Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-09-01 / 9-10. szám

— Csodálatos rózsája a harmatos hegyeknek — zengte dallamos hangon. — Közeledben a halandó szemevilágát vesziti, hogy vakságának utolsó képeként te maradj. Csodálatos kenyér, melynek ize .. .

Nem tudta folytatni, mert Erzsébet aszszony nevetve közbeszólt.

— Még megesz kigyelmed ... ha nem lennék Hunyadi János hites felesége és kigyelmed magyari lenne magam mellé választanám, feltéve, hogy ilyen szépeket mesélne örökösen.

Gori basa és mindnyájan nagyot nevettek és a telikorty bor után Jankut illette a sor.

Amaz fészkelődött, morgolódott, de a nevető unszolásra csak kibökte:

— Ezért a finom szalonnás kalácsért bizony elvennélek.

Nosza erre akorra nevetés tört ki és étvágy, hogy nem kellett kínálni a süteményeket.

Minthogy az idő is múlott és János uron vala a sor, Erzsébet asszony pirosultan várta hites ura szavát.

Az egyszercsak elkomolyodott, felállott egyenesen, mint a szálfa és csendes, komoly hangon csak annyit mondott:

— Szeretlek .. .

Csend támadt egyszeriben és az a furcsa erő, mi a magyari emberek asszonyait mozgásba hozza, Erzsébet asszony lábába kapott.

Szaladt, repült, hogy aztán férje ura széles mellén pihegje fáradságát.

Talán mondott is, súgott is valamit, de azt csak ő maga érthette, mert orcáját dugta, temette Hunyadi János karjaiban.

Gori basa éjjeli pihenőjén álmatlanul feírengett és azon gondolkozott, hogyan mondja el mindezt a szultánnak.

Mert el kell mondani, hogy mig a magyariak igy tudják párosítani az ügyességet az erővel és emigyen tudnak szeretni, addig az Izlám kardjainak százezrei sem vehetnek erőt rajta.

— Hunyadi. .. Hunyadi János, . . . morogta fogai között és végül nagykeservesen elaludt...

SOK PÉNZBE KERÜL A BŰN.

Svájc egyik völgyében él egy család 310 taggal. A legtöbbjük iszákos, hülye vagy legalább is gyöngeelméjü és sok betörő is akad köztük. A kis község, amelyben élnek, aránylag igen nagy összegeket költ rájuk évente.

Érdekes az a kimutatás is, amely egyik évben New-Yorkról készült. Ebben az óriási városban 35 ezer büntetett betörő élt. Átlagban véve 10 dollár adót jelentettek a betörők a város minden lakójára évente, mert ennyi kellett a börtönökre. Az iskolák, kórházak, tűzoltóság és az utcák tisztántartása jóval kevesebbe került. A kár külön, amit a betörők egy év alatt okoztak, 7 millió dollárra rúgott, a rendőrség fönntartása pedig 11 millió dollárba került.

A büntetések nem rettentik vissza a megrögzött gonosztevőket. Egyedül a halálbüntetés az, ami félelmes. Kínok között szakadni ki az életből, ennek az elképzelése rettenetes még a legmegrögzöttebb gonosztevőkre is. De azért a vérpad borzalmai sem elegendők az embertelen bűnök megfékezésére. Mikor a vadállati szenvedélyek fellobognak a bűnökre beidegzett ember beteg fejében s alkalom kínálkozik arra, hogy a pusztító, bűnös gerjedelmek kitombolják magukat, a büntetés rémképei elhalványodnak, semmivé válnak s a bűnös kézben lecsap a gyilok.

Éppen ezért, mivel a halálbüntetésnek nincs elegendő visszatartó ereje, igen sokan ellenségei a halálbüntetésnek, fölösleges emterkinzásnak tartják, amihez nincs is joga az embernek, még a legnagyobb bűnössel szemben sem.

A kulturállamok mégis arra törekszenek, hogy a halálbüntetés végrehajtásában ne legyen fölösleges emberkinzás. Legelői jár ebben a tekintetben Amerika, ahol a „villamos székkel“ végzik ki a halálraítéltet.

A halálraítéltek a kivégzés előtt nagyon különbözően viselkednek. Van, aki kétségbeesett őrjöngésben tör ki, az élethez való ragaszkodás hatványozott lánggal gyullad ki benne, csak erőszak alkalmazásával lehet kivonszolni a cellájából utolsó útjára. Legtöbben tombolnak dühükben, kivégzésüket igazságtalannak tartják s az utolsó pillanatig reménykednek a kegyelemben. Sokan vannak olyanok is, akik utolsó órájukban megtérnek. Valami különös, csodálatos változáson mennek keresztül, az élethez való ragaszkodás, az életakarat teljesen megtörik bennük. Meg akarnak halni, mert szinte megundorodtak önmaguktól. De az utolsó pillanatban rendesen még ezekben is fellobban az életvágy és kínzó rémület fogja el őket a kivégzés előtt.

68