Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
ANNA (mozdulatlanul. Kemény hangon) : Bolond. Ez a vár a biztonságunk. A falain vagy meghalunk, vagy győzünk. ATHANÁZIUSZ (csodálkozó hangon): És te bevárnád, hercegasszony? ANNA (most a bogumil pap felé fordul) : Be fogjuk várni Döbröntét és megütközünk vele. LEÓ: Te be is várhatod, hercegasszony. Te meg is ütközhetsz vele. Nem fogja fejedet venni. Te nem vagy zendülő, csak aszszony. ANNA: Ne felejtsd, bizánci, a házasságtörő asszony a leggonoszabb zendülő. LEÓ (biztató hangon): ó, ettől ne tarts! Politikából történt az egész. Nyugodtan maradhatsz, mert ez az éjszaka a görögök titka és kettőnké. Igaz görög nem árulhatja el Alexiosz Angelosz leányát, Anna Angela hercegasszonyt. EUDÓKIA (buzgón és bizonykodva): Meglátod, Döbrönte sohasem tudja meg, hogy mi történt. Bennünket pedig kereshet, ha egyszer kicsúsztunk a várkapun. ATHANÁZIUSZ (szónoki hangon): Miért pusztuljunk el mi is, herceg asszony? Hiszen a mi élő szavunkban él tovább a bizánci eszme és a te hired is. ANNA: Most látom, kik vagytok. Futóbolondra, nagyszájú, országúti énekesre bíztam a magam és a görög nép becsületét. LEÓ: Egy futóbolond és egy országúti enekes is hasznosabb az eszmének, mint sok döglött katona. ANNA (széttaszitja őket, az ajtóhoz megy. Ott visszafordulva szól hozzájuk): A magyar élet paradicsom volt, ahhoz a gyehennához képest, amit ti készítetek a görög népnek. ATHANÁZIUSZ: (megrémültén Leóhoz) : Még fellármázza a várat! ANNA: Szerencsétlen az a nép, amely rátok hallgat és hisz néktek, mint én. LEÓ (kinyújtott karral közeledik Annához. Kérleli): Ne kiáltsd fejünkre a boszszus népet. ANNA (gúnyosan): Reszketsz, ugye, hogy elmondom a görögöknek, ki is vagy. Hogy szemétdombon hentergő énekes vagy. Jól mondotta Döbrönte, énekes szolga. ATHANÁZIUSZ (károgó hangon): Gondolj a hitedre, hercegasszony! ANNA: Te, Krisztus hitét repesztgetó álpróféta! EUDÓKIA (izgatottan, könyörögve): Nem szólhatsz igy, bizánciakról! ANNA: Te pedig keritőnő. (Felhangzik Döbrönte kürtje. Erősen, harsogva.) ANNA: És én, én ... Istenem, mivé tettetek! LEÓ: Ha ellenünk szólsz, Döbröntét segíted. ANNA (merőn bámul Leóra. Azután felnevet): Ó, nem kiáltok én a görögöknek! Miért is tenném? Maradjatok ti csak hősök. A görög hatalom hősei. Ha én el is löklek magamtól, bizánci, a nép vár rád és nem engedi elszökni vezérét! (Érdesen, kárörvendve nevet.) Nem eresztenek ki a kapun, bizánci. Hiszen te vagy a görög hatalom záloga! És, lásd, bár jobban gyűlöllek, mint Döbröntét, nem kiáltok ellened. Nem én! Maradjatok ti csak hősök és maradjatok csak itt! LEÓ (megmarkolja az asszony karját): Kimégy előttünk. Érted? Szólsz az őrségnek! Érted? Hogy nyisson kaput! Érted? Azt mondod, hogy Döbröntéhez követet küldünk. ANNA (szemközt meredve a bizáncival) : És ha nem teszem? LEÓ (most ő nevet): Akkor megkérdem fennhangon, hogy ugyan ki árulta el Döbröntének a görög tervet? Akkor kikiáltom, hogy elveszítetted görögséged és elárultad a görög hatalom ügyét! ANNA (kirántja karját a bizánci kezéből. Az ajtóból Leónak): Majd kinyitom en néked, Leó, a kaput! (Eltűnik az ajtóból.) LEÓ (haragosan a többiekhez): Miért nem fogtátok meg! ATHANÁZIUSZ: A te kezedben volt, miért engedted ki a markodból? EUDÓKIA (rémülten, dideregve): Én félek tőle! Meneküljünk! ATHANÁZIUSZ (dühösen): Nem lesz olyan könnyű innen elfutni. Jobb lenne, ha inkább utána szaladnál, hogy tudjuk, mire készül. 67
