Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)
1965-02-01 / 2-3. szám
ELÉG MELEG-E A VIZ? . . . ❖ STÍLUSOS válasz Wirchowról, a neves orvosprofesszorról kevesen sejtették, hogy nem veti meg a jó tréfát. A magábavonult, csendes tudós aranyos kedélye csak ritkán mutatkozott meg, de tréfái mindig ízesek és szellemesek voltak. — Kedves tanár ur, remélem, a sebem nem mérgesedik el és nem kell “konfekciótól” tartanom. Wirchow nagyot nézett, de azután elmosolyodott. Rájött, hogy a beteg “infekció”-ról akar beszélni. Stílusosan válaszolt tehát: — Kedves barátom, ne legyen a legkisebb skrofulusa sem, ha rosszabbul érezné magát, menjen a hipotekárushoz és vegyen egy üveg rinoceroszolajat. ❖ Tolsztoj Leó gróf (1828—1910), a nagy orosz író, idősebb korában parasztruhába öltözött, mint a legegyszerűbb muzsik. Tulában, 1893-ban, a mágnástársaság elő akarta adatni Tolsztojnak “A felvilágosodás gyümölcsei” cimü színmüvét és a főpróbára meghívta a szerzőt is, aki éppen a városban tartózkodott. A darab egyik jelenetében előfordul, hogy az előszobában álló inas néhány parasztot kilök az utcára. Az inas szerepét egy fiatal gróf játszotta s a parasztokat olyan finoman, olyan enyhén dobta ki, hogy Tolsztoj közbeszólt: — Ez semmi! Ez nem természetes kidobás! Úgy csinálja, ahogy velem történt az imént! Erre elbeszélte, hogy mi esett meg rajta, mikor a palotába be akart jönni. A kapunál álló portás azt az utasítást kapta, hogy senkit se bocsásson be, kivéve Tolsztoj grófot. Egyszer csak odajön egy szálas, szőrös muzsik, báránybőr bunrában s báránybőr sapkában és elhalad mellette. A portás rákiált, de a paraszt rá se hederit, hanem nyugodtan megy fel a lépcsőn. Ez a vakmerőség felbőszítette a portást, utána ugrik a szemtelennek és annak rendje és módja szerint kilóditja az utcára. Csak amikor a paraszt feltápászkodva a hóból, bemutatkozik, hogy ő Tolsztoj Leó gróf, akkor engedte meg neki az elámult portás, hogy felmenjen a terembe. — Abban aztán volt természetesség! — fejezte be elbeszélését Tolsztoj. — így tessék kidob ni az embereket! ❖ KÉSŐ BÁNAT — Ugy-e mondtam, hogy ne gargarizálj olyan erősen! . . . ❖ Bonaparte Napoleon (1769-1821) nagyon kistermetű volt. Már fiatal korában vezénylő tábornok lett s az alatta álló tábornokok között, akik nálánál idősebbek és magasabbak is voltak, nem találkozott mindig azzal az engedelmességgel, amelyet megkövetelt. Amint egy alkalommal Kiéber tábornok parancsainak makacsul ellenszegült, elhagyta n béketürés, igy rivallt rá: — Tábornok ur! ön ugyan egy fejjel magasabb mint én, de ha parancsomnak ellenszegül, úgy én ezt a különbséget el fogom tüntetni.
