Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-08-01 / 2. szám
Flórián Tibor: Márai Sándor: FOGADALOM A félelemről» Magyarország, Te szent, Te áldott, fogadjuk, hogy kiirtunk szivünkből minden hűtlenséget, magunkra tekintő önzést. Minden nap cselekszünk Érted valamit és bármilyen messzire sodorjon sorsunk, minden órában közelebb kerülünk lélekben Hozzád. A világnak mind a négy tájáról Feléd tekintünk és Neked áldozunk. Neved tiszteletére, nyelved szeretetére és örökkévaló hűségre tanítjuk gyermekeinket is. Isten minket úgy segéljen! ROZGONYI CICELLE A világ urának, Rómának, egykori hatalmát már csak egyetlen összeomlásra ítélt bástyatorony hirdeti. Ebben a korhadt omladékban tengeti életét a Keletrómai császárság. Ök még nem sejtik Bizánc megszámlált napjait, pedig Ázsiának uj, fiatal, életerős népe már kinyújtotta kezét Nyugat kulcsa, a Boszporusz felé. A török hadak szívós kitartással haladnak nyugat felé, körülnyaldossák a Keletrómai birodalmat, itt is, ott is egy-egy darabot szakítanak le belőle. De közben észak felé is portyáznak hadai, már elérik a Dunát, ahol magyar vitézek próbálják útját állni a diadalmasan előretörő félholdnak, a próféta nevében harcoló, hóditó török seregnek. A délvidék fontos végvára Galambóc. Sok mese, monda fűződik ehhez a várhoz, ami már a római időben ott állt a Duna partján. A törökök, amikor néhányszor véres fejjel menekültek Galambóc falai alól, azt állították, avval védekeztek, nem a magyarok, nem emberek müve ez az erősség. Kilenc tornyát kilenc ördög építette, nem is csoda, hogy jámbor igazhívők nem boldogulnak vele. Amivel a török erő és vitézség nem birt, elintézte az árulás. Galambóc váráról lekerült a magyar lobogó. Felépült ugyan a Duna másik partján Szent László vára, de Zsigmond király, a magyarok nem akarták állandóan szemben látni a győzedelmes ellenséget. Vissza kell szerezni Galambócot — mondta a király, mondták a nagyurak és indult a sereg Rozgonyi István temesi gróf vezérlete alatt visszavenni a végek kulcsát, a bevehetetlennek hirdetett Galambóc várát. Megvolt az ostrom, visszakerült a magyar zászló a vár tornyára. “Egy árva szó sem beszéli Zsigmond győzedelmét, Mind a világ, széles világ Rozgonyi Cicellét.” Újabb mese fűződik Galambóc várához? A kilenc ördög építette erősség most asszonyi erővel került vissza a magyarokhoz? Mit jelent ez? Ördögök után angyal veszi pártfogásába a várat? Költő képzeletének alkotása Cicelle asszony, aki legyőzte. a törököt? Élt a valóságban is, vagy csak harcoló katonák lázas képzelete látta az uj amazont, aki tüzes szurokkoszoxukkal karddal harcolt a királyért, a győzelemért? Hol Nem nagyon sok idő telik el s nemcsak neved és személyed feledi el tökéletesen és maradéktalanul a világ, hanem müved anyaga is elporlad, a könyvek papírja és vászonkötése elillan a semmiségben, a képek, melyeket festettél, nem láthatók többé sehol a világon s a márványszobrokat, alkotásaidat, finom porrá morzsolta az idő. Mindez egészen biztosan bekövetkezik s az idő óráján csak másodpercek telnek el, mig te s minden, amit jelentettél a világban, tökéletesen és maradék nélkül megsemmisül. —- Mitől félsz hát az életben? — Mi olyan fontos, vagy veszélyes, vagy sajnálnivaló, hogy meghökölj az igazság elöl? — Nem értelek. A szerződésekről. A munkához, mely csak a tied, mely elől menekülni nincs módod, sem jogod, mely végzeted: nem csak készség kell, képesség, ismeret, tapasztalás, — nem. A munkához nemcsak sugallat kell és kegyelem. S nemcsak egy igavonó állat szorgalma kell hozzá. Mindez kell és mindez kevés. A munkához isteni erény is kell. Ez az erény a türelem. Nem elhagyni a munkát. Nem meghökölni. Nem megszökni előle. Türelmesen elviselni, úgy, mint egy titokzatos betegséget, napról-napra, éveken át, az életen át élni vele, mint a rab a porkolábbal, mint a beteg a nyavalyával, melyet Isten mért rá. A türelem nem az ember erénye. Ha mégis vállalja és gyakorolja, akkor, — csak akkor hasonlít néha Istenre. A szerződésről mégegyszer. Mindaz, amit a világ akarhat tőled, alku és félmegoldás. Csak az számit, amire te szerződtél önmagaddal és jellemeddel. Ebben a szerződésben nincsen alku. Az élet egy jellemtől kegyetlenebb kamatot szed, mint az uzsorások. Mindenért fizetned kell, a függetlenségért, az örömért, a testi egészségért is, de legfélelmesebben a jellemeddel és munkáddal kötött szerződésedért kell fizetned. Ennek a rabtartónak nem mondhatod soha: "Fáj a fejem”. Vagy: “Máshoz volna kedvem”. A gályarabnak is könnyebb, mint annak, aki munkára szerződött jellemével. 43
