Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1960-01-01 / 1-2. szám

majd szeme körüljárt a kopár falakon, amelyek szomorúan dideregtek a reggeli szürkeségben. Egyszerre eszébe jutott minden és maga sem tudta, mi váltotta ki belőle, de elkezdett hangosan sírni.

— No ne bőgj, nem eszlek meg — mordult rá az altiszt, de jószívűség csengett a hangjában. — Itt van, egyél valamit, aztán megyünk kihallgatásra.

Forró feketekávét tett eléje egy katonacsajkában, meg egy negyed prófuntot.

Pista, aki tegnap délben evett utoljára, minden bánata mellett is eltüntette egy-kettőre a katonás reggelit. Most már a zsibbadás is eltűnt a tagjaiból úgy, hogy fel tudott állni. Gyűrött ruháját megigazította, a szemét megdörzsölte, azzal kérdően nézett az altisztre, mint aki készen van. Most már nem is fázott olyan nagyon.

Az altiszt erre megindult, Pista meg ment utána engedelmesen.

Az irodában hárman várták. Egy hadnagy, egy százados és legnagyobb meglepetésére az ismeretlen ismerős.

Illedelmesen köszönt és megállt a szoba közepén.

— Hát te vagy az a fogolyszöktető? — fordult hozzá a százados.

Nagyon furcsán beszélt magyarul, úgy mondta "szektető”.

Pista ránézett az ismeretlenre, aztán halkan felelt.

— Én nem szöktettem meg senkit.

Most az ismeretlen szólalt meg.

— Hát Siposs századost ki szöktette ki Egerből? — azzal gúnyosan nézett Pistára.

A fiú arcán megdöbbenés tükröződött. Torkán akadt a hang.

— Maga . . . maga . . . hát maga .. .? —• azt akarta mondani, hogy nem magyar érzelmű, hogy nem hazafi, de nem tudta kinyögni . . . Valami nagy kifosztottságot érzett. Mintha elloptak volna tőle valamit.

A másik szigorú arccal ismételte meg a kérdést.

—- Te szöktetted ki Siposs századost Egérből, vagy nem?

Pistának eszébe se jutott, hogy most hazudni kéne. Össze-vissza dülöngéltek benne a gondolatok. Gépiesen felelt.

— Én.

— És hol van most Siposs százados?

Pista hangja mintha messziről jött volna,

olyan erőtlen volt.

— Nem tudom . . .

Az idegen odaállt eléje.

— Fogsz rögtön beszélni, taknyos kölyök?! — azzal teljes erejéből pofonvágta Pistát. — Hol van Siposs százados?! — ordította.

Pista megtántorodott. A szoba imbolyogni kezdett vele. Homályos ködben látta a századost dülöngélni ide-oda. Az arca égett,

a füle zúgott s ezen a zúgáson át hallotta a saját motyogását.

— Nem tudom .. .

Aztán nagy szürke folt fogta el előtte a kilátást s megint hallotta az előbbi gyűlöletes hangot.

— Pofázz! Hol van Siposs százados?! — és megint csörömpölt a fejében minden. Megint megütötték. A lába most megakadt valamiben. Érezte, hogy belezuhant egy székbe.

Azt határozottan érezte, hogy a durvaság jobban fájt neki, mint az ütés, amit kapott, hisz a feje egész zsibbadt volt. Irtózatos, égető, lángoló keserűséget érzett. És akkor megint látta, hogy felsötétlik előtte az előbbi kegyetlen árnyék.

— Most megint meg fog ütni — gondolta ernyedten.

Megint hallotta a gyűlöletes sziszegő hangot.

— Mondd meg, hogy hol van Siposs százados, mert kivégezlek.

— Ezért érdeklődött hát a múltkor — rohant át agyán a gondolat. — Kém volt... oláh kém . . . Nyomorult rongy magyar . . . — a lenyügözöttségét, a tehetetlenségét egyszerre elfujta a vörös gyűlölet.

Felpattant a székről és teljes ruganyosságával belevágta az öklét kínzója arcába.

Az nekitántorodott az asztalnak és két marokkal fogta az orrát.

Pista halálraszántan nézte, hogy kezd szivárogni a vér az ujjai között.

Л megütött ember borzalmasan ordított és véres, ijesztő arcával megindult a sáppadt fiú felé.

— Lachez! — csattant fel ebben a pillanatban az ajtó felől.

Robaj ... A két tiszt felugrott, feszes vigyázzba vágta magát, az idegen is megállt Pista egy egyenduhás alakot vett észre az egyik ajtóban. A tábornok volt.

— Takarodjék! — ordított rá az emberre és a folyosóra vezető ajtóra mutatott.

Az úgy kotródott ki, mint a megvert kutya. Pista meg úgy nézett a tábornokra, mint az Istenre.

Most sebes román beszéd következett.

— Mit csinálnak ezzel a gyerekkel itt?

A százados — feszes vigyázzban — előadta, hogy miről van szó.

A tábornok most Pistától kérdezett valamit franciául. Pista csak annyit értett belőle, hogy Siposs. A százados azonban rögtön megismételte magyarul.

— A tábornok ur azt kérdezi, hogy hol van Siposs százados.

Pista felállt, összetette a kezét és úgy nézett a tábornokra, annyi hálával, mint egy kutya.

— Nem tudom — mondta kétségbeeset-99