Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
gácsér, aki jóval a többi után repül fel és egészen közel hozzád. Mert ő még most is a legszemtelenebb és a legszófogadatlanabb az összes vadrucák között. Hatodik mese amelyben szó less a legneveletlenebb békasüvölvényről, aki csak valaha élt a földön és szó lesz a kockáshátu öreg teknősbékáról, aki a legbölcsebb a teknősbékák között és akinek azért nincsen neve, mert abban a tóban' ő volt az egyetlen teknősbéka és igy nem is volt szükséges, hogy neve legyen. A mese egy iszapos tó partján történt, amelyik szintén iszapos volt természetesen és ha le akarod rajzolni, akkor ne feledkezz meg erről. Ne feledd el továbbá a téknösbéka hátára felrajzolni a kockákat, amik mind nagyon fontosak egy teknősbékánál, a békasüvölvényt pedig nagyon neveletlennek kéne rajzoljad, mert bizony nagyon neveletlen volt. Élt tehát hajdan, jó régen, a nagy és iszapos tó partján egy neveletlen békasüvölvény, melynél neveletlenebb békasüvölvény nem volt több a földön, sem azelőtt, sem azután. Zöld volt és pöffeszkedő és nem csinált egész nap semmi egyebet, minthogy ült a nagy és iszapos tó keskeny és iszapos partján és mindenkinek a dolgába beleszólt. Tiktői, a hódától megkérdezte, hogy miért visel fehér sapkát a fején, Mámitól, a vadrucától, hogy miért hápog, amikor senki sem szól hozzá, Csupafejtől, a jégmadártól, hogy miért gondolkozik és Kelep úrtól a gólyától, hogy miért áll egy lábon, tán bizony fájlalja a másikat? Módfelett neveletlen kérdései voltak a pöffeszkedő és zöld békasüvölvénynek és igy valamennyien, akik ott laktak a nagy és iszapos tó közelében, szerfölött haragudtak reá emiatt. Egy délután, ahogy ott üldögélt a parton — nagyon csöndes nyári délután volt, amikor a tó vize mindennél kékebb és a szellő alig borzolja meg és fent, magasan körözni tanitja fiait Villám, a vércse, vagyis éppen olyan délután volt, amikor a békasüvölvények a legneveletlenebbek szoktak lenni — s ahogy tehát ott üldögélt a parton, egyszerre csak megpillantotta öreg és bölcs rokonát, a teknősbékát, amint éppen kimászott a vízből és kockás háta nedvesen csfflögott a napban. — Mondd csak, kérlek, bölcs és tiszteletreméltó teknősbéka, — szólította meg udvariasan rokonát a neveletlen békasüvölvény (mert bármilyen neveletlen is volt, azért tudta, hogy az öregekkel udvariasan kell beszélni) — mondd csak, kérlek, miért cipeled mindig a hátadon azt a csúnya teknőt?..... A bölcs és tiszteletreméltó teknősbéka végignézett ostoba és neveletlen öccsén, aztán egyénként megrázogatta a lábait, hogy a vizcseppek leperegtek róluk a zsombékra, amelyiken ült s onnan visszagurultak a nagy és iszapos tóba. — A vizcseppek, amiket itten látsz, — felelte kimérten és bölcsen a teknősbéka, már csak úgy, ahogyan ő szokott — szépek és tiszták és kellemesek. A te ostobaságod azonban csúnya és sötét és egyáltalában nem kellemes. Mondd csak, kedves, jó öcsém: hogyan is tudsz te ilyen ostoba dolgokat kérdezni?..... A békasüvölvény kidüllesztette a szemeit és csudálkozott, Lepke-esküvő Cseng az erdőalja: harangvirág hangja. „Giling-galang, (giling-galang" — Egyre csak ezt hajtja. Esküvőre várják tarka lepke párját. A vendégek a tisztáson már a csárdást járják. Mcglibben a szárnya arany napsugárba, Selyemfátylát szitakötő hordozza utána. ,,Leszel-e a párom? Válaszodat várom." „Hogyne lennék, hisz az teutánad járom!" (erdőt Csöndes eső. Csöndes eső csepereg, mint ha pergő gyöngy pe- Tündérek fűzték, (reg. kontyukra tűzték. Szivárványon táncot jártak. Egész estig ott ugráltak. Cérnaszáluk elszakadt, gyöngyfüzérük leszaladt. Kényes, fényes tündérfgyöngy, összetöri kő, göröngy: Tó tükrén táncol, porban viháncol. Szántóföld rejti, Szőlőskert menti. S mire eljő a szüret, megleled- a gyöngyöket. A kis kakas rézqarasa. Elgurult egy rézgaras. Fölkapta egy kis kakas. Ha fölkapta, jól tette, a bögyébe betette. De a bögye kidobta, mérges lett a kakasra. Összeszidta a kakast: „Búzát adjál, ne garast!" Kis kakas a piacon búzát vett a garason. Ezt adta a begyének, Most már békén megélnek. П9
