Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-03-01 / 3. szám

NÁTHA, VAGY GRIPP?

Egy német kisvárosban megcsúszott az autóm és elakadt a hóban. Két bőrkabátos fiatalember álldogált a járda szélén, ezek segíthetnének, de egyelőre fontos dologról beszélgettek:

— Már olyan biztosnak látszott a nő, hogy vettem magamnak egy új kalapot.

— Megmondtam előre, nem lesz jó vége.

Ekkor vették észre, hogy nem tudok tovább menni

és érdeklődve figyelték, mint forog egy helyben a kocsi kereke.

— Nem lehetne kicsit megtaszítani az autót? — kérdeztem tőlük.

— Minek? Várja meg, amig megenyhül az idő. Tegnapelőtt huszonöt fok volt a hideg, tegnap meg hat fok a meleg.

Jött két öregasszony és megálltak az autóm mellett beszélgetni.

— Mondja csak, Mayerné, maga természetesnek tartja, hogy állandóan a mások bajával izgatják az embert? Évek óta nem volt békességünk a Soraya miatt De a Shah miatt sem lehet már nyugodtan aludni. És miért kell szenvedni amiatt, hogy Fábiolának nem lehet gyereke és a görög királynak se megy már jól?

— Nézze, Schulzné, én már az örökös háborús hírekbe is belefásultam.

Ezzel tovább mentek.

Az egyik bőrkabátos megjegyezte:

— Nemsokára ez a két öreg trampli is kizökken az elfásultságából és olyan elevenek lesznek, mint múlt héten a patikus lánya, amikor egeret talált az ágyában ... Az ilyen kivénhedt szatyrokat kergeti át elsőnek a túlvilágra a gripp.

így tudtam meg, hogy Németországban megérkezett az ázsiai gripp. Eddig huszonhárom áldozata didereg a másvilágon. A hivatalos jelentés szerint, ez megnyugtatóan kevés. Csak annak a huszonháromnak volt sok (Közöttük tizennyolc volt öreg, a többi gyerek.)

Rövidesen észrevettem, hogy minden második járókelő meghűlt. Körülöttem vörösorrú férfiak krákogva köpködtek és könnybe lábadt szemű, bánatosan szipákoló nők suhantak el. Mindegyiknek az arcára volt írva a problémája: Nátha, vagy gripp?

— Hol van itt a közelben egy garázs? — kérdeztem a bőrkabátosokat

Vaszary Gábor:

ALTATÓDAL CSILLÁNAK

Dajkád helyett most én veszlek karomra és elringatlak ágyacskád felett, a leselkedő árnyak közt szorongva vigyázok reád, hunyd le a szemed, mig altatónak halkan dúdolom:

Csilla virágom, csillagom.

Honnan jöttél, hogy kék szemed mosolygó sugarára az ég is földereng?

S hová tartasz csöpp titokzatos bolygó, hogy követnélek óva idelent,

De elszállsz tőlünk, óh mily fájdalom,

Csilla virágom, csillagom.

Most még a miénk vagy Katicabogárka, a tenyerünkön tartjuk sorsodat, s inkább nap-nap hiszünk a csodákba’, hogy nem röppensz el, minden így marad, te csonka ágon nyíló csöpp szirom,

Csilla virágom, csillagom.

Tollas Tibor:

— Minek? — érdeklődött az új kalapos.

— Kihuzatom velük az autómat a hóból és sürgősen átmegyek egy gripptelen zónába.

— A vicc egy százasába fog kerülni. De ha ad egy tízest, megmondom, hogy úszhatja meg egy ötvenessel és húsz pfenniggel.

—• A húsz pfenniget nem értem.

— Ennyibe kerül, ha betelefonál a rendőrségre és bejelenti, hogy egy parkoló autó a város közbiztonságát veszélyezteti.

— Hogy értsem ezt?

— Nem vette még észre, hogy a kocsija pontosan a tűzoltók garázsa előtt ácsorog? A rendőrség rögtön kirohan és elvontatják az autóját, de egy ötvenesért visszaadják.

így is lett. A vége mégis elromlott.

Amikor a bőrkabátosnak kifizettem a tízest, akkorát tüsszentett rám, hogy beletántorodtam. Hirtelen történt, nem volt már időm az arcom elé kapni a kezemet.

Nátha, vagy gripp?

17