Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
És a föld növekedni kezdett. Nőtt terpeszkedett túl a láthatáron. Ijedten úszkált Ger-Ten, jajgattak lányai: — Jaj menten belepi a vizet a Föld! Mi lesz akkor velünk? Sirt Örvény, sikoltozott Hullám és kettőjük között felbukkant Ördöng. Szájában hozta fel tenger mélyéből a földet, ez az útja szerencsés volt. De jaj! Isten szavára Ördöng szájában levő Föld is növekedni kezdett. Ördöng majd megfulladt és a Föld csak nőtt, csak nőtt egyre. Szép arca a kíntól egész feketére sötétedett, mikor végre megsajnálta Ata-Ten és parancs szava felharsant: — Állj meg, Föld! Egyszeriben megállt a Föld növekedése, igy maradt meg a tenger. Ördöngasszony meg ráköpte a szájában levő földet az Ur által igézettre és ime a Föld, ami eddig sima volt, mint Isten tenyere, most nagy hegyektől, mély völgyektől szaggatottá vált! És hiába köpte ki szájából a földet Ördöng! Arca csak fekete maradt elcsufultan kellett éljen időtlen időkig. A róka és a liba Az éhes róka a bozótba bujt és onnan leste a tópartot. Egyszerre csak kiugrott a bokorból, mert a tó tiszta vizében finom, kövér liba úszott. A róka mohón kapott utána, de mekkora csalódás: liba helyett a vízbe harapott. Keservesen mondta: — Sovány, nagyon sovány ez a liba, se húsa, se csontja . . . — Igazad van — szólalt meg a liba —■, se húsom, se csontom, mert az itt úszik a levegőben . . . VIII. TEGYÉTEK SZEBBÉ A FÖLDET Égbenyuló hegyek, mélybevesző szakadékok szántották keresztülkasul a Földet, ami eddig sima volt, mint Isten tenyere. — Jaj, de csúf, de nagyon csúf lett a Föld! — siránkozott Világügyelő és kezébe temette arcát. — Fövény és homok, kő és szikla, sáros barna föld veszi immár körül Túr várát! Hol száguld immár a Csodaszarvas? Kutu-Ten melléje telepedett, simogatta, ölelgette, de vigasztalni bizony nem tudta, hiszen magának is nagy kerek könnyek qurultak végig az arcán. Búslakodott az Ég, jajgatott a Föld és sirt a Tenger. Ördöng asszony szégyenkezve sütötte le a szemét: — Nem akartam én bajt és bánatot okozni nektek! — mentegetőzött. — Csak éppen én is szerettem volna egy kis földet, magam és gyermekeim számára. — Minek neked külön föld, huaom? — korholta Ukko apó! — Elfértünk az éqmezején, csillagrétjén, miért ne férhetnénk el a Földön is? — De, ha Túrnak van földje és Földinek, miért ne lehessen nekem is? — Még bajt, nagy bajt zúdítasz egyszer maqadra és mindannyiunkra, huaom! — nézett rá szemrehánvóan Boldogasszony —- és Ördönq szégyenkezve húzódott be Ármány fellegvárába. Megfogadta, ki sem mozdul többé Égmezejére, csillaqrétjére, mig csak szépen meg nem kérik rá! Maid meglátják, mire mennek nélküle! Ö tőle csinálhatnak ezentúl, amit akarnak, ő nem seaít. neki minden mindegy, úgy sincs igazság sem égen, sem földön. Szomorkodott az ég minden lakóia és észre sem vették Ördöno haragos távozását. Naavobb baiuk és qondiuk volt annál! Mit csináljanak az elcsúfított Földdel? Csak Éréi urfi nem búslakodott. Naqy viaan boklázott véaiq a Föld megváltozott hátán, heavnek fel. völaynek le. Neki mindig, minden jó volt. ami változatosságot hozott. — Há-Hó Hó! — kurjantott naqy vígan, — most élet az élet! На-hó! Halljátok hanqomat? Hogv süvít véaiq hegvenvölqvön? Ha-hó-hó! — és örömében szerelmes csókot váltott a most született Heggyel. De hiába mókázott Szél urfi. nem Nyelvlecke Próbáljátok meg az alábbi mondatok közül bármelyiket gyorsan elmondani többször egymás után. (PL: Sárga bögre, görbe bögre. Sárga bögre, görbe bögre. Sárga bögre, görbögre. Sárga, bögre, görbe be bögre sbt.) Eltévesztetted? Két pap — kék pap. Pap ül a pádon. Sárga bögre, görbe bögre. Kilenc öles köleskazal. Jobb egy ludnyak egy tyuknyaknál. Cseresznyemag meg meggymag. Emuk, gnuk, okapik. Jó nyár jár rája. Dakszli, fokszi. Két kis kék pap két képet kap. Vasmag meg mágnesvas. Sok szó sürü zokszó. Már sárga a márga. Éjjeliőrellenőrzőórasza - lag. 121
