Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)
1965-02-01 / 2-3. szám
mondta francia kollegájának, hogy akkor volt a negyedik leckéjük. A francia vivómester kijelentette, hogy a látottak után kijelentheti, hogy a tanulók közül jónéhány máris versenyképes. Ilyen fegyelmet tanúsító vivótanulókat ritkán láthat. Ezekkel érdemes, sőt élvezet foglalkozni. Őt nagyon meglepte a tanítványok részéről tanúsított fegyelmezett, határozott és magabiztos fellépés. Zuna vivómester elmondja még terveiket a jövőre nézve. Ez év májusában megrendezik az első előversenyt. Az év végén egy osztályozó versenyt; utána kihívják versenyre az egyik montreáli vivóklub kard- és tőrcsapatát. Dtetre Gyula, a vivószakosztály ügyvezetője örömmel újságolta, hogy a Quebec Comité magyar tagozata egy vándorsereglet ajánlott fel a férfi vivócsoport részére. Gondolja az ügyvezető, hogy valamelyik magyar közület hasonló felajánlást tesz majd a női csapat részére is. A vivócsapat részére a helyiség a magyar róm. kát. egyház jóvoltából biztosítva van. Detre ügyvezető és Zuna vivómester minden igyekezete az, hogy a montreáli magyar fiatalsággal megkedveltesse ezt a nemes és hagyományos, nekünk magyaroknak oly sok dicsőséget hozó sportot. A vívás az a sportág, amely művelőjétől intelligenciát követel. Nemcsak fizikai, de szellemi sport is. A vívás jellemet formál, fejleszti az önbizalmat, gyors határozó képességet, leleményességet, önfegyelmet, a küzdeni akarást — és erre az életben igen nagy szükség van. “Ép testben, ép lélek.” Szabó Sándor. KICSAVART GONDOLATOK Legboldogabbak azok az emberek, akik meg se születtek, — hanem ilyet nagyon kevesen találunk a földön. * Jobb ma egy túzok, mint holnap egy sem. * Ki korán kel, korán reggelizhetik. * Inkább vagyok élő oroszlán, mint holt szamár. * A nő azért gyenge nem, mert szeret igen-t mondani. Tóth Árpád: JÓ ÉJSZAKÁT Falon az inga lassú fénye villan, Oly tétován jár, szinte arra vár, Hogy ágyam mellett kattanjon a villany, S a sötétben majd boldogan megáll. Pihenjünk. Az álomba merülőnek Jó dolga van. Megenyhül a robot, Mintahogy szépen súlya vész a kőnek, Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott. Pihenjünk. Takarómon pár papírlap. Elakadtak a sorok. Társtalan rímek. Megsimogatom őket halkan: Írjak? És kicsit fájón sóhajtom: minek? Minek a lélek balga fényűzése? Aludjunk. Másra kell ideg s velő. Józan dologra. Friss tülekedésre. És rossz robotos a későnkelő. Mi haszna, hogy papirt már jó egypárat Beírtam? Bolygott rajtuk bus kezem, A tolira dőlve, mint botra a fáradt Vándor, ki havas pusztákon megyen. Mi haszna? A sok téveteg barázdán Hova jutottam? És tó jött velem? Szelíd dalom lenézi a garázdán Káromkodó és nyers dalu jelen. Majd egyszer . . . Persze . . . Máskor Szebb időkben . . . Tik-tak . . . Ketyegj, vén, jó költő-vigasz, Majd jő a kor, amelynek visszadöbben Félénk szive . . . Tik-tak . . . Igaz . . . Igaz . . , Falon az inga lassú fénye villan, Aludjunk vagy száz évet csöndben át . . . Ágyam mellett elkattantom a villanyt. Versek . . . bolondság . . . szép jó éjszakát! Aki másnak vermet ás, sirásó a neve. * Addig jár a korsó a kútra, mig a vízvezetéket beszerelik a konyhába. * Az asszony olvasva, a pénz elverve jó. * Akit megettek a disznók, nem keveredhetik többé korpa közé. * A nőknek nincs koruk; ha van, eltagadják. 40
