Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1964-07-01 / 1. szám

iKBBiaiiiaBcicBBiKiiiiiDaiciiiasBiiiBKiirvaiiiiL'iBasiíPBSBSEaaHeasi.iibiiiiBiJiizitfiiBisiiiai

Szépirodalmi, képes családi folyóirat a világon szétszórt magyarok részére

Szerkesztő KÓTAI ZOLTÁN

■ ■А42ВвИВВВВВМ24ВЗСЬПЭмВЕВ Л1^ВВ14Ек^М2ВВВКВВ1В9С"ЭВР~1в2?1к2ВВЕЯВ4СВкСЯи1|15£ 1 JI’ttB'ifilOir!

Dutka Ákos:

A KÁRPÁTOK DALA

Míg áll a Kárpát büszke gránitorma s fiút fogannak rab magyar anyák, tekintsetek örök csillagokra s daloljátok a Kárpátok dalát: e bérc örök s a rabló bűn múlandó, gránithatárt itt istenkéz emelt, mit megcsufolhat millió halandó, de földi törvény nem dönti e pert... Földeinket bár rablók cibáljákörök határunk mégis csak a Kárpát.

Míg áll a Kárpát büszke grániícrma — és délre folynak onnan a folyók, hegyek szi\-ének kincsét ide hordva,

Érett kalászért küld cserébe sót. Gránitkart, mely földünk ölbe fogja, örök ölelésre istenkéz emelt, kit megcsufolhat millió halandó, de földi törvény nem dönti e pert, földeinket bár rablók citálják, örök határunk mégis csak a Kárpát.

E giánitölbe zárt nagy róna hantján apánk csontjából terem a kenyér, anyák csókjának ize él a raagván. e szent, mely mindennel felér.

E grániiölben egy a Sors örökre, együtt jár telelni innen a madár.

Nincs a földnek oly hatalmú ökle, ki őz vizeknek uj törvényt csinál . . . Földeinket bár rablók citálják, örök egy várunk mégis csak a Kárpát