország oklevéltárát; amelynek a mindenkori őre a király kancellárja volt.

Szent István korára mennek vissza az augusztus 15-én, Nagyboldogasszony-napján tartott törvénylátó napok, amelyeket később áthelyeztek augusztus 20-ára s amelyekből idővel az országgyűlések kifejlődtek. A fényes esküvők és koronázások mellett Fehérvár volt a királyi temetkező hely is. írásos forrásaink szerint itt temették el: Szent Istvánt (1038), Kálmánt (illő), Vak Bélát (1141), II. Gézát (1162), IV. Istvánt (1165), III. Bélát (1196), III. Lászlót (1205), Róbert Károlyt (1342), Nagy Lajost (1382), Albertet (1439), Mátyást (1490), II. Ulászlót (1516), II. Lajost (1526) és Zápolya Jánost (1540). E királysírok gazdagságáról az az érintetlen királysír nyújt fogalmat, amelyet Érdy János talált meg véletlenül 1848-ban, az első ásatásoknál: III. Béla és felesége, Antiochiai Anna nyugszik benne, aranyozott ezüst koronával, ezüst kardemlékmű áll: az 1962-ben felállított szimbolikus Ország- Tetemeik ma a Mátyás-templom egy külön kápolnájában nyugosznak s az ékszerek pedig a Nemzeti Múzeum kincstárában vannak. Rajtuk kívül még csak egy ép királysírunk van: I. András (Endre) és kiskorában elhalt fia, Dávid herceg sírja az általa alapított tihanyi bencés apátság (1055) altemplomában.

Az egykori török leírás szerint a koporsókban csillogó drágakövekkel kirakott koronák, arany és ezüst keresztek, kardok, tőrök, aranygyűrűk és aranybrokát ruhák voltak. E kincsekből csupán néhány sírkő, síremléktöredék maradt meg. A királyi bazilika sírjait először Miksa császár német zsoldosai dúlták fel Mátyás király halála után. Majd 1543-ban Achmed bég folytatta a fosztogatást. S végül a még véletlenül épen maradt sírokat a vallon zsoldosok fosztották ki, amikor a császári csapatok 1601-4