Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-07-01 / 7-8. szám

tapogatta maga előtt a talajt, nem akart volna beleesni valami nemvárt gödörbe.

— Mindenki a nyomomba lépjen — szólt hátra — Szereday ne gvere közvetlen mögöttem, nem muszáj mindkettőnknek ugyanabba a gödörbe esni. — tette hozzá viccelődve.

De nem nevetett senki. Tapogatva léptek, óvatosan, minden lépés után meg-megállva.

Most Apor Elemér szólalt meg aggodalmaskodva.

—- Nem volna jobb visszafordulni?

De a bátrabbak lehurrogták.

— Most már úgyis benne vagyunk a vizben. most már gyerünk, mig lehet.

— A nátha már úgyis tuti — kedélyeskedett hátul Bivaly.

— Halljátok, évszázadok óta nem járt :tt senki.

Erre megint csönd lett. Történelmet éreztek. rejtelmeket, romantikát. Furcsa érzés volt. Ünnepélves. Megint rájuk telepedett az évszázadok óta nem háborgatott csönd komor varázsa. Csak a viz csörgött lépéseik nyomán.

Tardy hangja csendült most végig az alaguton.

— Itt a száraz újra!

Vége volt a víznek. Mintegy nyolcvankilencven méter lehetett a vízzel borított szakasz mindössze.

Most újra cipőfelhuzás következett, aztán indult a csapat tovább. Nem sokkal később újra fordult a folvosó. Most már egészen nyugatnak. Oldalhelyiségre bukkantak ismét. Akkora lehetett, mint az első. csak az eavik oldalán omlás látszott.

— Maid visszafelé jobban meonézziik — ajánlotta Tardy. — most gyerünk tovább.

Messze azonban nem jutottak. Száz métert se tettek meg. mikor egv újabb omlás elzárta az utat. Ezzel vége volt a folvosónak.

— Na most mi lesz? — néztek Tardvra.

— Mi lesz? Hát előszöris tízórai lesz. Aztán nekiállunk és kibontjuk az omlást. Vagvunk elegen.

Szereday azonban. Tardv Pista örök riválisa. már unta az enaedelmességet.

— Tízórai, az ioen. De bontani, azt nem — jelentette ki határozottan.

—• Aztán miért nem — csattant fel "Tardy.

— Hát csak azért — vont vállat Szereday — mert nekem már elegen van ebből a marhasácfból. Meg a te parancsolgatásodból is. Én szórakozni jöttem nem napszámosnak. Különben is ideje lesz már visszafordulni.

Tardv méregbe jött.

— Hát eredi Tsten hírével. Nem tart vissza senki. — azzal nekilátott dühösen bontani a hátizsákját.

— Ki jön velem vissza, fiuk? — fordult erre Szereday a többiek felé.

A gyerekek egvmásra néztek, aztán vagy hatan felnyujtották a kezüket.

Szereday többre számított. Szereday azt remélte, hogy mind a visszafordulásra szavaz. Meglehetősen barátságtalan volt a világ idelent.

Tardy rájuk nézett.

— Ti vissza akartok menni? — kérdezte bosszúsan. — Hát csak menjetek. Én maradok. — Dühösen enni kezdett. E pillanatban nagyon gyűlölte Szeredavt. — Csak hülvékkel ne kezdjen az ember! — fakadt ki elkeseredetten.

Szeredaynak villámlani kezdett a szeme. Felugrott.

— Nekem mondtad ezt? — állt oda Tardv elé.

Tardv nvugodtan ülve maradt a földön ahova közben letelepedett, onnan nézett fel Szeredayra és szemhunyoritás nélkül válaszolt.

— Neked.

Szeredavnak az volt az első gondolata hogy ráuarik Tardvra. A multbam azonban még mindig a rövidebbet húzta, különben is túlsók volt ott a cserkész, iobbnak látta hát nem kezdeni verekedést. Megeléaedett tehát annyival, hogy gyűlölködve Tardv felé sziszegte:

— Ezért még számolunk!

Tardyt hirtelen elöntötte a keserűsén Hirtelen eszébejutott egész diákélete, amelv végig az “ezért még számolunk” iegvében zajlott le. Eszébejutott a városi fiuk lenézése az ő falusi voltával szemben, az elkeseredett harc. amit az érvénvesüléséért folytatnia kellett. S most irtózatos dühbe hozta a sziszegő fenyegetés, amely mögött annyi alattomosság és tudatos és engesztelhetetlen gyűlölet lapult. Tzoatott hangon, remeaő dühvei kezdett kiabálni.

—- Miért akarsz számolni? Miért "számolsz” velem mindig a negyedik elemi óta7 Mert már akkor mindiárt azzal kezdted hoov belém kötöttél? Vagy mert egvszer hátulról kilöktél az úttestre, hogy maidnem halálraaázoltak? Vaov mert a másodikban elloptad, és tiizbedobtad a számtanfüzetemet. hoav Csénlő tanár ur előtt hazuasáoban maradiak? Vagy mert tavaly “véletlenül” odalökted a svéd tornapadot a korláthoz, mikor saslenoést csináltam, ugv hoov csak az Isten őrzött hoov mind a két lábamra nyomorék nem lettem? Azt hiszed nem tudom, hogy mindezt te csináltad méonedig tudatosan? Hoov mindio spicliskedtél árulkodtál rám? Ezért akarsz számolni? Hát avere, számoli velem, te pimasz1

Mio Tardv remeove kiabált Szeredav leült és gunvos arccal enni kezdett

Tardvt rázta az <>1ko<;*>rf>dés. Hoov miért robbant ki a régi ellenszenv nr^nkettőjük-102