Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)

1965-04-01 / 4-7. szám

cet engedélyezett, ugy-e? Eszem ágában sincs. Nem bánok én már semmit. Ő csak indítsa meg a fegyelmit, bánom is én. Itthon maradok, punktum.

— Jóska, ne légy olyan dacos. Mégis jó volna, ha átszaladnál.

— Már megmondtam, hogy nem megyek. Hagyj békivel.

— Na, ne okoskodj, szaladj át,

— Most már juszt se megyek. Csak lássuk azt a fegyelmit.

A jegyzőné kérőre fogta a hangot:

— Ejnye, Jóska, igazán nem értelek, ilyen könnyelműen venni a főszolgabírót. Na, ne okoskodj, itt a kalapod, eredj át. Még soká lesz ebéd.

— Nem megyek, mert aztán hetekig kell hallgatnom tőled. Jobb igy. Csak jöjjön az a fegyelmi. Legalább lesz egy kis szabadságom, amig felfüggesztenek.

A jegyzőné sírva fakadt arra a szóra, hogy felfüggesztik az urát.

— Uramisten, hogy megvertél ezzel a könnyelmű emberrel. Ha már én rám nem gondol, legalább a gyerekeire gondolna. Meg a szégyenre. Jóska, ne okoskodj, menj át, ha Istent ismersz.

A jegyző komor méltósággal nyúlt a kalapja után.

— Az ördög vigye el, hát mit csináljak, ha sírva könyörögsz, hogy menjek.

Azzal elindult a kaszinóba sörözni. Még az ajtót is bevágta maga után.

Erzsébet román királyné (1843- 1916), aki Carmen Slyva álnéven verseket is irt, nagyon szerette a cigányzenét. Egy alkalommal egy - hires cigányprímás bandáját hallgatta. Az akkor divatbaj ött nótát : játszották, amelynek az volt a ci- * me: “Azt te nem tudod meg so- : hasem . . .”

A királyné nagy élvezettel hall- j gáttá. Amikor befejezték, magához hivatta a prímást és megkérdezte tőle a nóta címét.

A prímás már majdnem kimondta: “Azt te nem tudod meg sohasem . . .”, amikor eszébe jutott, hogy ez úgy hangzana, mintha ő letegezné a királynét. Elször- 1 nyedve gondolt a ikövetkezméőt felségsértésért, a családja meg < mehetne koldulni. Kiverte a hideg verejték és csak nyögni tudott.

A királyné nem értette a prímás zavarát és barátságosan nógatta:

— Beszéljen hát! Szeretném megtudni ennek a nótának a címét.

A prímásnak végre mentőgondolata támadt és ragyogó arccal f kivágta:

— “Azt felséged nem tudja meg sohasem . . .”!

PLETYKAFÉSZEK

Egy sokat beszélő színésznő mondja a közös öltözőben:

— Én nem tartozom azok közé, akik ha hallanak valamit, végigszaladják a várost és elterjesztik a pletykát.

— Nem, drágám, — mondja a másik színésznő, — te nem szaladsz végig a városon. Azért van telefonod.

■------—---------HIÁBA GONDOLKOZIK

A feleség levelet ir, majd hirtelen felkapja a fejét.

— Mi a baj, drágám? — kériezi a férj.

— Hm ... — mondja az aszszony, — az elébb itt volt a nyelvem hegyén s most sehol sincs . . .

— Csak gondolkozz egy kicsit, — nyugtatja meg a férje — majd

az eszedbe jut megint.

— Ne beszélj ostobaságokat, — mondja az asszony. — A bélyeg volt itt a nyelvem hegyén és most sehol sem találom.--------------------------TÁNCISKOLÁBAN

A kis Lacika tánciskolába jár. Szülei kioktatják, hogy valahányszor táncol valakivel, utána valami kedveset kell mondani a partnerének.

A legutóbb is táncolt egy kislánnyal, a tánc után visszavezette őt a helyére és nem mondott semmit. Később eszébe jutott feledékenysége, visszament a kislányhoz és azt mondta neki:

— Juliska, az összes kövér kislányok közül, akikkel eddig táncoltam, te izzadsz a legkevésbbé.------------—-----------------—

KÉT ASSZONY BESZÉLGET

Visszamegyek az anyámhoz — mondja az egyik.

— Miért? Rossz hozzád a férjed?

— Nem, csak a főztjét nem bírom.

48