Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-04-01 / 4. szám
ABSZOLÚT VICCEK Ki az abszolút jelentéktelen? Akit kétszer kell megnézni ahhoz, hogy az ember egyszer észrevegye. * Mi az abszolút indiszkréció? Kihallgatni azt, aki magában beszél. * Mi az abszolút selejt? Az Alföld, mert jobbra se lejt, balra se lejt, előre se lejt, hátra se lejt. * Mi az abszolút történelmi tájékozatlanság? Ha valaki azt hiszi, hogy II. Rákóczi Ferenc a Rodos-tóba fulladt. * Ki az abszolút magas? Akinek ahhoz, hogy a kalapját feltegye, sámlira kell állnia, hogy a fejét elérje. * Ki az abszolút katona? Aki görbe kardot visz magával a csatába, hogy kanyarban is harcolni tudjon. * Mi az abszolút felelőtlenség? Ha az ébresztőóra elalszik. * Ki az abszolút kegyetlen bíró? Aki a poéngyilkost is halálra Ítéli. * Ki az abszolút magas ember? Akinek a hátán végigfut a hideg, de középen megáll pihegni. * Ki az abszolút alacsony ember? Aki a talajvízben is tud zuhanyozni. gazdagszik. Mióta Gyulafehérvárra költöztek, roppant uradalmaik kezelése már egészen az ő vállára hárul, gabonáik, szarvasmarháik kiviteléről és pénzzé tételéről ő gondoskodik, de az ő feladata az erdélyi iskolák s bennük és általuk a református vallás épségben tartása; gazdag lélek és törhetetlen inunkakedv kellett hozzá, hogy mindezek mellett ideje jusson a pataki tudós tanárokkal folytatott levelezésre s ‘szerelmes urának” küldött bizalmas, okos, szeretetteli levelekre is. Neki kellett gondoskodnia arról, hogy az uradalmak jövedelméből a fejedelmi udvartartás költségein kívül Rákóczi háborús kiadásaira is teljék s mig a fejedelem a császár ellen hadakozik, élelem dolgában meg ne szoruljon; de ugyanakkor az Erdély rendje, fegyelme és törvényei feletti őrködést is ő tartja kezében. Szóval, tettel, okos tanáccsal készségesen állt az ura oldalán. Az asszonyi alázatnak, hitvesi szeretetnek, baráti jóakaratnak beszédes példája az a levél, amelyben arra kéri az urát, ne vállaljon könnyelmű terheket Bethlen István kedvéért. “Szolgálok Kegyelmednek, mint szerelmes uramnak, az ur Isten áldja meg Kegyelmedet szerencsés hosszú élettel, jó egészséggel. Édes uram, Kegyelmed megbocsásson, ha Kegyelmed ellen vagyon írásom. Azt Kegyelmed tudja, mit kíván Bethlen István és mit igér Kegyelmed; de kérem Kegyelmedet, hogy ha lehet, ne szerezzen Kegyelmed több adósságot, mert nem tudjuk mig élünk (meddig élünk) és neveletlen gyermekeink vannak, ha Kegyelmed megígéri Bábolnát. Mi haszna más ember igazságát megvenni? inkább bomoljon fel az a végezés, hogy sem másért kelljen fizetni. Én az Kegyelmed eddig való busulását is fel nem vettem volna Monoráért és Bábolnáért; de másszor más is elmegyen és többet kíván. Mindazáltal — édes uram, úgy kell lenni, az mint Kegyelmed akarja . .. Ezeknek utána Isten ótalma alá ajánlom Kegyelmedet, édes uram, adja Isten, lássuk egymást jó egészségben. Költ Szamos- Ujvárott, 18. febr. 1636. Kegyelmednek igaz szívből szolgáló atyaria, Lorántffy Zsuzsanna mp.” Ugyanez év őszén a törökkel való háborúskodás okozta ezer tennivaló közepette arra is telik a nagyasszony figyelméből, hogy eszébe juttassa férjének, bizony, a gyerekek már nőnek, már emlékükben is tartják, amit láttak, nem ártana őket elvinni a táborba, ha “csak egy hálásra” is. Ennél a tábori látogatásnál már kiviláglik a két fiú közti különbség, amely az évek folyamán egyre erősbödik. Az anya egyik levelében elégedetlenül korholja Györgyöt, amiért kényesen panaszkodott a hideg miatt, a fiatalabb Zsigmond azonban szinte férfiasán állja meg helyét a tábori élet nélkülözései között. Amint a fiuk nőnek, a fejedelemasszony egyre élénkebben vesz részt tanulmányaikban, különös örömmel tölti el, hogy a fiuk kiválóan teszik le vizsgájukat a gyulafehérvári főiskolán s gyakran mélyed érdekes eszmecserébe fiainak tudós professzoraival. Egyik ebéd feletti vitájában ellenfelével, Vásárhelyi Dániel jezsuita tanárral folytatott beszélgetése kapcsán irta meg “Mózes és a próféták” cimü vitairatát. Erre 44
