Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-01 / 9-10. szám
dik, s ha méregbe jövök olyankor, azt hiszem, örül neki." „Örül, ha megbántja magát? Hát, hát nem... úgy értem, biztos benne, hogy ő is szereti magát?“ „Persze hogy biztos vagyok benne. Ilyesmit megérez az ember. És azon kívül, cl akar venni." Oh Istenem, milyen fiatal is vagy még, gondolta Renate, ,el akar venni', mintha ez bizonyíték volna! Hangosan pedig megkérdezte: „És maga, gondolja, ennek ellenére boldog lehet vele?“ Hosszú csend előzte meg a feleletet, de akkor aztán nagyon biztosan hangzott. „Azt hiszem, többnyire nagyon boldogok leszünk. Csak nagyon sok dolgom lesz, ha a hazudozásról le akarom szoktatni. Azt nem tűröm! És ha észreveszi, hogy mindig rájövök, talán abbahagyja majd magától. Most is úgy van már legtöbbször, ha dühös vagyok, oly szívből nevet rajtam hogy nem tudok haragudni, és oly kedves utána hozzám, hogy mindent elfelejtünk.“ Gyerekes fontoskodással fűzte hozzá: „Mií, igy hívják, egyszer már nős volt. Sohasem beszél róla, de gondolom, nem volt boldog. S én azt hiszem, ő egyszerűen nem is tud más lenni, mint boldog, saját magától. Egyszer kérdezősködtem a felesége után. Akkor nagyon zárkózott volt, elnézett messzire, mintha nem lett volna mellettem. Végül beszélni kezdett. .Sohasem vett komolyan. És én sohasem tudtam megfogni. Mintha csupa álarcot hordott volna, mintha nem lett volna élő, valóságos lény a pózok mögött.' Ezt nem értem. S nem is kérdem többet. Fáj neki." Renate hallgatott. Nem tudta, magát, vagy az ismeretlen első asszonyt védelmezte, mikor habozva megkérdezte: „Álarc? — nem kell-e nekünk nőknek mindig álarcot hordanunk, ha szeretjük a férfit? Úgy értem, nem kötelességünk kívánságait kitalálnunk, és mindig újból, akarata szerint alakulnunk?" „Nem, ez biztos nem az én feladatom.", hangzott a kissé csodálkozó felelet. „Hiszen én is létezem. És ki kérdi az én kívánságaimat?" Mindketten elgondolkozva, csendben szívták cigarettájukat. Renate nem tudott az életkedvtől sugárzó gyermeknek feleletet adni. Elmosódottan érezte, 6 kapott feleletet, a nélkül, hogy pontosan tudta volna mire. A kislány megint megszólalt. „Ha Mii hazudik, akkor talán csak belső szabadságát védelmezi, mondta az előbb. Ezt nekem tiszteletben kellene tartanom? Nem. Én nem gondolkodom igy. Ha szeretjük egymást, úgy csak nem vonulhat egy hazugság mögé és nem hagyhat engem egyedül odakint?! A szabadsága megvan, tehet, amit jónak lát. De ha már mond valamit, úgy nekem is meg kell hogy hagyja a szabadságomat, jogom van a valósággal tisztában lennem." Renate megint derengve, egész közel jár egy rejtély megoldásához. A vonat megkímélte a felelettől, állomáshoz közeledtek. Mindketten leszálltak. Renate a kijárat felé iparkodott, a leány bőröndjei mellett állt, szeme keresett valakit. Dühét egyenlőre elfelejtette, felragyogott, mikor megpillantotta Miit a tömegben. Csodálkozva látta, hogy köszönti Renatet, habozva megy el mellette és gyors léptekkel indul ő felé. „Kinek köszöntél az előbb? Honnan ismered?" Maximilian elgondolkozva tekintett még egyszer a keskeny alak után. „Ez volt a feleségem. Hideg volt és ösztöntelen. Oly könnyen lehetett hazudni neki — sohasem vette észre." Nevetve fordult megint feléje. „Te egész más vagy, kicsi ördög." Felemelte bőröndjét és vidáman beszélve elindultak ők is. Fizessen elő a HÍRÜNK A VILÁGBAN c. folyóiratra Állandó melléklete a „Bibliográfia". Minden száma képesmelléklettel jelenik meg. Előfizetése egész évre $ 4.—, félévre $ 2.—. A 100-ik uj előfizető 1959—1960-ban (vagyis aki eddig nem volt a lap előfizetője) 40 könyvet, teljes magyar emigrációs könyvtárat kap. Bőrkötéses diszmüvek, nagyalakú képes albumok, a magyar irodalom klasszikusai, emigrációs kézikönyvek, reprezentatív magyar müvek angolul, stb. szerepelnek a gazdag gyűjteményben. Ezen kivül minden 5-ik uj előfizető egyegy gyönyörű Hungária-Albumot nyer, (Bolti ára $ 3.—). Az albumban 77 szebbnél-szebb felvétel van Budapestről s a magyar vidékről. E példa nélkül álló előfizető-megajándékozási akcióban résztvesz mindenki, bármely oszágból. aki legalább félévi ($ 2.—) előfizetést beküld 1959. év folyamán. Közben minden megjelenő számunkban közöljük az addig nyertesek névsorát, akiknek azonnal elküldjük nyereményüket, portóterhelés nélkül. Mielőbb küldje be előfizetését, mert a főjutalom hamarosan megtalálja boldog gazdáját. Címünk: HÍRÜNK A VILÁGBAN, P. O. Box 1005. Washington 13, D. C. U.S.A. 36
