Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-08-01 / 2. szám
— Ott is nagy eső járt, ahol ez termett. Hét határban nincs ilyen szép szál legény. — Hallod-e, ispán? —■ húzta ki magát büszkén a király. Az ispán még meg se kukkanhatott, mikor valaki nagy alázatosan megszólalt: — Kivéve a gyevi bírót. Szép fehérhaju öregember volt, aki mondta, még a sapkáját is megemelte hozzá. Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették magukat. Ballagtak tovább, be a falu közepére, ahol nyitott ajtóju ház ajtófélfáján forgácscégért loboztatott a szél. Ott is ácsingózott egy-két ember, odafordult hozzájuk a király: <— Csárda-e ez, atyafiak? — Az ez. — Van-e benne fehér cipó? — A váci püspök se eszik olyant. — Kivéve a gyevi bírót — mondták ketten is egyszerre. — Hát piros bor? — A török császár se iszik olyant. — Kivéve a gyevi bírót -— kapkodták le a népek a fejrevalójukat. Az ispán meg akarta kérdezni, miért kell mindenből kivenni a gyevi bírót, de Mátyás húzta befelé: — Gyere, gyere, mert éhes vagyok, mint a farkas. Hát elverték az éhüket hamar, rántottát ettek kakastejes kenyérrel, ittak rá piros bort is, meg is köszönték a vacsorát a csárdásnak illendően. — Ilyen jóizüt se ettek ma Budavárában .— ütött a vállára a király barátságosan. Váljék egészségére, vitéz uram — dörzsölgette össze a kezét a gazda, de neki is mindjárt eszébe jutott hozzátenni, hogy “kivéve a gyevi bírót.” — Én bizony nem veszem ki a gyevi birót se — nevette el magát a király. •— Hej, dehogy nem, vitéz uram, dehogy nem! — kiáltotta ijedten a csárdás, s kézzel-lábbal, szemmel-örral egyre integetett a sarok felé. A király azonban most már bosszúsan vont vállat: —- Ejnye, de fura falu ez a Gyevi, vigye el a markoláb! — Kivéve a gyevi birót — kottyant bele a gazda, de olyan sebesen ám, hogy a királynak megint csak nevetésre szaladt a szája. — De bizöny azt vigye el legelőbb! —- Márpedig azt nem viszi! — csikorgóit ki valaki á sarokból, mint a kéneden kerék. S nyomban ki is gurult a szoba közepére égy kis düdaformáju ember, akinek szép nagy szélfogó füle volt, mint a szentesi korsónak, s azt annál sebesebben mozgatta, minél jobban elfutotta a méreg. — Gyeviben az a törvény, hogy a birót mindenből ki kell venni. ....— Ejnye, kutya meg a mája! — csodálkozott a király. 22 — Hát aztán ki hozta ezt a gyevi törvényt? — A gyevi biró! — lengette a füleit a dudaember. — No, szeretném azt a jeles birót látni, — kacagott a király, — Hát csak nézzen meg kend — szuszogott a dudaember, — én vagyok a gyevi biró. ■— Hát akkor kendet vigye el a markoláb — mutatott rá a király, — ezt meg Mátyás deák mondja kendnek. Az lett ebből, hogy a gyevi biró mingyárt előrikkantotta a kisbirót, és hűvösre tetette a két diákot. — Ki nem ereszted őket addig, mig meg nem tanulják a gyevi törvényt! Ment is a két deák engedelmesen, de kisvártatva lelkendezve futott vissza a kisbiró, fuvogatja az öszszeszoritott markát, mint az égett sebet. — Hát te tán parazsat szorongatsz a markodban, hé? <— meresztett nagy szemet a biró. — Jobban süt ez még annál is — nyitotta ki a markát a kisbiró. — Ezt küldik a csárdásgazdának a garabonciások. Vadonatúj aranyforint volt, Szent László képe az egyik felén, gyűrűs holló a másikon, addig csak hallomásból tudtak ilyenről Gyeviben. Meg is szeppent a biró egy kicsit, hogy mégse lehetnek ezek a deákok valami csiribiri emberek. Hazamenet a faluháza felé került, bekukucskált a kulcslyukon a két deákra, de nem csináltak azok semmi különöset. Papirost szedtek elő a tarisznyából, arra irkáltak-firkáltak; a nagyobb mondta, a kisebb irta. .— Mégiscsak deákfélék lesznek — nyugodott meg a biró. —- Majd számon veszem reggel, mire pazarolták a mécsest. Kürtriadásra, lódobogásra ébredt reggel. Cifraruhás urak sürögtek-forogtak a háza előtt, középen a két deák. Fogja az ákom-bákomos papirt a kisebb, adja neki a parancsot a nagyobb. — Olvasd, ispán, olvasd!-— Gyevi derék népét szivébe fogadja a király őfelsége! — olvassa a kisebb deák. — Kivéve a gyevi birót! ■— mondja a nagyobb. — Nincs köztük tökkel ütött fejű ember. — Kivéve a gyevi birót! — Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben többet senki porciót ne fizessen! — Kivéve a gyevi birót! — Minden gyevi ember pünkösd napján az ő vendége legyen! — Kivéve a gyevi birót! — Ezüsttálból aranykanállal egyen!-— Kivéve a gyevi birót! — Tíz arany utravalót kapjon! — hajtogatta öszsze az ispán az írást. —- Kivéve a gyevi birót! — mondta rá a király, s odafordult nevetve a dudaemberhez. — No, gyevi
