Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)

1965-04-01 / 4-7. szám

ANYÁK NAPJÁRA

Az anya nem egyszerű asszony. Az asszonyok között, akik születésünktől a halálunkig körülvesznek, mi a többi nő hozzá hasonlítva?

Más is szeret, de ő a szivét adja nekünk.

Ő a mérték! A legnagyobb dicséret, ha valakire azt mondjuk: “Ő szeretett anyám után a legjobban” . . . “Úgy szeretett, mint tulajdon édesanyám” . . .

Ki mondott a földön több mesét, mint ő? Ki hallgatta, hogy lélegzeted nyugodt, csendes-e? Ki volt kiváncsi, hogy be vagy-e takarva?

Megfázol! — ki mondta ezt a szót olyan gyöngéden, mint 5?

Ki imádkozott azért, hogy jó ember legyél?

Fáj nagyon? . . . Kész az ebéd! . . . Látod, most jó gyerek voltál! — Ő, ezek az anyai szótárnak soha el nem felejthető szavai.

Ha ő nem lesz többé, ugyan ki fog érted könyörögni?

Igen, ő takart be a gyöngédség puha kendőibe gyámoltalanságunk legesendőbb korában . .. Ő volt a megtestesült bölcsődal . . . Szivét tette oda a küszöbre vigyázni . . . ő volt a foltozás tudományának legnagyobb művésze ... Az ő szere tete túléli az élőket,— oltalmaz, irányit, akkor is, amikor a sirhant már besüppedt felette . . . Hiszen az édesanya odaátról is integet . . .

Igen, nézz föl az égre, a csillagok között ott fogod találni az ő szemét!

(Perlaky Lajos: Napfényes Életfilozófia c. müvéből.)

1