Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-01 / 9-10. szám
Wass Albert: Л f II II I B no I i I» о s 'A «9 г к а и у A belső felszerelés. A komáromi nők Mészlényi Gyula, a később szatmári püspök vezetése alatt küldöttségben jártak Simor hercegprimásnál. hogy leányiskolát állítson fel városukban. A kardinális azt mondta nekik. — Szívesen segítelek benneteket, de legalább az iskola belső felszereléséhez ti is járuljatok valamivel, A küldöttség összenézett. Meszlényi Gyula pedig jámbor képpel válaszolt: — A komáromi nők nevében ígérhetem eminenciádnak, hogy a legszükségésebb belső felszerelésről, vagyis a leánygyermekekről, bőven fognak gondoskodni! Az iskola biztosítva volt. A karrier. 1894 év végén történt. Wekerle Sándor miniszterelnök megbukott. És nemcsak az állását kelleti ott hagynia, de ki kellett hurcolkodnia a Szent György téren levő miniszterelnöki lakásból is. Szállítóért küldött, aki a bútorait és egyéb ingóságait uj lakásába transzportálja. Csakhamar megjelent előtte frakkosan a szállító: Tauszky Miksa. Wekerle erősen nézi az embert. — Nini, maga az, — Maxi? — Igenis én vagyok, Kegyelmes uram hajdani hordárja. — No, magának ugyan felvitte az Isten a dolgát! — Ha meggondolom, kegyelmes uram, hogy amikor pénzügyi műveleteit nem a Rotschild-csoporttal, hanem énvelem operáltatta, csak kis jogász ifjú ur volt, úgy látom, hogy excellenciádnak sincs oka karrierje miatt panaszkodni. Csöndesen és komolyan állt a tömeg a vadonatúj ratosnyai állomásépület előtti térségen. Hangos szó nem esett. Mintha temetésre gyülekeztek volna, úgy állt ott a sok súlyos kezű, nehézkes havasi ember. Nézték az urak útját, a nyári reggel fényében csillogó hosszú acélkigyót, mely félelmetes és szorongató egyenességgel nyúlt el Déda felé és keresztül gázolt falun, tanyán, patakon, szántón és virágos kaszálón. Álltak, nézték és vártak. Néhány idegen ember az utolsó pántlikákat igazgatta el a sinek fölé emelt hatalmas zöld diszkapun, a létra alatt egy csákós, katonaformáju ur kiabált izgatottan és az emberek tudták, hogy ezek mind a vasúthoz tartoznak és a katonaformájut úgy hivják, hogy állomásfőnök ur. Az állomásépület és a falu között zúgott a Maros és a vadonatúj hidakon tükröt vetett a napfény. A Schwarz-féle fűrésztelep felől frissen vágott deszkák gyantás illatát hozta a szél, az ég vakitó kék volt és kereken áttetsző kék reggeli párában álltak a hegyek. A tömeg állt és várt. Hátul a réten nagy tüzek égtek és égett hús szaga jött felőlük. Ott sütötték az ökröt a báró cselédjei. A tüzek mögött egy szekér is látszott, rajta jókora hordó s az emberek tudták, hogy abban van a bor. A tüzek mögött egybegyülve álltak a fűrész munkásai, szurtos, nyugtalan nézésű idegen népek, sovány asszonyok, éhes arcú gyermekek és a sercegő húst nézték, meg a szekérben a hordót. A főnök ur kiabált, rendelkezett, elvitték a létrát a diszkapu alól, itt-ott díszítettek még az épületeken, a vasutasok szaladgáltak, a fűrész emberei is szaladgáltak, néha Schwarz ur is megjelent, futva, kiabálva és izgatottan amennyire csak apró, pocakos termetétől tellett és olyanok voltak mind, mintha valami rettenetes nagy ijedelemre készülnének. Csak a havasi emberek álltak a téren mozdulatlanul, nyugodtan, csöndben és várakozva. És egyre gyűlték. Távolabbi tanyákról is érkeztek emberek. Mindazzal a komoly, kicsit aggódó, de nyugodt és méltóságteljes arccal, ahogy temetésre, vagy urlátásra érkezik az ember. Aki jött az előbb megállt a- tömegen kívül, körülnézett, valakit megkeresett a szemével, aztán odament hozzá, szólt néhány szót, bólogatott egy. keveset és aztán már csak állt ő is és várt, aggodalmas, csöndes, komoly türelemmel. Három falunak a papja is megjött rendre, asszonyostul. Külön húzódtak borzas láváikkal és kis rozoga szekereikkel, nagyokat köszöntek Schwarz urnák, az állomásfőnöknek, még az idegen vasutasoknak is, de nem mozdultak el egymás mellől. Végül megérkezett az uj csendőrömester is, két csendőrrel, díszesen, szuronyosan, feszesen és kemény nézéssel járkálva föl-alá az emberek között. A nap pedig lassan egyre följebb emelkedett az égen, föl a Lisztes fölé, a levegő melegedni kezdett és aztán egyszerre csak megszólalt valahol messze egy mélyhangu sip. Az állomásházból kiszaladt a főnök, piros arccal és hadonászva kiabált valamit és erre ahány vasutasféle ember volt, mind öszszevissza kezdett szaladgálni. A házból kirángattak egy fehér ruhába öltözött kicsi leánykát, rángatták, lökdösték, ma-41
