Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
juk az egyetemes magyar emigrációt e gyászos évforduló kellő megemlékezésére. Legyen az 1960. esztendő az emigráeiós magyarság számára trianoni gyászév. E gyászév középpontjában álljon a békeparancs aláírásának napja, junius 4-e. Tartson e napon a magyar emigráció szerte e széles világon mindenütt emléknapot s véssük a világ közvéleménye tudatába, hogy e jelen világválság felidézésében a trianoni békeparancsnak mily jelentős szerepe van. Állítsuk be minden energiénkat erre a feladatra. Kapcsoljunk ki emigrác'ós életünkből minden belső vitát s már most készüljünk fel, hogy e feladatot eredményesen oldhassuk meg. Legyen ezért az 1959-es esztendő a belső megbékélés, a felkészülés esztendeje. Álljon e munka élére emigráeiós tudományos életünk, a sajtónk, íróink, alkotó és előadó művészeink, egész szellemi életünk s vegye ki részét benne minden magyar. Álljon be a munkába emigrációs ifjúságunk, a már emigrációban felnőtt ifjú nemzedék éppúgy, mint szabadságharcunk emigráeiós ifjúsága is. Az 1956-os magyar szabadságharc hősies lefolyása bebizonyította, hogy a magyar nemzet, a magyar ifjúság lelkisége a szovjet kommunista elnyomás ellenére sem változott meg s hogy az otthon magyarsága ma is kész történelmi hivatásunk betöltésére. Szabadságharcos emigráeiós ifjúságunk ezt a hősi küzdelemben megujhodott ősi magyar lelkiséget hozta magával s zömében komolyan készül a reá váró feladatok megoldására. S velünk együtt ez az ifjúság is öntudatosan vallja és vállalja a magyar nemzetnek az egész Kárpátmedencét betöltő történelmi hivatását s negyven év történelmi mérlegét megvonva, szükségesnek tartja, hogy a magyarság a Kárpátmedence valamennyi népével megújítsa a történelmi múlton alapuló s egyben a közös táj földrajzi adottságaiból is folyó politikai egységet. A felkészülés évében s a trianoni gyászévben tegyünk bizonyságot a magyarság egységéről. 1958 karácsony napján. Dr. Szilassy Béla, Sirsich László, Dr. Szentivány Géza, Hites Kristóf O. S. B., Pazubanics-Páncélos Mihály, Takács Gábor O.F.M., v'téz Kovács Gyula, Dr. Vargha Lajos, Istvánfi Endre, Fáik Viktor, Dr. Lelbach Antal, Szórád Ferenc, Dr. Ács Imre, Homonnay Elemér, Dr. Heckenast Dezső. Paul Geraldy: VÉLETLEN (A “Te meg én” cimü kötetből) Ha nem ismertük volna egymást! Ez is előfordulhat, kedvesem, lásd, mit tett a Sors érette, érezed, hogy igy szeressünk, s mi legyünk ezek? Te igy beszélsz: “Mi egymásnak születtünk”. De össze kellett hatni ezer oknak, esélynek, véletlennek, jaj de soknak, hogy létre jöjjön ez, szóval szerelmünk. Vedd fontolóra, mily rossz volt sorunk, amíg bolyongtunk, árva páriák, s hogy az idő nagy és nagy a világ, s megeshet, hogy nem is találkozunk. Jut-e eszedbe néha, szép kalandom, hogy boldogságunk volt veszélyben, és mi húzta a szivünket egybe, vájjon mily távoli-titkos nehézkedés? Tudod-e, mily bizonytalan körökre vont az az est, s gondolsz-e arra, hátha egycsöpp szeszély, egy fejfájás, egy nátha eltávolított volna mindörökre? Még meg se mondtam ezt a szörnyűséget : mikor először láttalak, a bálon, szépnek se látszottál nekem, csodálom, alig vettelek észre téged. Barátnőd érdekelt, ki neyetett. Csak azután találkozott szemünk. Képzeld el, hogyha akkor nem merünk, te meg nem értesz, s én nem vallók neked. Ma este hol lennénk, ha akkor este előbb visz el anyád, na látod, ha nem pirulsz el, s én arcodba lesve fel nem segítem néked a kabátod? Mert emlékezz, ez volt csak az oka. Ha sietünk, ha késünk, most semmi nincs, a részeg ölelésünk, sem ez a nagyszerű csoda! Hát akkor nem vagyunk ma boldogok! Akkor nem ülsz igy oldalamnál! Édes szivecském, mily bolond dolog, de arra a betegségre gondolok, amelybe majdnem belehaltál... Fordította: Kosztolányi Dezső, 8
