Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-01-01 / 1. szám

királytól 1536-ban szerzeményére adománylevelet kapni. így a szép, művészi stilusu Vajdahunyad vára, a művészetet kedvelő Török Bálint és Bálintné tulajdonába ment át. Török Bálintné nagyon kedvelte Vajdahunyad várát. Szívesen időzött az erős falu, tornyokkal díszes, szépen festett épületben. Első perctől kezdve otthon érezte magát benne. Mindent el is követett, hogy a belső berendezés alkalmazkodjon a vár külső szépségéhez.

De nemcsak a külső szépségekkel törődött. Igaz pártolója volt mindennek, ami szép. Különösen kedvelte az irodalmat, zenét. Házában a lantosokon, hegedűsökön, énekeseken kivüi megfordultak korának legkiválóbb írói is. így Mártonfalvi Imre, a kiváló tollú és hires humanista életének legnagyobb részét náluk töltötte el. Ők nevelték, taníttatták és ők pártfogolták életének további utjain is. És nemcsak mindennapi életszükségleteiről gondoskodtak. Mind Tinódinak, mind Mártonfalvai Imrének munkáik kiadásában is segédkezet nyújtottak.

Az írók mellett az uj hit apostolai is gyakran felkeresték Török Bálintnét. így fordult meg udvarában Melius Juhász Péter. Török Bálintné hívta meg, még pedig azzal a céllal, hogy férjét a protestáns hitre áttérittesse. Török Bálintné az uj vallást már Mária királyné környezetében felvette. S mint buzgó, vallásos nő, szerette volna, ha férje is ugyanazt a vallást követi, mint ő. S mert abban a korban Melius Juhász Pétert a legékesszólóbb prédikátornak ismerték, Török Bálintné őt hivja meg udvarukba. S nem hiába hívta. Török Bálint áttérvén a protestáns vallásra, annak igen buzgó térítője lett. Felesége, férjével versenyezve, áldozott a protestáns templomoknak s lett támogatója az uj vallás híveinek.

így teltek múltak a napok aggodalomban és felfakadó örömben, boldogságban, mig be nem köszöntött az 1541. esztendő.

1541-ben Török Bálintot Budán tartotta a kötelessége. Ő volt a vár védelmezője. Amikor felszólították, hogy a török szultánt üdvözölni menjen át a török táborba, nem is akart engedelmeskedni a parancsnak. Kijelentette, hogy bármi történjen is, ő Buda várából nem fog kimozdulni és azt a török ellen kész megvédelmezni. De Fráter György, a barát, rávette, hogy menjen a török táborba és hódoljon a barátságos szándékkal jövő török szultánnak. Török Bálint csak hosszas habozás és gondolkodás után engedett a kérésnek. De abból a táborból aztán soha nem tért vissza.

Sok mindent rebesgettek, hogy miért fogatta el a török szultán Török Bálintot. Török Bálintné is hallotta a híreket, de nem tudott kiokosodni rajta. Csak annyit tudott és fogott fel, hogy férjét a török elfogta és viszi magával Törökországba. Kétségbeesetten futott fűhöz, fához. Elsősorban Fráter Györgyöt kereste fel és kérte, járjon közben, hogy férjét a török szabadon bocsássa. Fráter György meg is ígérte közbenjárását, de a szegény asszony, akit Martonfalvai Imre deák “keserves asszonynak” nevezett el, hiába várta férje visszatértét. Csak azt hallhatta róla, hogy a török lehurcolta magával Konstantinápolyba és eleinte a Héttorony várában, majd később egy török házban őriztette.

Szomorú, gyászos napok virradtak fel most Török Bálinturának. Egy kis édességgel, anyáskodással. Köztudomású dolog, hogy a harag alábbszáll, ha a dühösködőnek édességet adunk. Tegye ezt az asszony a mormogó férjjel. Adjon neki egy kis édességet: cukrot, kávét, likőrt, a mormogó száj mosolyra változik.

4. A nő örök hivatása az anyaság, a férfi számára idegenek az efféle érzések. Éppen ezért, soha nem haragszik meg azért, ha a releség az anya gondosságával ügyel apró dolgaira: ruháinak rendbentartására, pipadohányára, mosakodására, fürdésére s ha bármily csekély mértékben fájdalmakról panaszkodik, boldogan veszi az anyai gyöngédséggel véghezvitt ápolást. A férfi nem szeret beteget ápolni, ezért soha sincs ínyére a “nyafogó”, "itt fáj — ott fáj” asszony. Sok asszonynak rossz szokása ez a betegeskedés, csak azért, hogy férje szánalmát elnyerje, pedig a végén ráfizet. A férj megunja, mert nem az ő hivatása a betegápolás.

5. Étkezésnél tegyen úgy az asszony, mintha az egész ebédet és minden jó falatot a férjébe akarná tömni. Kínálja, tegyen a tányérjára, mint egy gyereknek, ezzel jobban megfőzi az urát, mint ahogy előbb megfőzte a leveshust.

6. Ne hízzon el az asszony a házaséletben, mert ez olyan érzést vált ki a férjből, mintha neki kellene cipelnie a kövér feleség terheit. Az elhízott nő nem tudja többé betölteni azt a gyöngéd hivatást, melyre a természet predesztinálta.

7. Némely asszonynak rossz szokása a nyelvelés. Mindenért visszafeleselni, mindig övé az utolsó szó, mindenét felelősségre vonni a férjet. Az ilyen asszonynak fogalma sincs, mekkora szenvedést okoz a férjnek. Ő jelenti számára a földi poklot.

8. Az asszony elvárhatja, hogy a kabátját felsegítsék, de nem követelheti, hogy férje a kávét az ágyába vigye.

9. Rossz szokás azzal a trükkel biztosítani a férj vonzalmát, hogy udvarokat az aszszony magának. Az ilyesmiért fellobbanó férfi nem szerelemből cselekszik, hanem sértett hiúságból. Szerelmét gyöngédebb eszközökkel kell lekötni.

10. Minden nőt addig szeret a férje, ameddig a nő akarja. Hogy ennek az akaratnak hányféle formában kell megnyilatkozni — a tanfolyamon minden nő megtanulhatja.