Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1970-05-01 / 1. szám
Flórián Tibor: GONDOLATOK Ne higyj a jövendőmondóknak! Ha zavaros a világ és köd, por, füst szállong az utak fölött, te nézz mélyen önmagádba, Isten fényessége után kutass szivedben. A jövendőmondók nem látják merre kell menniök s a jóslatkérők az egyenes út helyett csak a jósokra tudnak rátalálni. ❖ * ❖ Korunkban — sűrűn, mint a fák — próféták és szónokok állják el az utat. A kikiáltók és jövendőmondók fajtájához tartoznak ők is. A magasra értékelt selejtet hirdetik arany és gyémánt helyett. * * * érzék .. . Ilyen körülmények között, beláthatja az úr, nem maradhat meg Iovább a kamarásaim sorában! S aztán meg azt is ballom, bogy az erdészkedéshez sincs nagy kedve, így hát ezennel ettől a foglalkozásától is felmentem ... Szegény Drais egész élete omlott össze ebben a pillanatban. Nemhogy vagyont vagy kitüntetést szerzett volna a találmányával, de még azt a kis kenyérkét is elveszti, amivel eddig az életét tengette, s még azt az aranyozott rézkulcsot is vissza kell adnia, amit az őseitől való egyetlen örökségül kapott az életútjára. S mindenekfölött most már végkép Ietebet arról a reményéről, hogy továbbra is kísérletezhessék, barkácsoljon masinákat. Ugy- Iál szik, a kétségbeesése nagyon is kiülhetett az arcára, mert a nagyherceg most, hogy kiadta a dühét, valamivel kegyesebbre fogta a hangját. •— No, hát azért nem akarnám, hogy éhen haljon. Van magának itt a fővárosban egy jóakarója, Baader főbányatanácsos, aki azt ajánlotta, hogy nevezzem ki magát mechanikatanárnak. Igaz, hogy nem lesz olyan nagy karrierje, mintha megmaradt volna az erdészségnél, de azért majd csak így is megél s legalább szabadon folytathatja a bolondériáit... Ámde Drais báró nem akart ilyen kegyelemkenyéren élni. A kinevezést nem fogadta el. Inkább nyomorgott abból a csekélyke támogatásból, amit a két nővére a családi vagyon roncsaiból neki juttatott. Baader főbányatanácsossal azonban fenntartotta a barátságot, s ez volt aztán az, aki Drais báró találmányát a pedálokkal kiegészítette, de azért mégis Drais báróé a dicsőség hogy egy, a kocsitól egészen eltérő gépelvet: az egymás mögé alkalmazott két kereket kitalálta, s ezzel utat nyitott nemcsak a kerékpár, hanem a motorcikli felé is. Arany! a hűség önmagadhoz és a célhoz, amit be kell töltened. Nemzetedért, az emberiségért! Szived és változatlan magatartásod a változó dobpergések között az igazi becsületrend. Többet ér a világ érdemrendjeinél, kitüntetéseinél. A becsület aranya és a tisztaságé, fénylő érték, amelyet hasztalan akarnak beszennyezni korok és emberek. Őrizd hűséged becsületrendjét, őrizd az aranyat! És higyjél Istenben, hivatásodban! * * * A bátrakra figyelj, kik megtartják szavukat és cselekedni készek akkor is, mikor mások tétlenül és sápadtan, falak mögött ülnek. Figyelj azokra, kik változatlanok az egyre változó időben és a forgó szélkakas alatt egy irányt mutatnak. Az állandót keresd mindig, óvakodj attól, ki az időjárást lesi, hogy idejében más színeket öltsön. Légy egyszerű, miként a füvek és a fák, de tudjad célodat. Ne akarj többnek látszani önmagadnál. Ülj ahhoz a tűzhelyhez csupán, hol valóban melegít a láng. Flórián Tibor: FOHÁSZ MEZŐK TENYERÉN Bujdosó szó vagyok, s csak Veled szólhatok, ha előre lépek, lábam Te mozgatod, gondolataim örvényedből születnek, fényemet Te szítod fel forgó füzednek. Hanyatlásom lágy köd-ruhád alá rejted, vágyaim Te sodrod el vihar-kezeddel, hegymagas tornyodban harangozol nekem, ablakot nyitsz a földnek az új füvekben. Levelek résein át Tehozzád futok, fogságomból felhőiddel szabadulok, szegénységem meződ tenyerén eteted, nyugtalanságomra borítod tenyered. Ki foltozná lengő, rongyos ingeinket, hova rohannánk, ha Te nem várnál minket. Te vagy fegyvernek s halálnak ellensége, a gyűlölet forró lángodban elégne. Naprendszered hullámzó, változó keret, melyben változatlan képed ring, Szeretet Te napfény-szárnyú, óriás Szitakötő! Lehet-e békédnél biztosabb kikötő? 33
