Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-04-01 / 4. szám
állatok nem értették meg, hogy mi történik körülöttük és füleiket hátracsapva, még jobban futottak. Boxoló arca nem jelent meg többé az ablakban. Most már a kaput is késő becsukni — gondolta magában valamelyik vágtázó állat, s a kocsi valóban átporzott a kapun és Boxolót soha többé nem látták viszont. Három nappal később közölték az állatokkal, hogy Boxoló meghalt a Willington-i kórházban, noha az orvosok mindent elkövettek érte. Visító hozta a hirt, ki maga is ott volt Boxoló utolsó óráiban. “A legmeghatóbb jelenet volt, mit valaha is láttam” — mesélte Visító, s csülkével egy könnycseppet mázolt szét. “Ott voltam mellette utolsó lehelletéig. S a végén, mikor már a lélegzetvétel is nehezére esett azt suttogta a fülembe, hogy csak azt sajnálja, hogy a szélmalmot nem tudta befejezni. Előre a Forradalom nevében! Sokáig éljen az Állatfarm! Sokáig éljen Napóleon! Napóleonnak mindig igaza van!” Ezek voltak az utolsó szavai, elvtársak.” És itt hirtelen megváltozott a viselkedése. Egy ideig csendben állt, apró szemeivel ide-oda tekintgetve, majd tovább folytatta a mondókáját. Tudomásra jutott, mondotta, hogy hazug és ostoba hiresztelések keringenek Boxoló elszállításával kapcsolatban. Az állatok közül valaki észrevette, hogy a kocsi oldalára “Lócsiszár” volt festve és azonnal arra a téves következtetésre jutott, hogy Boxolót a csiszárhoz viszik. Szinte hihetetlen, hogy egyik-másik állat milyen ostoba tud lenni! — fűzte hozzá Visító. Hát csak igy ismernétek hőn-szeretett Vezéreteket, Napóleon Elvtársat — ordította eszeveszetten s közben ide-oda ugrándozva rezegtette a farkát. — A szállító kocsi tényleg a lócsiszár tulajdona volt még pár nappal ezelőtt, de az állatorvos megvásárolta s még nem volt ideje levenni róla a régi cégjelzést. Ebből támadt az egész félreértés. Az állatok megkönnyebbülten hallgatták Visitót és amikor arról kezdett beszélni, hogy Boxoló milyen gondos ápolásban részesült, és hogy Napóleon zokszó nélkül fizette ki a drága orvosságokat, a legkisebb gyanakvásuk is eltűnt, s társuk halála fölött érzett szomorúságukat felváltotta az a tudat, hogy legalább békességben halt meg szegény. A következő összejövetelen Napóleon is megjelent és egy rövid gyászbeszédet tartott Boxolóról. Lehetetlenség volt — mondotta — Boxoló földi maradványait visszahozni a farmra, de rendelt egy szép koszorút a farm borostyánjaiból s azt Boxoló sirhantjára helyezte. Pár nappal később a disznók halotti tort tartottak Boxoló emlékezetére, s Boxoló két közismert jelmondatával fejezte be szónoklatát Napóleon. “Még keményebben fogok dolgozni!” és “Napóleon Flórián Tibor: KÉT VERS A HEGY-TEMPLOMBAN A hegy-templom fehér tornyai: sziklák, millió gyertyafényt lobbant föl a villám, vihar-hangon misézik töl gy-szentély ében Isten, s a zúzott völgyeknek prédikál Zápor-fényű köveken áhítattal térdelnek a bokrok, s várják némán az Urfelmutatást. A fák tömött padsoraikban énekelve nézik, amint a köd tömjéné fejük fölött az ég-magas templom-ablakokig száll. VASÁRNAPI MADÁR-ZSOLOZSMA A hétköznapok kopott fejére reggel koronát fonnak ünneplő madarak, verebek porolnék a gyereksereggel, amint átbújnak a sövények alatt. Virágillatot lehel ránk a vasárnap, mókusok kergetőznek a ház előtt, madár-zsolozsma száll le zsongva a fákra, s a nap tenyerére ül a délelőtt. Orgona-bokrunk a földnek mond nagymisét, tömjéné száll a térdelő füveknek, a kenyér s bor illatát a szél viszi szét, az erdő s a kert egymásnak üzennek. Elvtársnak mindig igaza van!” s ezeket minden állat a magáévé tehetné — mondotta a vezér. A halotti tor napján egy fűszeres kocsi érkezett Willingtonból egy nagyobbacska faládával. Ezen az éjszakán harsány nótaszó zengett, mit parázs vita követett s üvegcsörömpölés fejezett be. Körülbelül tizenegyre járhatott az idő. Másnap senki se merészkedett közelébe a farmháznak és az is kitudódott, hogy a disznók pénzre tettek szert és whiskyt vásároltak rajta. 39
