Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-08-01 / 2. szám
Fiatalasszony ebéd után igy szól az urához: —- Drágám, nekem holnap lesz a születésnapom —- Nem baj, drágám, — mormogja szórakozottan a férj az újság mögül, — majd elmúlik. * Katika rettenetesen nyafog. — Mi bajod, kisleányom? — kérdi a mamája. — Fáj a fejem. .— Na ne sírj, majd elmúlik. Katika pár perc múlva újra kezdi. — Na mi a baj már megint? — Kérdi a mamája. — Most a hasam fáj. — Légy okos, kisleányom és ne sírj, majd az is elmúlik. Újabb nyafogás és a mama újra kérdi: — Most már megint mi a bajod kisleányom? — Most, — most fáj a lábom. — Na, de igazán, kisleányom, légy türelmesebb és igyekezz elaludni, majd elmúlik. A gyermek rövid ideig csendben van, de aztán újra sírni kezd. — Ejnye, de mi a bajod már megint? Katika szipákol egy nagyot, aztán keserves hangon mondja: — Mamikám, most már az egész gyerek fáj. * — Hogyan lehet az, édesem, •— kérdi az egyik asszony a másiktól, ■— hogy annak ellenére, hogy a te férjed a legfukarabb ember az egész városban, mégis mindég tele vagy pénzzel? — Roppant egyszerű, drágám. Tudod, mi gyakran veszekszünk és olyankor megfenyegetem, hogy most meg azonnal haza utazom a mamámhoz. Minden alkalommal azonnal ideadja az útiköltségemet. SF A skót feleségével kinéz az ablakon. Egyszerre csak elveszti az egyensúlyát és lezuhan. A felesége kétségbeesetten kiabál utána: — Fiam, vigyázz, hogy ki ne essen az órád. Varjuné beteg, elmegy az orvoshoz és azzal a hírrel jön haza, hogy az tengerilevegőt ajánlott neki. Varjú megvakarja a fejét, látszik irtó súlyos gond neki az asszony betegsége, de aztán hirtelen öröm ül az arcára, felugrik és igy kiált fel: — Megvan! — Mi van meg? — Hát a tengeri levegő. Nézd szivecském, veszünk egy beringet és beletesszük a ventilátorba. * A mama és gyermeke leszállnak a villamosról. A mama ijedten kérdi: — Hova tetted, kis fiam, az amerikai mogyoró héját, amit ettél? Csak nem dobtad le a földre? — Óh ne félj, anyukám, nem csinálok én ilyet, a mellettem ülő bácsinak a zsebébe raktam az egészet. Bónyi Adorján: SZERELMES LEÁNYOK Szótlanul mentek át a nagy kerten, a fák meggörnyedtek a nyár illatától, melegétől, lombjától, alkonyodott. A széles öreg házban nyitva állottak az ablakok. A veranda kőlépcsőjén lépéseik egyformán kopogtak fölfelé. Fent a magas verandán Ilona megállóit. Fáradtan derekára szorította kezét és visszanézett. A nap már eldugta orcáját a hegyek mögött. A jegenyék csúcsán azonban még gyönge piros fény reszketett. Ilona ezt a piros fényt nézte, mely olyan volt, mint a vér. “Mintha a jegenyék fölsebezték volna a felhőket és egy kis vér onnan rájuk tapadt”, gondolta nagyon fáradtan. Összerázkódott. Sára, a húga, egy lassú, erős mozdulattal szó nélkül kivette kezéből a tenniszverőt. A másiknak ez a mozdulata visszarántotta őt a hideg és fájdalmas jelenbe. Szólani akart mindjárt, de Sára már belépett az ajtón. Utána ment.“Beszélnem kell vele ... Meg kell most tőle kérdeznem ...” Most eléggé erős, úgy érezte és már nem is bírja igy hallgatva tovább. Leült az ajtó mellett bent, egyedül voltak. Sára a raketteket szorította be a présbe. Hallgatta: és halkan fütyörészik. Ült a bő, puha székben, szőkén, fáradtan és viszszafojtott könnyekkel. Mint egy fátyolon keresztül látta csak Sára szegletesen erős, friss, fiús mozdulatait. Összecsucsoritott száját, amin friss fiús fütyörészés szivárog vékonyan kifelé. Hogy most felegyenesedik. Az ablakhoz megy. Nagyot lélegzik. Kitárja karjait, friss, boldog, ünnepi... Most... a zongorához megy, fölnyitja, mindjárt... játszani fog ... — Kérlek, Sára ... Hangja színtelen volt, erőltetett. Megerősítette magát, összeszedte magát, iparkodott nyugodt és biztos lenni. — Kérlek, Sára, szeretnék veled valamiről beszélni. Sára oldalt fordította fejét, tiszta pillantását reá ejtette. — Tessék. Görcsösen összeszoritotta kezét ölében, szelíd szempilláival fojtogatóan szorította le szemében ,a könnyeket, hogy Sára ne lássa. Ne lásson semmit belülről. Csak nyugodtnak lenni! — Azt akarom neked mondani... és már napok óta akarom ... tisztázni ezt a kérdést... ezt a viselkedést ... ezt a te ma délutáiii és tegnap délutáni... 39
