Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-01 / 1. szám
lángban lezuditják a felkapaszkodó törökre. Dobó csodálkozóan pillant Baloghnéra, de nincs idő szólni. Ő maga is küzd. Ragyogó páncéljáról csurog a vér. Az asszony csapást csapás után oszt a felnyomoló törökre, mig végre landzsaszurás találja s leomlik a földre. A vastagdereku Kocsis Gáspárné úgy loccsantja szembe forró vízzel az egyik nagyszakállu agát, hogy amint az aga a szakállába kap, ott marad a díszes szakáll a markában. — Egy másik aszszony tüzes hasábfát ragad fel s azzal üti fejbe a törököt, a fa szikrái csillagokként csapnak széjjel. A többi asszony már fegyverrel száll szembe a pogánnyal, a kendőjük leesett, a hajuk kibomlott, szoknyájuk ide-oda csavarodik a küzdelemben, de ők nem gondolnak mostan asszonyi voltukra, párducként esnek a töröknek. Vas Ferencné egy lapáton parazsat hoz fel a falra s aláforditja a törökre. De ugyanakkor a lapát kiesik a kezéből, összerogy, egy golyótól elcsapott kődarab ütötte halántékon. Egy asszony lehajol érte, látja, hogy vége van. A másik pillantása az ott heverő bástyakőre esik, felkapja s a falhoz siet vele. Egy golyó mellben találja. Elbukik... Anyám! — kiáltja egy pirosszoknyás leány... De nem borul az anyjára, hanem előbb felkapja a követ és lezuditja ugyanott, ahol anyja akarta. A kő két törököt sújtott agyon. Csak mikor ezt látja, fordul vissza anyjához és felöleli, lecipeli az állás lépcsőzetén. Erre az iszonyú ostromra háromnapi halotthordás következett. A várban is nagy volt a veszteség. Márton pap az ostrom után való délelőtt 300 halott fölött énekelte az “Absolve Domine”-t. Harmadnapra már nem ágyuszóra virradtak. A sátorok ott fehérlettek a halmokon, hegyoldalakon, de a törököt nem lehetett látni. — Elmentek, elmentek! — hangzott az öröm riadása a várban. S a török csakugyan megszökött. Varsányi elmondja, hogy a pa sák még egy ostromot akartak, de a janicsárok, mikor ezt tudatták velük, a pasák sátora elé csapkodták fegyvereiket s dühösen kiáltották: “Ha mindnyáj unkát felakasztanak is, nem harcolunk tovább! Allah nincs velünk. Allah a magyarokkal van. Isten ellen nem harcolunk!” Achmed pasa ott a sereg előtt sírva és szakái lát tépve szidta Ali pasát: “Alávaló nyomorult — üvöltötte a szeme közé — rossz akolnak mondtad Eger várát, juhoknak a bennük levő népet, most vidd a császár elé ezt a gyalázatot magad ...” És csak a kérlelő bégek közbevetődésén múlt, hogy a két pasa össze nem verekedett a hadsereg színe előtt. Egész Európa tapsolt és ujjongott a győzelem hallatára. A királyt mindenfelől üdvözlő levelek dicsérték. A töröktől elfoglalt zászlóknak csodájára jártak a bécsiek. Ali basa bársonylobogója bizonyára ma is ott van a Habsburgok egyéb győzelmi j elvényei között. ★ AZ UBORKA Ezt a mutatványt csak az tudja megcsinálni, akinek kertje van. Mégis leírjuk, mert az előbb leirt tojásos üveggel együtt rendkívül hatásos. Ha ugyanis a nézőknek már elmagyaráztuk, hogy miként került a tojás az üvegbe és aztán megmutatjuk ezt az üveget, amelyben viszont egy óriási uborka van, mindenki azon fogja tömi a fejét, hogy vajon mivel puhítottuk meg az uborkát a tojáshoz hasonló módon. Pedig az uborkásüveg trükkje egészen más. Az uborka még pici korában került az üvegbe, amikor az üveg száját az uborkainda mellé tették és a még kicsi uborkát bedugták az üveg nyakán. Az uborka az üvegben nőtt meg és mikor már nagy lett, levágták az indájáról. Ha azután ecetes vizet töltünk az üvegbe (ecetes uborka!), akkor hosszú ideig lehet mutogatni. SZÉDITÉS Akit el akarunk szédíteni, az fogja meg a jobb kezével a saját orrát és bal kezével a jobb könyökét. Hajoljon meg úgy, hogy teste derékszöget képezzen és forduljon meg gyorsan háromszornégyszer a saját tengelye körül. Egyenesedjen fel. Két sarkát csapja össze és egyenesen állva mondja: egy, kettő, három. Az illető szédülni fog. Esetleg el is esik. (Tanácsos a közelében állni, hogy megfoghassuk.) BIZTOS ELTÉVEDÉS Bekötött szemű j áitszótársunkat háromszor körbe forgatjuk. — Állj! — kiáltjuk és a jó lélek azt hiszi, hogy tudja, hol áll. — Most indulj az ablak sarka felé! — vezényeljük. Es biztos, mindenhová megy, ssak a jó helyre nem. 54
