Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-06-01 / 3. szám
JULIÁNUSZ BARÁTOKRA VAN SZÜKSÉG NEM PEDIG JULIÁNUSZ APOSZTATÁRA A Budapesten megjelenő Magyarország című hetilap 33. számában, amely ez év augusztus 14-én jelent meg, az alábbiakat olvastuk Gárdos Miklós aláírósú cikkben Klub és folyóirat cím alatt: KLUB ÉS FOLYÓIRAT A belépési nyilatkozat, a klub negyvenkét esztendős múltját néhány mondatban összegező kis összefoglalás angol nyelvű: a clevelandi "The Magyar Club” tagjai ugyan természetesen jórészt beszélnek még magyarul, de hivatalos okmányaikban csak az angol nyelvet használják. Jackovics Lajos, a klub egyik vezetője (ingatlanközvetítő irodatulajdonos, amatőr zenész és festőművész) mindenekelőtt azt emlegeti, ami a klub minden hivatalos okmányában is első mondatban ott szerepel: az egyesület "non-political , azaz politikamentes szervezete a clevelandi magyar értelmiség egy részének. Persze az értelmiség fogalma a clevelandi magyar klub esetében nem pontosan fedi az alapítók elképzeléseit; mind kevesebb "orvos, ügyvéd, tanár” szerepel a tagok között, több a sikeres üzletember, kereskedő, iparos. Az aktív tagság többsége még első nemzedékbeli vagy már Amerikában született, de idősebb ember; ez a klub is, akár csak a többi amerikai magyar egyesület, nem tudja megmozgatni a fiatalabbakat. Az okok egvikét egy véletlenül az asztalon heverő friss kiadvány mutatja. Clevelandben jelenik meg (szerkesztője római katolikus lelkész) a "Kárpát” című “szépirodalmi képes családi folyóirat a világon szétszórt magyarok részére”. Ez a folyóirat, ellentétben a clevelandi magyar klubbal, egy pillanatig sem állítja, hogy "non-political” <— 1971 március»—májusi számának vezető cikke mint a szociális Magyarország aranybullájáról” ír az 1940: XXIII. törvénycikkről (a dicsérő jelző Mindszentyé!) azaz az ONCSÁ-róI, az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról szóló Horthy-törvényről. A következő közlemény egy vers, amelynek rímfaragója arról ábrándozik, hogy mit cselekszik majd, ha viszszatér Magyarországra. (“. . . futnék, vágtatnék, rohanva, / Esztelenül, Iélekszakadva, / Pestről Budára, onnan Pestre, / Míg holtfáradtan, összeesve / Letérdelnék az anyaföldre . . . , / Nem is tudom, mit fogok tenni, / Hogy sírni fogok, vagy nevetni, / Hogy lesz-e józan ész még bennem / S ha eddig soha nem gyilkoltam, / Esküszöm, minden ördögöt, / Ki elém kerül, megölöm”). A rendkívül finom papíron igen jó nyomdai kiállítással készülő folyóirat <— ára példányonként 1 dollár —< egy-egy rövid Móricz Zsigmond-, Kosztolányi Dezső- és Márai Sándor-írás mellett jórészt hatodrangú szerzők dolgozatait tartalmazza; legfontosabb cikke láthatóan egy közel kétoldalas beszámoló dr. Lauren L. Donaldson radiológus-professzorral való beszélgetésről. Donaldson szerint az atomháború tulajdonképpen nem is jár olyan iszonyú következményekkel, mint általában gondolják, veszélyes fegyver ugyan a hidrogénbomba, “de egyet nem tud tenni, minden élőt a földön elpusztítani . A clevelandi magyar klubról, a furcsa folyóiratról kezdődik beszélgetésünk Kondorossy László zeneszerzővel, s aztán az amerikai magyarság értelmiségi rétegének kérdéseire terelődik. — Sem a clevelandi magyar klub, sem a "Kárpát szelleme nem jellemző áz amerikai magyar értelmiségre. A többség, a gondolkodó ezrek vagy 1
