Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)

1965-04-01 / 4-7. szám

megint olyan urisorba jutott, ahonnan el se tudott szabadulni az aznapi vásárra . . .

Ш.

Mikor a változott körülmények pesti lakossá fokozták már le Pali bácsit, az ősi vármegyeház udvarkapitányi lakosztálya központja lett a kedves barátságnak. Igaz, hogy a tágas ebédlő asztala nem állhatott megtérítve olyan gyakran, mint ahogy ő szerette volna de szeretetreméltó bohémiája, elpusztíthatatlan jókedve vonzóbb kapocs volt minden terített asztalnál.

Különös előszeretettel mesterkedett azon, kiváltkép nyaranta, hogy valamelyik budai kiskocsma tűzessék ki hébe-hóba vacsorázóhelyül. Ilyenkor maga köré gyűjtötte a vármegyei fiatalságot, meg a szalmaözvegyeket s diadalmasan vonult be velük az árnyas-lombos fák alá. Ha már házigazda nem lehetett, atyafiságos gondoskodása kitört belőle, annál is inkább, mert mindig uj és uj helyre fészkelte be magát a társaság.

Amint megtörtént az elhelyezkedés három-négy összetolt asztal körül, azonnal hivatta a főpincért.

— Maga még nem ismer minket, barátom — szólt hozzá tréfás oktatással. — Nézzen szét jól a konyhán s csak olyan fogást ajánljon az uraknak, amivel maga is meg volna elégedve, ha nem főur, hanem szegény vendég volna.

A főpincér közönyös, semmitmondó tekintettel nézett az asztalok felett az üres semmiségbe.

— Aztán, fiam, figyelmeztetem, hogy legyen szive jeget rakni a hütődézsákba — folytatta rendíthetetlen nyugalommal Pali bácsi. — A bor hideg legyen, mint egy pénzügyminiszteri államtitkár szive. A szívesség forró, mint a menyecske csókja! Nahát! Csak ennyit akartam elöljáróban mondani.

A főpincémek sikerült magára ölteni a legbambább arckifejezést. Alig észrevehetőleg felhúzta a vállát, ami azt jelképezte, hogy neki mindehhez semmi köze. Majd jön minden úgy, ahogy szokott.

Pali bácsi most egy szigorúbb tekintetet vetett a helység koronázatlan urára. Határozott hangon adta fel az utolsó kérdést:

— Hozzá van maga a jó borravalóhoz szokva?!

A főpincér erre szempillantás alatt átváltozott

a nyájasság mintaképévé. Kéjes simogatással forgatta egymásba a tenyerét s olyan meghajlást vágott ki, ami becsületére vált volna egy kezdő szerelmes színésznek is. így csicseregte:

— Igenis, naccságos uram! Ó, igenis!

— Na, majd én leszoktatom róla! — vágta ki kérlelhetetlen természetességgel Pali bácsi.

Óriási hahota tört ki erre. Legjobban mulatott maga a főpincér. Teljesen meghódította a sziporkázó jókedv s ezt azzal hálálta meg, hogy maga gondoskodott kifogástalan előzékenységgel mindenről. Pali bácsi boldog mosollyal szemlélte és kimondhatatlanul örült, hogy mindenki otthonosan érezte magát.

iniiHiiiiEiiHiiNHiiHiiimunuiHiiiiiiiiiiimnHimi

Czuczor Gergely (1800-1866):

ESIK ESŐ . • .

Esik eső a mezőre,

Csak úgy dűl,

Hej csak egy csepp esnék babám Szemébül.

Eső után szebben virít A mező,

Könnyezve szebb a lágyszívű Szerető.

Viszi a szél a felhőket Lefelé,

Felhők mögül ragyogó nap Jön elé.

Hej, bár vinné búmat is el Magával,

Csak engem hagyna együtt Babámmal.

❖

Petőfi Sándor (1823-1849):

MÚLANDÓSÁG•••

Múlandóság a királyok királya.

Ez a világ az ő nagy palotája.

Sétál föl és le benne,

S nincs hely, hová ne menne,

S hová belép, amire hág,

Minden pusztul . . . körűié fekszenek Szétszórva: eltört koronák,

Hervadt virágok, megrepedt szivek.

14