Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
Füzet, még talán ez is csak Csillag bánata lett volna, ha patak tükrében Fűz nem látja meg Csillagot! Deli legény volt Éj legidősebb fia, megakadhatott rajta akárki szeme, hát még Fűzé! Aki im úgy látta egyszerre, csillagkoszorut visel szép, szőke hajában! Érte is nyúlt ujjongva, de csak a semmit markolta meg, magasan, elérhetetlenül magasan ragyogott fölötte Csillag. Hiába szidta anyja, hiába tiltotta anyja, Fűz csak kiment minden este a patakpartra és várta Csillag feltűnését. Mit mesélhettek egymásnak? Mit suttoghattak? Én biz azt nem tudom, csak gondolom! Mert hej! szerelmes lányzónak, szerelmes ifjúnak hiába mondja apja, anyja a “lehetetlent” a “sohát”! Egymásfelé huzza őket a szivük és egymásra találnak, ha csak egy röpke pillanatra is .. . Megremegett mind a két ég, mikor az első csillag lehullt róla, fényes, sziporkázó pályát hagyva magamögött. Sirt Éj, elsápadt Hold, úgy bánkódott hogy elfedte arcát és eltűnt ég mezejéről, de boldog volt Fűz szerelmese karjában. Csak egy pillanat volt... de egy pillanatig övé volt az ég minden fénye, ragyogása. És boldog volt Csillag is, mert jobb szerelemben ellángolni egy pillanat alatt, mint élni ezer évig magasan, némán, egyedül. Mi lett Csillagból? Fűz sohasem tudta meg. Kereste mind a két égen, de nem találta. Ősviz megmondhatta volna és tudott róla a Föld is, de szánakozva hallgattak és Fűz rá sem nézett arra a kormos, fekete kődarabra, ami mindig és mindig lábaihoz gurult. .. Az Idő kereke meg forgott tovább. Nem állítja meg ujjongó öröm, sem zokogó bánat. Hold király újra sétált az égen, de megfogyott és oly halvány lett, hogy alig ismertek rá! Öccse, húga töltötte be Csillag helyét az égen mert ketten is alig bírták, amit bátyjuk egymaga végzett, estvétől, hajnalig ragyogni az égen! Nem vigasztalódott Fűz! Ha eddig magányos volt, most még magányosabb lett. Csak sirt, csak ritt a patak partján. Egy holdvilágos éjjel sirtában, rittában megzavarta valaki. Csak elhúzta arca elől selymes, szőke haját és ime! Picinyke gyermek bujt meg karjaiban. Elámult Fűz és szólni akart, de a picinyke, kis gyermek szájacskájára tette ujjacskáját és szólt: Pszt. Nevezte hát Csend-nek gyermekét Fűz és ott nevelte, nevelgette magányosan a patak partján, mert Tápio-isten, hogy meghallotta szégyenét, örök időkre kitiltotta füzt az erdőből. (Folytatjuk) nem tudsz igy beszélni.) Azaz minden szótag után vagy közéje a va, ve, vo stb. közül azt tesszük, amely azonos magánhangzóju, mint a szótag. Tehát: to után vo (tovo), san közé va (savan), nem közé ve (nevem) stb. Sokszor előfordul, hogy jóbarátok, egész gyermektársaságok betanulják ezt a beszédet és állandóan igy beszélgetnek egymással, amiben az a főmulatság, hogy a többi gyerek, sőt a felnőttek sem értik meg, amit a társaság egymással beszél. Különösen, ha gyorsan mondják. Egy másik változata a madárnyelvnek az "rg” betűs, bár ez már igazán slemmiféle madár nyelvéhez nem hasonlít. Pl. Turgudsz irgigy bergeszérgélnirgi? (Tudsz igy beszélni?) Úgy is csinálhatunk titkos beszédet, hogy mondanivalónk minden szótagja elé odateszünk egy másik szótagot. Pl.: “ko”-val: Kote kohol kojárkotál koma koregkogel? (Te hol jáltál ma reggel?) Kecskerimek Olyanok a kecskerimek, Mint mikor a kecske ri: mek. Körülöttem siri csend ül, Messziről meg sirás csendül. Egy kis pesti vendéglőbe, Egy kispesti vendég lő be. Szól a bátyám tekintéllyel, “Mit keressz ám te kint éjjel?” Bejött a nagy zajra Tulcsa S nála volt a kamra kulcsa. A ház előtt négy muzsik állt És közülük egy muzsikált. 124 Hozzon nekem négyé’ velőt! Balatoni fogasokat A vén halász foga sokat. Megkérdé a kaján halász “Mért van az ön haján kalász?” Ott szemben a teátrummal, Megittam egy teát rummal. De mire a tea kész lett, Eltörött a teakészlet. Mondtam neki négy év előtt Engem kétszer csapott kupán S ő egy pofont kapott csupán. Jó ebédben részesültem Volt kitűnő récesültem. Emeleten lakó dalmát Most tartja a lakodalmát.
