Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 3. szám
Mint tönkrement földesur, mi lehetett volna más, mint vármegyei utibiztos. Messze esik ez a hivatal tekintély dolgában, mondjuk: az alispántól, dehát lehet ezt is módjával viselni. Teszem azt, Belicay Pál uram, aki utbiztos korában éppen úgy négy lovon járt, mint annakelőtte, mikor még nem szaladt ki lába alól az ősi birtok. Igaz ugyan, hogy most már csak árendás földön, azt a bizonyos lovat eke elé is fogták, de azért, ha jól közé vertek, az ostorhegyes magasan hordta a fejét. Az is bizonyos, hogy fizetése nem volt az utbiztosnak, csak napidijat kapott azokra a napokra, amelyeken hivatalos utón járt. Az öreg ur aprózta a dolgot. Évenként egy nyugtát irt, tán abba is belefáradt és egy összegben vette fel a salláriumot. Az egyik év végén, mikor benyújtotta az utiszámláját, négyszáz s néhány napról szólt az irás. Nézi az alispán, megcsóválja a fejét és vissza akarja adni, mondván, hogy nem jó az utiszámla, többet számított fel, mint amenynyi járna. Rettentő haragra gerjedt Belicay Pál bátyánk és kikérte magának, hogy őt ilyenféle csalafintasággal bárki istenfia meg merje gyanúsítani. Békitgeti az alispán s mondja neki: —Nézd, édes bátyám, csak háromszázhatvanöt nap van egy esztendőben. Te meg a múlt évről többet felszámítottál négyszáznál is. De hiába erősködött, érvelt az alispán. Pali tató kivágta büszkén, hogy ha ő fölülszámitott négyszáznál, akkor a múlt évben több napnak is kellett lennie, miví' hogy ő nem tévedhet. BELICAY PÁL — Drágám, az orvos van itt, — mondja a feleség a szórakozott professzornak, mire az azt feleli: — Nem fogadok! Mondd meg neki, hogy beteg vagyok. A FURCSA MADÁR Gugyera a trópusokon töltötte a telet. Amikor hazajön, a legképtelenebb dolgokat meséli. — A legfurcsább madarat a Marshall szigeteken láttam, — hazudj a. — Ez a madár szögletes tojásokat tojik és beszél. — Szögletes tojásokat, — csodálkoznak, — és beszél? Ugyan mit mond? — Jaj! TÉVEDÉS Bambula felszáll a vonatra. Jön a kalauz és kéri a jegyét. — Sajnálom, uram, de az ön jegye Detroitba szól és ez a vonat Rochesterbe megy. — Egek! — kiált fel Bambula. —. A vonatvezető még nem vette észre, hogy milyen marhaságot csinált ? A TÜRELMETLEN — Kedvesem, ne meséld el senkinek, hogy eljegyeztük egymást! — Csak Lilinek mondom el. Az a szemtelen, azt mondta, hogy nem találok majd olyan őrültet, aki engem feleségül vesz! SZÓRAKOZOTTSÁG — Tegnap találkoztam a kedves férjével, de nem vett észre. — Igen, valóban . . . mondta nekem . . . EGYSZERŰ — Magát mindig egy bájos kislánnyal láttam. Mi történt, hogy nem járnak többé együtt? — Elvettem feleségül. SZÓRAKOZOTT PROFESSZOR Ez még a háború alatt történt. Az egyik távoli tropikus szigeten egy magányos katonai őrszem fogott magának egy papgályt, hogy valamilyen társasága legyen neki. Az őrjítő magányban megtanította a papagályt beszélni, hogy legyen, akivel társalogjon. Az egyik este a papagály rövid időre eltűnt az erdőben, majd kisvártatva újra megjelent és izgatottan kiabálta: — Egy leány! — csattogtatta felhevülten a szárnyait. — És micsoda lány! Az őrszem felugrott és követte a papgályt az erdőbe. Közben nem szűnt meg kiabálni: — Micsoda arc! Micsoda termet! Végül megállt egy bokron és előre mutatott: — Ott van! Az őrszem odanézett és végtelen csalódással kiáltotta: — Az ördög vigyen el! Hiszen ez egy papagály! BESZÉLGETÉS — Azt mondják, hogy a nők jobban bírják a fájdalmakat, mint a férfiak. — Kitől hallottad ezt? Egy orvostól ? — Nem, egy cipőkereskedőtől. A KEDVES ISMERŐS Két lány közös ismerősükről beszélget : — Az első pillanatban kissé hülyének látszik. — No és később! — Később nyilvánvaló lesz. BIZTOS HATÁRIDŐ — Tudsz kölcsönözni tiz dollárt? — Mikor adod vissza? — Majd ha visszajöttem Japánból? — Mikor mész te Japánba? — Soha. A PAPAGÁLY 54
