Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1964-08-01 / 2. szám

VILLÁM - SÜTEMÉNY.

250 gr. vajat 250 gr. buzakeményitővel 1 óráig keverünk. 250 gr. cukrot 6 egész tojással megint külön jó habosra keverünk. Aztán a kettőt összekeverjük és egy kikent tepsibe öntve lassú tűznél világosra sütjük. Hoszszukás darabokra vágjuk, ha még meleg.

MELEG SONKÁS JOUR-ZSEMLYÉK.

30 darab apró kis kerek jour-zsemlye tetejét levágjuk, a belét kivájjuk, kicsit vajjal kikenjük és a következő töltelékkel töltjük: 240 gr. darált sonkát 160 gr. reszelt sajttal 4 egész tojással összekeverünk. A zsemlyék tetejét visszahelyezzük és tálalás előtt forró sütőben 15 percig átsütjük.

HAZAI KALÁCS.

20 gr. élesztőt áztatunk 1 deci cukros langyos tejben. 1 kg. liszt, 1 egész tojás, kis só. Ezt jól eldolgozzuk, a megkelt élesztővel és még langyos tejjel, mig a tészta kellő lágyságot kap. Főzőkanállal jól kiverjük, esetleg kézzel dolgozzuk el. Mikor már eléggé eldolgoztuk, jön hozzá 100 gr. olvasztott vaj, ezt is beleverjük, majd kelni hagyjuk kb. 1 óra hosszat letakarva, langyos helyen. Ha megkelt, kiborítjuk nyujtódeszkára, egy kisebb és egy nagyobb részre osztjuk, mindkét cipót mégegyszer jól kidolgozzuk, mig sima a tészta, majd összefonjuk és egy jól kizsirozott lábasba rakjuk, meg kenjük tojássárgával és újra kelni hagyjuk még kb. */£ óra hosszat. Ekkor lassú tűznél sütjük.

CITROM KRÉM.

V? liter vizhez veszünk 50 gr. búzadarát és 100 gr. cukrot. Tűzre tesszük és verjük, mig forr és kellőkép sűrűsödik, (kb. 15 perc). Ezután 1-2 citrom levét és héját keverjük bele és tovább verjük, mig jó habos lesz. Kivizezett formába öntjük és hidegre tesszük, majd tálaláskor kiborítjuk.

KATI-CSÓK.

280 gr. vaj, 170 gr. vaníliás cukor, 210 gr. tisztított, darált mandula, 280 gr. liszt. A vajat habosra keverni, lassanként, állandó keverés mellett a többit hozzáadni, kis gömböket formálni, közepébe cukros meggyet rakni és úgy sütni.

ban. Ment haza szüleihez, hogy fejét édesanyja ölébe hajtva, sírja el bánatát. Megsiratta, meggyászolta vőlegényét, azután múlt az idő, a seb begyógyult és amikor a daliás temesi gróf, Rozgonyi István jelentkezett, mint kérő a pozsonyi gróf házában, nemcsak a szülők mondtak boldogan igent, Cicelle őszinte szerelemmel szivében léphetett István gróffal az oltár elé.

Galambóc várának ostroma előtt Cicelke váltig könyörgött férjeurának, vigye magával a hadjáratba.

— Tudod, édes jó uram, megülöm én a legszilajabb paripát is, jól forgatom a kardot, értek minden harci tudományhoz. Engedd meg, hogy veled menjek. Megesküdtem az oltár előtt, ahová mész, oda követlek és hidd el, ott is csak segítségedre leszek, éppen úgy, mint idehaza.

Hogy otthon mindenben segítségére van Cicelke, hogy igazi felesége, aki fele gondját, munkáját elveszi tőle, jól tudja Rozgonyi István. De csak nem viszi harcba, háborúba feleségét, gyenge asszonyt, kicsi fiainak szerelmetes édesanyját? Tréfával igyekezett Cicelke kérését elütni, de mikor ez sehogyse sikerült, erélyesen kijelentette, hogy asszonynepnek semmi, de semmi keresnivalója sincs a csatában.

Rozgonyi uram elbúcsúzott feleségétől és hadinépével megindult Galambóc felé. Cicelle máskor, ha az ura hadbament, nyugodtan otthon maradt, végezte egyedül kettőjük munkáját, vigyázott a várra, a gazdaságra, mesélt a gyerekeknek, hogy apjuk merre jár, hol aprítja az ellenséget, hol védi a hazát.

De most, mintha űzte, hajszolta volna valami. Úgy érezte, mintha valaki küldte volna, hogy menjen. És elhatározta, hogy hallgat erre a belső hivó szóra.

Felfegyverzett kis csapatot a harci tudományban járatos jobbágyok között. Tudta, hogy szárazföldön már nem éri utói Rozgonyi István csapatát, ezért lekerültek a Dunához, ott felszereltetett néhány hajót és asszony vezérrel indult a csapat Galambóc felé. Úszott a hajó lefelé a Dunán.

Galambóc várát már négy napja, négy éjszakán keresztül lőtték Zsigmond király, Rozgonyi István vitézei. Meginogtak a bástyák, remegtek a védők, az ostromlók úgy érezhették, elérkezett a támadás napja. Ha segít a magyarok istene, estére magyar zászló leng a váron, hogy hirdesse a győzelmet.

De a sors máskép akarta. Már megfujták az általános támadásra hivó kiürtöt, mikor jött a hir, megérkezett a török felmentő sereg, hogy megakadályozza a nehezen megszerzett Galambóc elvesztését. Gályákon jöttek a friss, pihent hadak.

De nemcsak török gályák úsztak a Dunán Galambóc felé. Jöttek magyar hajók is. Az első hajón a vezér. Nem marcona férfi, asszony irányította a hajót, Rozgonyi felesége, Szentgyörgyi Cicelle, aki éppen a döntő pillanatban érkezett, hogy erőt és bizalmat csepegtessen a váratlan török segítségtől megdöbbent magyarokba. Páncélosán, karddal kezében, de teljes asszonyi szépségében állt a hajó orrán, onnan osztogatta parancsait az evezőslegényeknek, a harcra készenálló katonáknak. Amikor már elég közel kerültek a felmentő sereget szállító török hajókhoz, elhangzott Rozgonyi Cicelle vezényszava és a magyar hajókról égő szurokkoszorukkal árasztották el a két próbálták megmenteni a megrettent törökök, de hiába! nem gondoltak többé harcra, Galambóc várára, ott csak életü-46