Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Purimár: HAJNALODIK Furcsa levelet kaptam a minap. Ahogy a többi levéllel együtt kivettem a postaszekrényből szinte a bőrömön keresztül éreztem, hogy valami szokatlan van közte s szinte izgatottan vettem elő a szemüvegemet, hogy végignézzem a napi postámat. Már a borítékja megdöbbentett, mert még sohasem láttam ilyen leheletvékony és ilyen színtelen szinü borítékot. Rögtön feltűnt, hogy nincs rajta bélyeg és mégis le van pecsételve. Igaz, a pecsét kissé elmosódott — ez gyakran előfordul — csakhogy ennek a pecsétnek nem köralaku, hanem gömbszerü volt a formája. Gömbpecsét . . . ? — hiszen ez lehetetlen, villant át az agyamon — de akármennyire néztem s akármennyire nem értem még ma sem, annak bizony határozottan gömbalakja volt. Az egész boríték vékonysága egy cigarettapapír vékonyságát is megcsufolta, ám éreztem, hogy az anyag maga mégsem papír. Nylon volna . . . ? Megpróbáltam a sarkát becsipni, de akárhogy erőlködtem, képtelen voltam beletépni. ilyen hitványságot még Gömböcről sem tételeztek fel. Nagy felindultságukban arról kezdtek gondolkodni, hogy Gömböcöt miképpen tudnák kézrekeriteni, ha egyáltalán mutatkozna. S még azon melegiben egy disznó lábnyomait vélték felfedezni a fűben, a dombocskától nem messzire. Az igaz, hogy csak néhány méternyire látszódtak ezek a nyomok, de mintha a farm kerítésen levő nyíláshoz vezettek volna. Napóleon egy-két mély szippantás után kijelentette, hogy a lábnyomok csakugyan Gömböc lábnyomai. Feltételezhető, mondotta Napóleon, hogy Gömböc a Rókási farmról lopakodott ide. — Ne vesztegessük az időt, Elvtársak! — kiáltotta Napóleon a lábnyomok megvizsgálása után. — A tennivalónk rengeteg! Ezen szent minutumban hozzákezdünk a szélmalom újraépítéséhez és abba nem hagyjuk még télen se, még ha kiabálták esnek is! Majd mi megmutatjuk ennek a nyomorult árulónak, hogy nem olyan könnyű bennünket lehengerelni! Emlékezzetek, Elvtársak, tervünkben semmi változtatást sem tűrök: a szélmalom működni fog a már kijelölt napon. Előre Elvtársak! Éljen a szélmalom! Éljen az Állatfarm! — Folytatjuk — Na mindegy, — lássuk mi van benne s egy vékony késsel a ragasztás mentén felbontottam. Érdekes, ez egész könnyen ment, hanem a meglepetés csak ezután következett, mert 13 sűrűn teleirt oldal esett ki belőle. Ezek mindegyike ugyanolyan vékony volt, mint az egész boríték s hogy ez hogyan lehetséges, azt fejtse meg valaki más, mert én már félig megbolondultam, annyit törtem rajta a fejemet — hiába. Az első oldalon nagy betűkkel ez állt: “Valahonnan az Ur 2263. esztendejének május 8. napján.” s alatta rendes betűkkel a megszólítás: “Kedves Ősöm! Ahá, — valaki buta tréfát űz velem — kacagtam fel szinte megkönnyebbülve s belefogtam a levél olvasásába. De már az első sorok után hideg futott végig a gerincemen, mert biz’ a nem tréfa dolog az, amikor valaki levelet kap attól, aki még meg sem született. Ám döntse el az olvasó maga, vajon bolondságot beszélek-e vagy sem — ima a levél: Kedves ősöm! Ne ijedj meg, ha mégolyán szokatlannak is találod, de ez a levél nem tréfa. Te az én ükapám ükapjának az ükapja vagy s nálatok ma 1865. junius 7-ét imák a naptárban. Én pedig a jövőből jelentkezem s ha kételkedsz, nézd meg jól a levelem “papírját”, mert az olyan anyagból van, amit a te korodban még hírből sem ismer a tudományotok. Azt nem lehet elszakítani s akár késsel is megpróbálhatod, ha ugyan nem sajnálod a késeidet. A címemet pedig azért hallgattam el, mert azt a helyet, ahol én élek, csak 150 év múlva kezdik el építeni, — hát úgysem tudnád, hogy hol van. Egyszerűen hidd el, hogy én egyike vagyok ük,-ük,-ükunokáidnak s minthogy véletlenül történész vagyok, jól tudom, hogy te magad is szívesen böngészel a múltban. A kollegialitás vezet akkor, amikor fel akarlak világosítani, hogy hamis nyomokon jársz. Amit ti történelemként ismertek, az a dolgok ismeretének tökéletes hiányán alapszik és a lényeget nélkülözi. Mert, kedves ősöm, az igazi történeti idő a te korodat megelőzően kb. nyolcszáz évvel ért véget. Ami azután következett, az teljesen jelentéktelen az ember fejlődésére nézve, erősen retrográd jellegű és csak kétezerben indul meg az a folyamat, amit ismét történelemnek lehet tekinteni. Kétségtelen azonban — és ezt határozottan meg kell köszönjem neked — hogy ennek csiráit épen ti, azaz a te korod vetette el. Bár jól tudom, hogy személy szerint neked 21
