Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 3. szám
lőttek a könnyei, annyira meghatotta mindig Napóleon bölcsessége, szivének jósága és mélységes szeretete állat-társai iránt, akik még mindig rabszolgaságban élnek idegen farmokon. S bármi eredményt értek el a farmon, vagy egy kis szerencse ragyogott rájuk, azt mind Napóleonnak tulajdonították. Az ilyen kijelentések, hogy ‘bölcs vezérünk, Napóleon Elvtárs irányítása alatt — öt tojást tojtam hat nap alatt!”; vagy ivásközben a tehenek megjegyzése: “Hála Napóleon Elvtárs vezetésének, jó ízű ez a víz!” — elég gyakoriak voltak. A farmon lakók érzését az alábbi jólsikerült vers fejezte ki leghűségesebben, melyet Minimus szerzett, “Napóleon Elvtárs” címmel. íme: Apátlanok barátja! Boldogság forrása! Csávalevek Ura! Lelkem — óh, — egy parázs, Mikor szemedbe néz, Óh, az a szem merész, S gyöngéd parancsra kész: Napóleon Elvtárs! Mindent, mit szeretünk Csak tetőled nyerünk: Kétszer teli bendő. Alom: tiszta szalmás! Kicsi, vagy nagy marha — Te vagy álmuk atyja: Napóleon Elvtárs! Kis kocérm, ha volna, Kisebb, mint sodróía; Mint egy pintes üveg — a legelső napon Ezt visítná drága Moslékleves szája, Csülkit feléd tárva: Éljen Napóleon! Napóleon elismeréseként az egész verset fölírták a nagy istálló másik végére, s melléje Visító odamüvészkedte Napóleon profilját. Ezalatt Whymper közvetítésével Napóleon komplikált tárgyalásokat folytatott Frederick-kel és Pilkingtonnal. Az épületfa-rakás még mindig eladásra várt. A két farmer közül Frederick érdeklődött iránta leginkább, de keveset ígért. Ugyanekkor sugdosni kezdték azt a régi rémhírt, hogy Frederick támadásra készül ellenük s a szélmalmot tövig le fogja romboltatni az embereivel, mert valami hihetetlen féltékenységgel tekintett az állatok remekművére. Valamint arról se feledkeztek meg az állatok, hogy Gömböc a Csipetnyi- Farmon rejtőzködik. A nyár derekán három tyúk nyilvános bünvallomása kavarta fel újra az állatokat: egyöntetűen vallották, hogy Gömböc felbérelte őket Napóleon meggyilkolására. Azonnal kivégezték őket s Napóleon biztonsága szempontjából újabb óvóintézkedések történtek. Négy kutya vigyázott rá éjjel, mindegyik sarokban ült egy és egy fiatal malac, Rózsaszín volt az ételkóstoló, mielőtt Napóleonnak felszolgálták volna a napi étket. Körülbelül ugyanebben az időben hozták nyilvánosságra, hogy az épületfát Mr. Pilkington fogja megvásárolni, valamint abban is megegyeztek, hogy két farm között árúcsere-forgalmat létesítenek. Napóleon és Pilkington egymásközti viszonya csaknem barátságos volt, noha személyesen soha nem tárgyaltak. Whymper közvetített. Az állatok egy szemerkényit se bíztak Pilkingtonban, de Frederickhez viszonyítva még kedvelték is. Fredericktől féltek is és gyűlölték is. Ahogy a nyár vége felé közeledett a szélmalom befejezésével együtt, úgy nőtt egy esetleges váratlan támadás rémhíre. Úgy beszélték, hogy Frederick húsz felfegyverzett embert hoz ellenük s már meg is vesztegette a hivatalnokokat s a rendőrséget s ha az Állatfarm telekkönyvében újabb változás áll be, Fredericket nem fogják kellemetlen kérdésekkel zavarba hozni. Mindezeken túl, hajmeresztő hírek szivárogtak ki a Csipetnyi Farmról, hírül adva, hogy Frederick miképpen kínozza az állatait. Egy öreg lovat holtra ostorozott, teheneit éhen veszejtette, egy kutyát az égő kemencébe dobott és azzal szórakozik, hogy kakasviadalt néz estelente s a kakasok sarkantyújára borotvapenge szilánkokat kötöztet. Az állatok vére forrni kezdett az ilyen szörnyűségek hallatára és lármázva követelték, hogy támadják meg Csipetnyi Farmot, kergessék el róla az embereket s tegyék szabaddá az állatokat, de Visító azt tanácsolta nekik ilyenkor, hogy ne hebehurgyáskodjanak, hanem bízzanak Napóleon Elvtárs stratégiájában. Mégis, a Frederick elleni hangulat egyre jobban erősödött. Egy vasárnap reggel Napóleon is megjelent az istállóban és kijelentette, hogy soha se gondolt arra, hogy Fredericknek adja el a fát; méltóságán alúlinak tartaná, ha ilyen hitvány gazemberrel kellene üzletet kötnie. A galamboknak, akik a forradalom népszerűsítését szolgálták, megtiltották, hogy a Rókás Farmon bárhol is leszálljanak s ugyancsak utasítást kaptak, hogy régi jelszavukat “Halál az Emberiségre”, cseréljék fel “Halál Frederickre!” Késő nyáron egy újabb Gömböc cselszövés került napvilágra. A búzavetés tele lett gazzal, ami csak úgy történhetett meg, hogy Gömböc valamelyik éjszakai látogatása folyamán ocsut kevert a tiszta vetőmag közé. Egy gúnár, aki Gömböc eme hitvány tervének szintén részese volt, megvallva 13
