Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)
1965-02-01 / 2-3. szám
Volt egyszer, hol nem volt, hetedhétországon túl, volt egy kecskepásztor. Annak a kecskepásztornak volt egy fia. Az a fiú a kecskékkel egy hegyodalban volt; ott legeltette a kecskéket az oldalban; hanyatt feküdt, még el is szenderedett. Hát ahogy elszenderedett, egyszer csak megnyílik előtte egy ajtó. Ő meg felkel fektéből, megnézi, miféle ajtó az. Látja, hogy pinceajtó. Fogja magát és lemegy a pincébe. Hát a pincében annyi kád volt, hogy azt se tudta, hova nézzen. Egyik tele volt arannyal, a másik tele volt ezüttel, a harmadik tele volt gyémánttal, a többi kád mind tele volt pénzzel. Az aranynyal teli kád tetején volt egy aranyeke, előtte négy aranyökör, s egy aranyember fogta az eke szarvát. Megfogta a fiú az aranyekét a négy ökörrel s az emberrel, s vitte ki a pincéből. Volt egy csipkebokor, elvitte oda, betette alája, betakarta. Akkor elment vissza, a kalapját megrakta az ezüstpénzből. Elvitte a bokor alá, azt is betakarta. Mikor harmadszor viszszament, addig ácsorgott, addig csodálkozott ide s tova, hogy az ajtó betevődött. Ott állt, azt sem tudta, mit tegyen. Amikor megéhezett, előjött egy nagy ember, adott a kezébe egy gombolyag követ, azt megnyalta, s elverte az éhségét. Mikor megszomjazott, megint eléje állott a nagy ember, adott neki egy más gombolyag követ, megnyalta, s elverte a szomjúságát. így élt hét esztendeig. A hetedik esztendőben már a gúnya is leszakadt róla. Akkor megnyílt az ajtó, ő kapta magát, s egyszeriben kijött onnan. Nekiállott, s megjegyezte, hogy merről nyílik az ajtó. Aztán ment a bokorhoz, megnézte az aranyekét, az aranyembert, vájjon még ott A KECSKEPÁSZTOR FIA van-e. Hát ott volt az aranyeke is, az aranyember is, az ökrök is. Elmegy a másik bokorba, megnézi a kalapját, ott van-e a pénz. Hát az is ott van. Kapta magát, s elment, fát hántott, s a fahéjból csinált egy nagy kupát. Aztán szedett egy csomó keserülaput, abba beletekerte a derekát, s fahéjjal odakötötte magához. Azzal az aranyekét az ökörrel s az emberrel beletette a kupába, hogy ne lássák. A pénzt meg melléje. Az apja már el is felejtkezett róla. Azt gondolta, hogy mehalt valahol. Hát egyszer csak hazaállit a fiú, megy az aranyökörrel, aranyekével, aranyemberrel s a pénzzel. Az apja nagyot nézett. — Ej, fiam — mondja a fiának, — te hova lettél úgy el ? Már azt gondoltam, meg is haltál. — Édesapám, én igy meg igy jártam — mondja a fiú s elmeséli mi történt véle. — Hát édes fiam, te mivel éltél idáig ? Azt is csak elmondja a fiú. — Hát hol aludtál? — A kopasz földön — mondja a fiú. — Megjegyeztem a helyet, ahol be lehet menni a pincébe, menjünk el oda, ássuk ki s menjünk be. El is mentek az apjával oda. Kezdtek ásni, meglelték az ajtót. A fiú kivette zsebéből a kulcsot, s kinyitotta az ajtót. Benéztek a pincébe, meglátta az ap-52 ja a sok kádat a pénzzel. Azt mondja a fiának: — Na, fiam, ezzel mi semmire se tudunk menni. Hanem hívjuk a keresztapádat. Volt egy nagygazda komája. Azt mondja neki az ember: — Na, komám, szekérrel s ökörrel jöjjön, mert kaptunk pénzt. El is mennek, megnyitják az ajtót. Azt mondja a nagygazda: — Legelsőbben az aranyos kádat huzassuk ki az ökrökkel. Rákötötték a láncot az aranyos kádra, a négy ökröt elébefogták. Kezdenék huzatni, amikor azt mondja a nagygazda: — Na, komám, ebből nekem több kell, mert az én ökröm huzza ki! Alighogy kimondta, a lánc lepattant, a kádak úgy eldörömböltek, úgy elmentek a föld alá, hogy semmit se láttak. — Látja, komám, — mondja a kecskepásztor, — ha nem kezdett volna alkudozni, most megvolna a pénz. De a nagygazda nem nyugodott meg, nekiállott, fogadott magának embereket. Éjjel mentek a pincéhez és kezték ásni azt a helyet. Addig ástak, addig ástak, mig az egész hegy meglaposodott. Mégse találtak rá a kádakra. Nekilátott a szegény ember, elment a fiával, ásni kezdtek és egy kádat találtak, tele aranypénzzel. Hogy meglelték a kádat, előjön a nagy ember és azt mondja a fiúnak: — No, te hét esztendeig itt voltál, apáddal ketten rakodjatok meg, aztán menjetek. A fiú meg az apja, ketten a két zsákba annyi pénzt raktak, amennyit a maguk erejéből el tudtak vinni az aranyból. Azzal elkezdtek gazdálkodni. Vettek maguknak marhát, ökröt, tehenet, mindent.
