Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1971-03-01 / 2. szám

hozta be, aki azt kérdezte tőlem, meg tudnám-e én azt neki mondani, micsoda ez?

■— Meg, fiam. Ez egy egyenesre kalapált szinarany karika, lehet vagy ezerötszáz esztendős. Hogy jutott maga ehhez?

i—• Bálint András nagyszéksósi gazda tanyáján találtam én ezt, uram.

— A földben találta?

—i Dehogy kérem, a kis Jóska kezeiben találtam.

i—' Ki az a kis Jóska gyerek?

—> Az öreg Bálint Mátyásnak az unokája. Ez az aranypálca volt neki a kanászbotja. Ezzel terelgette a tanya körül a malacokat. Föltűnt nekem, hogy milyen szép sárga, mondom: behozom ide, jobb helyen lesz az itt.

Persze rögtön kocsira ültem és kimentem Nagyszéksósra. elővettem Bálint Mátyást.

—i Tudja-e, mi ez? mutattam neki az aranyrudat.

—‘ Hát hogyne tudnám, az unokámnak a disznóterelő botja.

i—' Hát aztán tudja-e, hogy ez szinaranyból van?

Bálint Máty ás akkorára tátotta a száját, hogy majd kiesett rajta a feje. Pedig nem éppen gombócfejü ember és nagy báránybőr sapka is volt rajta.

<— Hogy jutott maga ehhez? *-> vallattam tovább, — mostanában találták?

—• Dehogy uram. Van annak tiz esztendeje is. ha nem tizenöt. Száz új szöllöt ültettem ide a puszta földbe, annak fordítottunk földet, akkor akadt bele a kapa ebbe az izébe.

— Hát aztán más ilyen izét nem találtak?

« Dehogy nem találtunk. Volt ott mindenféle encsemfencsem annyi, hogy meg lehetett volna velük félig tölteni egy kubikus talicskát.

•—> Bronz, réz vas, ólom, vagy mi volt az a sok apróság?

<—> A macska tudja, kérem, mi volt. Én csak annyit tudok, hogy mind ilyen szép és sárga volt és némelyiken piros kövek is voltak.

— Nohát tudja meg, Bálint Mátyás, hogy mind szinarany volt, a kis piros kövek meg gránátok voltak és magának az egész tanyája nem ér annyit, mint azok az encsem-fencsemek értek.

Bálint Mátyás nekiszédült bújában az ajtófélfának.

—■> Aztán mi történt azokkal a holmikkal? — szomoritottam tovább.

— Hát egy részét széthordták játszani a környékbeli gyerekek, a többit meg visszarugdosták a homokba.

Ami tizenöt évvel ezelőtt a gyermekek kezébe került, azt persze ma már hiába keresnénk, de a többinek még nyomára lehetne jönni.

— Meg tudná mutatni, körülbelül milyen tájon akadtak az arany régiségekre?

~ Dehogy tudnám, — csóválta szomorúan a fejét Bálint Mátyás. Úgyis megette azt már az idő vasfoga a földben.

Megmagyaráztam neki, az aranyban kitörik még az

idő vasfoga is, nem bir azzal semmi. S amit visszatemettek a földbe, az ott van még most is, én meg is keresem, csak adjon rá engedélyt.

Bálint Mátyás azonban azt mondta, hogy nem engedi a szöllőjét turkálással csúffá tenni.

Nagy rimánkodásra azonban mégis megengedte, hogy megáshassam a szöllőtökék közét. Három napig ásattam a napszámosaimmal, hiába. Negyedik nap egy szilvafa alatt a szemembe csillant a homokból, a Iehulott sárga falevelek közül egy aranylemezke darabja.

—i No hála Istennek, nyomon vagyunk már, ■—1 mutattam az aranydarabkát Bálint Mátyásnak. — Itt lesz, amit keresünk a szilvafa alatt.

Most aztán egészen megbokrosodott az atyafi. Hát hogy gondolom én azt, hogy egy szilvafa tövének ásóval neki lehessen menni.

— Úgy gondolom, hogy a harag árt, öregem, — mondottam rá barátságosan. Inkább menjen le a kútra, hozzon egy korsó vizet, mire visszatér, addigra elmegy a haragja és beszélhetünk okosan.

S ahogy az öreg ember elcammogott, odahívtam a napszámosaimat: r— hamar neki a szilvafa tövének, emberek! De óvatosan az ásóval, hogy se a fa gyökerében kárt ne tegyenek, se ami az ásó alá kerül, össze ne Toppantsák.

Mire Bálint Mátyás visszakattyogott a korsó vízzel, akkorára már egy összemarékkal kiszedtünk az arany csecsebecsékből. Másnap estig mind fölszedtük a nagybecsű kincset, ami másfélezer év előtt valami hatalmas ellenség elöl menekülő király áshatott el a homokba. Majdnem száz darab arany volt, apróbb-nagyobb csatt- és övdisz, csüngő, mind drágakövekkel kirakott szinarany.

S amikor készen voltam a munkámmal, azt mondtam Bálint Mátyásnak.

i—* Ezt a kincset én a muzeum részére, a maga akarat ellenére ásattam ki a földből, anélkül, hogy bármiben is kárt tettünk volna. Az ilyen értelmetlen, makacs ember, mint maga, megérdemelné, hogy egy fillért se kapjon tőlem. De a muzeum nem kívánja el senkiét és ami érték, azt nem veszi el ingyen.

Annyi pénzt kapott Bálint Mátyás azzal az értelmes fiatal gazdával együtt, aki behozta a múzeumba a nyomravezető aranyrudat, amennyit az egész szöllője nem ért.

És hogy ez nem mese, hanem igaz történet, bizonyítja az, hogy ma ez a nagyszéksósi aranylelet a legszebb ékessége a szegedi múzeumnak.

HOGYAN ÁLLAPÍTHATÓ MEG. MILYEN IRÁNYBAN HALADNAK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK FŐÚTVONALAI?

A páros számmal jelzett főútvonal (highway) keletnyugat vagy nyugat-kelet irányban halad, a páratlan számmal jelzett pedig északról délre, vagy délről északra fut.

54