Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-04-01 / 4. szám

A TALMI-POMPA ŐSAPJA LORÁNTFFY ZSUZSANNA Mielőtt ebbe az élettörténetbe belefognánk, ajánlatos lesz elébb két fogalommal tisztába jönnünk, amely ugyan ott van mindenki szá­ján, de általában a legkevesebben tudják, hogy voltaképpen honnan is ered a szó s eredetileg mit is jelentett. Az egyik ilyen szó mingyárt a “talmi”. Persze mindenki tudja róla, hogy olyan dolgot jelölünk meg vele, ami nem igazi, ami csak kendőzött parádé. Akinek technoló­giai ismeretei is vannak, az már azt is tudja, hogy “talmi”-nak nevezik egyrészt az 1%-os arannyal bevont azt az ötvözetet, amelynek 90%-a vörösréz és 10%-a cink; másrészt pedig bizonyos aluminium-ötvözetet is “talmi”-nak mondanak. Ám hogy maga a “talmi” szó hon­nan ered, azt bizony még a szakemberek sem igen tudják eldönteni. Pedig az egész szó nincs idősebb 160 évesnél. Egyesek szerint Tallois­­nak hívták azt a feltalálót, aki a “talmi”-öt­­vözetet kiókumlálta s ő a maga nevéről ne­vezte el aztán a találmányát. Mások szerint azonban nem ilyen egyszerű a dolog. Ezek úgy mondják, hogy a talmi szó a francia tal­­mouse-ból jön, ami feldurrantott, felpuffasz­tott, felfújt tésztát jelent; s hogy ez a szó vi­szont a németalföldi tarwemele szóra vezet­hető vissza, ami búzalisztet jelentett. Hát aki ismeri a legrégibb “talmi”-ékszerek stílusát, a biedermeier-kori, vaskos aranygömböket és aranyrudakat utánzó karkötőket, amelyek ak­kor lepik meg az embert, ha kézbe veszi őket s akkor látja, hogy a nehéz aranytömböknek látszó ékszereknek alig van súlyuk, mert hi­szen belül üres lemezekből készültek — ak­kor az ember hajlandó elhinni, hogy csak­ugyan ilyen “felfújt”, “felpuffasztott” dolog nevét adták az új találmánynak. S azóta is minden ilyen hamis ragyogványt “talmi” név­vel tisztelnek meg. A másik közhasználatú idegen szó pedig, amely a legszorosabban összefügg a “talmi”­­ékszerek divatjával: a strassz. Ma körülbelül mindenki tudja, hogy vannak “strassz-kövek” és főként “strassz-gyémántok”. De azt már nemigen tudják manapság, hogy a talmi-pom-A pataki vá_ erkélyen perg_tt a rokka, sik.jtt a tü a L_­­rántffy-lánykák kezében. De ma mintha más lett volna a rokka hangja, mint egyébkor, ki-kihagyott, elakadt, s olyan­kor megállt a tü is fiatalabbik lányka ujjai közt. Két me­rengő szempár révedezett túl a várfalon, ismeretlen messzeségek felé. — Egy éve lesz már, — sóhajtott fel egyszerre a na­gyobbik lányka, Zsuzsanna, — hogy anyánk elment. És két esztendejénél is több, hogy Erzsikét eltemettük. — Mindig imádkozom értük, — mondta a kis Mária komolykodó arccal, — hogy megtalálják egymást fenn az ég­ben és hogy anya sokszor nézzen le ránk onnan fentről. — Jól teszed, kicsim, — bólintott a nagyobbik elgondol­kodó tekintettel, — az Úristen a legjobb barátja mindenkinek. Ha mindenki tudná ezt, sokkal szebb volna az emberek élete . .. A kisebbik leánynak már tovakalandoztak a gondolatai. — Te nem félsz, Zsuzsikám? — kérdezte, közelebb bújva a nővéréhez. — Uj anyánktól, gondolom, akit édesapánk hoz nemsokára! — Nincs miért félnünk tőle, te gyerek. Úgy hírlik, ko­moly asszony, jó asszony. Nem is venné el édesapa máskü­lönben . .. Hiszen tudod, hogyan meggyászolta anyánkat, emlékezz csak, milyen szomorú volt a télen, Borbála-napkor, mikor lent a sírbolt előtt összetalálkoztunk. Egyet gondoltunk akkor valamennyien: hogy feldíszítsük a sírját, névnapi üd­vözletül. De hát akárhogy is van, miattunk teszi apa. Asszony kell ide a házba, hiszen mi nem tudjuk elvégezni édesanya munkáját. Meg aztán tanulnunk is kell, ó be sokat kell még tanulnom ... — Minek neked az a sok tanulás, Zsuzsikám? — csicse­regte őszinte bámulattal a kicsi. — Már olyan okos vagy úgyis! Nem is értem, minek tanulod azt a sok törvényt, meg a régi királyokat és a sok elmúlt háborút! — Kell az, —- védte az igazát Zsuzsanna. — Többet kel­lene tudnom, sokkal többet. Csak nehéz hozzájutni a tanulás­hoz. Külföldre kellene menni, nagyhírű mesterek vannak ott, meg kiváló tudósok, pompás iskolák ... Ej, dolgozzunk Má­riám, még meg is akarom szőni ezt a fonalat, te is készülj a hímzéseddel; azt akarja édesapánk, szívesen fogadjuk vele uj anyánkat... * Az uj feleség, Andrássy Katalin, nem sokáig élhetett Lo-40

Next

/
Thumbnails
Contents