Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-01-01 / 1. szám

hegynévnek ez a magyarázata meglehetősen bizonyos. Vájjon szerepelte-e már nyelvészeti irodalmunkban? Könnyen lehet, hisz annyira közeleső megfejtés.

III. HORTOBÁLY ÉS ANONYMUS

Hortobágy folyónevünk kettő van. Egy Debrecennél folyik el s a Berettyóba (berek-jóba vagyis “berek-folyóba”) szakad, erről nevezték el az egész nagy hires Hortobágyi pusztát. A másik Erdélyben a déli Mezőségen és az Oltba folyik. Maga a név oly egyedülálló, hogy önként adódik a föltevés: nem jöhetett létre kétszer véletlenül, hanem egyik Hortobágy a másikról vette a nevét, valamiféle áttelepülés, népi kapcsolat alapján. így ment pl. át a középerdélyi Sebes (később Szászsebes), Orbó (Százszorbó) neve keletre Sepsi és Orbószék nevéül, mikor a székelyeket .kijebb telepítették és helyükbe a szászok költöztek Erdély déli közepén. Hortobágy neve eddig ellenállt minden névmagyarázó kísérletnek. Szabad legyen a név végében a “viz” jelentésű régi igy, ügy szavunkat keresni (megvan a háromszéki Feketeügy folyónévben is), e szó eredetibb vigy toltakép a viz-nek egy ősi tájszólási változata. Mivel pedig a mai szókezdő H- ugy 1000 tájt Kh- volt, s mai rövid o-nk helyén akkor rövid u állt, mai Hortobágyunk 900-1000 táján igy hangozhatott: *Khurtubá-igy, *Khurtubaigy. Tán nem tulmerész az első tagban a Kurt-aba “Farkas apó” személynevet sejteni. Nehézségnek látszik a középső mai о a helyett, de ha a végső Á és I magánhangzók szabályosan összevonódtak egy hosszú á-ba, a -bágy szótaghanggá, akkor e hosszú á szabályos visszaható befolyása a közbenső rövid a, o, u,-ra lehetett egy i-vé, u-vá (mailag o-vá) válás. Vesd össze a mai Csanádnak régi Csinád, Csunád, Csenád, stb. váltogatait. Khurt aha nevét eredeztethetnek a bort, régi hurt “agár” szóból is, amely nyelvészeink szerint a szláv ehrt “agár” szóbői ered. De az aba, oly jellegzetes középtörök alakjával, egy másik török szót kíván maga elé, nem szláv eredetüt. (Másrészt, ha a török Kurt, mely szabályosan Khurt tájszólási alakban is jelentkezett, lehetett Hort a magyarban és akkor a régi hort, hurt “agár” jelentésű szavunk is öszszefügghet a törökkel, sőt sőttön sőt, maga a szláv ehrt is csak egy török khurt folytatása. A “farkas” jelentés “agár”-rá válása nem oly nagy akadály, főleg ha meggondoljuk, hogy az agarászás tiszta török vadászati mód, s hrogy az agár szó maga is törökből jött magyarba és szlávba egyaránt Könnyen lehet, hogy agarakat “farkas”-nak hívtak és igy keletkezett a kurt szónak “agár” másodértelme). Mindenképpen azonban a mi Kurt-aba nevünk csakis török! Honfoglaló őseink, a Biborban-született tanúsága szerint, egyaránt beszéltek törökül és magyarul, nyilván a nép nagy többségére értve. Kurt-aba tehát viselt egy Farkas-apó féle nevet is. És ime, kinek nem jut eszébe, ha valaha is olvasta Anonymust (nagy 12. századbeli történészünket, aki oly gondosan megörökítette a honfoglaláskori családi és népi hagyományokat), kinek ne jutna eszébe Opaforcos — Apafarkas honfoglaló vezér, másképp Apafarkas Ogmánd? Kiről régebben azt hitték két személy, s úgy olvasták: “Farkas, kinek apja Ogmánd”, de legavatottabb Anonymus-magyarázónk, Pais Dezső szerint egy személy, kettős névvel: Apafarkas Ogmánd. Tétény (Töhötöm, Tuhutum) vezér őt küldte a felső Alföldről előre Erdélybe, hogy “uoppal járva kémlelje ki neki az Erdőelvi föld mivoltát és hogy milyenek ennek lakói.” “Opaforcos Ogmánd” küldetése legendás lehetett, hogy 250 év múlva is élt a hagyományban. Talán ö maga, talán a hozzákötött monda vitte a folyónevet Erdélyből a Fclső-Tiszához, vagy fordítva. Személynévből ritka a folyónév, de ha előfordul, legelfogadhatóbban éppilyen “N. N. vize” alakjában lehetséges. Megjegyezzük, hogy még két honfoglaló vezér szerepel folyónévadóul, elfogadott nyelvészeti nézetekben: Ung folyó (és Ungvár) egy Ung nevű vezértől (török ung “szerencse”), és Borsava szlávos alak, régebben Bors vize (talán Bors java — Bors folyója?) Bors vezértől. Apafarkas-folyó tehát jelezheti épp ezt a hires Apafarkast, törökös alakjában, hiszen őmaga “kun” volt (persze Anonymus “kun”-ja kabart jelent) mindenképp töröknyelvü. Úgy tűnik föl, mintha a két Hortobágy közül az erdélyi lenne az eredeti s a felsőtisztai a “másolat”, mert — ha magyarázatunk elfogadható, — a K:Kh- szókezdő fejlődés mintha bolgártörökre utalna (vö. Hargita, harang, homok; továbbá az igy, ügy — “viz” szó is Erdélyben maradt fenn. — Bár némely olvasónak gyanús lehet a “túlsók véletlen egybeesés”, mégsem állhatjuk meg, hogy ne folytassuk. Az Anonymus monda nevében, az Apafarkas Ogmándban, a második szó, Ogmánd, ősmagyarkori Agmandi, könnyen eredhet egy török Akmandu, Akmandy szóból, amely az ak- “folyni” igét őnévszói származéka, mintegy “folyamos” (a köztörök -lu, -ly képző azonos értelmű a magyar -s melléknév képzővel és van -du, -dy változata!!). Apafarkas

10